Megjelent a Ferenczy Múzeumi Centrum A nagy könyvlopás – Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című, a Szentendrei Képtárban 2019–2020-ban rendezett kiállítása nyomán készült kötet. Szerkesztői Árvai Mária és Véri Dániel, a tárlat kurátorai.
1959-ben a budapesti Műcsarnokban francia könyvkiállítást rendeztek: a kéthetes nyitvatartási idő végére a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. Az összesen 3035 kötet a geológiától a statisztikán át a szótárakig terjedt. Akadt megannyi irodalmi mű és rengeteg képzőművészettel foglalkozó könyv. Ezek mellett mintegy hatszáz folyóiratot helyeztek el a kiállítási térben. A tárlat a francia nyomdaipar teljes akkori tevékenységét bemutatta.
A látogatók első alkalommal még nem feltétlenül emeltek el könyveket, ám észrevették, hogy a lopás sikknek számított.
Árvai Mária és Véri Dániel az okok nyomába eredtek.

Fotó: MTI/Keleti Éva
Az 1950-es években meglehetősen korlátozottan lehetett külföldre utazni, kapitalista országból származó könyveket pedig egyszerűen nem lehetett behozni Magyarországra. Továbbá nem rendeztek a kortárs nyugati művészetet bemutató kiállításokat. Korabeli képzőművészek levelezéséből kiderül: gyakran kérték odakint élő társaiktól, küldjenek kortárs műveket reprodukáló képeslapokat, például Klee-től vagy Mirótól, hogy egyáltalán láthassanak ilyen alkotásokat. A művészettörténeti és a képzőművészeti oktatásban a tematika valahol a XX. század elején megállt.
E kort jól jellemzi a fiatalon elhunyt Kovásznai György képzőművész és rajzfilmes megjegyzése: ha a Képzőművészeti Főiskolára bevisznek egy piros almát, az magától megszürkül. Az elmaradott oktatás mellett az is fontos tény, hogy élénk koloritú festékekhez, amilyeneket nyugat-európai gyárak állítottak elő, nem lehetett hozzájutni a szocialista blokkban.
Fontos Magyarország és Franciaország viszonya, hiszen kevesebb mint három esztendővel járunk a vérbe fojtott forradalom és szabadságharc után, gőzerővel folyt a kádári megtorlás. 1958-ban távozni kényszerült hazánkból a Francia Intézet vezetője, aki kiállt a szabadságharc mellett, az intézet több munkatársát bebörtönözték. A nemzetközi kulturális projektekkel a hazai vezetés a saját elszigeteltségét igyekezett oldani. Így 1958-ban – tíz év szünet után – részt vettünk a velencei biennálén, ugyanebben az esztendőben a brüsszeli világkiállításon magyar pavilon épült. A műcsarnoki tárlat szintén ebbe a sorba illeszkedett, mi több, azt még 1959 folyamán egy párizsi magyar könyvtárlat követte a Sorbonne épületében, botrányoktól kísérve.