Százhuszonöt éve született a fotós, aki megteremtette a sztárportré műfaját

Egyetlen képen tudta megjeleníteni a szabadságot, a mozgást és az egyéniséget a május 18-án százhuszonöt éve született Martin Munkácsi, aki sportot, divatot és riportokat is fotózott. Ő volt az első ráadásul, aki a stúdióból kivitte modelljeit a szabadba és mozgás közben fényképezte őket.

Forrás: Mai Manó

Mermelstein Márk néven látta meg a napvilágot Kolozsvárott az egyik legismertebb magyar fotóművész, Munkácsi Márton, vagy ahogy a világ ismerte, Martin Munkácsi, aki százhuszonöt éve, 1896. május 18-án született. Annak ellenére, hogy csak alapfokú iskolákat végzett, hajtotta a tudásvágy, falta a könyveket. A család 1911-ben Budapestre költözött, ahol a tizenöt éves kamasz – apja nyomdokaiba lépve – szobafestőinasnak állt, de egy év után a szakmát és családját is otthagyta: felcsapott újságírónak. Sportlapoknak tudósított, verseket közölt, a fényképezésbe autodidaktaként vágott bele, ráadásul első gépét ő maga készítette.

Huszonegy évesen műtermet nyitott a Baross utcában, s tíz éven át állandó munkahelye volt a Színházi Élet hetilap, ahol megtanulta a szakmát. Ismertté egy véletlenül készült fotója tette: 1923-ban a villamoson megörökítette két ember összeszólalkozását, majd vidéki kiküldetése előtt a képet a szerkesztőségben hagyta. Távolléte alatt a fotó szó szerint perdöntő dokumentum lett, mert a vita halállal végződött, és Munkácsi arra érkezett haza, hogy a nevét mindenki megismerte. Az 1920-as években sok sportfotót készített, dolgozott Az Estnek, a Délibábnak, a Tolnai Világlapjának, a Ma Estének és más képes újságoknak. A sportfotózással tanulta meg azt a technikát, hogy előre le tudta modellezni a bekövetkező mozdulatokat, így szinte már az esemény bekövetkezte előtti pillanatban megnyomta az exponáló gombot.

Akt napernyővel
Fotó: Martin Munkacsi

Az Ullstein Kiadónál 1928-ban kapott szerződést. A Berliner Illustrierte Zeitung vezető fotográfusaként sportot, divatot és riportokat is fotózott, számos kiadvány címlapfotóját is ő készítette. Sikeresnek, híresnek és az egyik legjobban fizetett fényképésznek mondhatta magát. Az Ullstein megbízásából bejárta a világot. Egyik leghíresebb fotója, a Három fiú a Tanganyika-tónál (1929 vagy 1930) címmel jelent meg, ám a felvétel a címe ellenére Libériában készült. Fényképezett a Graf Zeppelin léghajó föld körüli útján 1932-ben, amikor az Rióba repült, 1933. március 21-én pedig Potsdamból ő örökítette meg a pillanatot, amikor az új, nemzetiszocialista többségű Reichstag nyitó ülésén Adolf Hitler kancellár és Paul von Hindenburg államfő kezet fogott. Mivel a nácik hatalomra jutása után Németországban már nem érezte magát biztonságban, elfogadta a New York-i Harper's Bazaar divatlap szerződését, és 1934-ben Amerikába költözött. Divatfotósként az addig megszokott merev stúdióképektől teljesen eltérő fotókat készített: modelljeit kivitte a szabadba, életszerű helyzetekben, mozgás közben fényképezte őket, amivel máig ható iskolát teremtett.

Az 1940-es évek elején érkezett pályafutása csúcsára, akkoriban készítette a Ladies' Home Journalnak a Hogyan él Amerika? című híres sorozatát. Olyan sztárokat kaphatott lencsevégre, mint Marlene Dietrich, Katharine Hepburn, Louis Armstrong, Fred Astaire, képeivel megteremtette az úgynevezett sztárportré műfaját. A második világháború előtt rendszeresen tartotta a kapcsolatot Magyarországgal, hazalátogatott, képei gyakran jelentek meg a pesti lapokban, 1937-ben részt vett a Modern Magyar Fényképezők kiállításán.

1943-ban szívinfarktust kapott, felgyógyulása után egyre kevesebbet fényképezett, inkább önéletrajzi ihletésű regényén dolgozott. Mivel fénykorában két kézzel szórta a pénzt, egyre inkább elszegényedett. 1963. július 14-én New Yorkban a magyar és ukrán emigránsok focimeccsének fotózása közben vitte el egy szívinfarktus. Magányosan, szegényen, elfelejtve halt meg, öröksége nagyrészt szétszóródott, neve és munkássága hazánkban is nemzedékek számára maradt ismeretlen. A ma már a világ tíz legjobb fotósa közé sorolt Munkácsi újrafelfedezése csak az utóbbi másfél évtizedben történt meg. A rendszerváltás után, 1995-ben a Magyar Fotóriporterek Társasága Munkácsi Márton-díjat alapított, amelyet évente a Sajtófotó pályázaton ítél oda a zsűri. 2008-ban a budapesti Vintage Galéria állította ki tizennégy nagy méretű fotóját, 2010-ben pedig a Ludwig Múzeumban nyílt tárlata.

Libéria
Fotó: Martin Munkacsi

A róla elnevezett Munkacsi movement, a Munkácsi-lendület túlélte őt és stílusjeggyé vált a fotográfiában. Legismertebb cikke a Think while you shoot (Gondolkozz, miközben fényképezel) címet viselte, ez a hitvallás tette Martin Munkácsit a modern fotózsurnalizmus egyik megteremtőjévé, aki egyetlen képen tudta megjeleníteni a szabadságot, a mozgást és az egyéniséget.

Fotó: Mai Manó Ház