időjárás 5°C Miklós 2022. december 6.
logo

Thököly Vajk: Isten még azt akarja, hogy írjak és tanítsak

Pataki Tamás
2021.05.26. 07:17
Thököly Vajk: Isten még azt akarja, hogy írjak és tanítsak

Szilágyzoványban találkoztam Thököly Vajkkal, egy kis magyar faluban. Itt nőtt fel a Szilágyság nyugati felében, a Berettyó-felvidéken, és mindmáig itt él a családjával. Nem kávézóba vagy jópofa vidéki kocsmába ültünk be, hanem egyenesen a zoványi pincesorra mentünk, hogy egy jó pohár bor mellett beszélgessünk.

A zoványiak homok- és agyagdombokba ásták pincéiket, ehhez mindenki értett, ezért legtöbbször maga a szőlősgazda készítette el leendő pincéjét. Egy ideje Golgotának nevezik ezt a dombot, száznál is több pince sorakozik rajta. Néhányuk a XIX. század végén épült, többségük a XX. század első felében. Az egyik előtt megálltunk, és bort kértünk. Velünk szemben a Réz-hegység erdős domborulatai látszottak, a távolban pedig fellegfátyolban a Vigyázó csúcsa. Ez a savas, száraz borok vidéke. Bár a zamatos piros bakator vagy – ahogy régen hívták – „a Szilágyi hegyek méltó kevélysége” már rég kipusztult, akadnak még jó fajták a szőlődombokon. Már a bor szaglászása közben tisztáztuk, hogy a „Thököly” nem az írói álneve, hanem az eredeti, és nomen est omen, a verseiben bőven van kurucosság. Ráadásul Vajk csárdájában megfér két dudás is, hiszen sportember – tornatanárként dolgozik a közeli Kémeren –, miközben verseket, dalszövegeket ír.

– A vers és a sport nincs távol egymástól, hisz mindkettő épít.

Sokan azt gondolják rólam, hogy magyar irodalmat tanítok, és mindig meglepődnek, amikor kiderül, hogy testnevelő tanár vagyok.

Jól kiegészíti bennem e kettő egymást – mondta a költő. Olyannyira, hogy tagja a Partiumi Kézilabdaprojektnek, amely női kézilabda-utánpótlással foglalkozik, s e projektnek ő írta a Nincsenek határok című „himnuszát”; a dal Géczi Erika előadóművész, olimpikon előadásában jelent meg.

Reggelente a negyedórányira lévő Kémerre utazik tanítani, onnan pedig hazajön, az otthoni teendőit intézni. De persze mindig van nála papír és írószerszám.

– Minden versem először papírra vetem, csak aztán kerül be a gépbe. Mindig fújhat a szél gondolatokat. Ilyenkor kell vitorlát bontani, legyen az óra közben vagy akárhol, mert ha azt a szelet nem fogom be, akkor elmegy, és nem tér vissza. Versek születtek már a nap minden időszakában, de a hegyektől kezdve a színházi előadásokig vagy istentisztelet közben is megjelennek a gondolatok, akkor már a templomi padban lejegyzem őket. Kiss Miklós lelkipásztorunk prédikációinak hatására sok versem született. Az embernek tudnia kell a vihart befogni, majd vele együtt megnyugodni – magyarázta Thököly Vajk, majd a vidéket nézegettük, arról is váltottunk pár szót.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=7v_x-q_7Zl0[/embed]

 

Amíg bennünk vérré vált a bor, azt is megtudtam, hogy a Szilágyság az ereiben csorog, mert szerinte egy költőnek arról kell írnia, amibe beleszületett. Stílusát bátran nevezi „vidéki kortársnak”, és ha olykor népiesnek bélyegzik a líráját, vállalja a minősítést, sőt büszke rá. A Berettyó-felvidéki bor kortyolgatása közben hamarosan fény derült az ars poeticájára is.

– Egy költőnek arról a világról kell vallania, amiben él, én a szilágysági, a Kárpát-medencében élő magyar emberek érzéseiről, életéről írok.

A Szülőföldemben című versemben mindezt megfogalmaztam, Fábián Zoltán is megénekelte a Hungarica zenekar egyik lemezén. Ahhoz, hogy itt a Kárpát-medencében megmaradjunk, szükség van egészségesen gondolkodó, gyökereikhez ragaszkodó magyar fiatalokra, meg kell erősítenünk őket ebben a hitükben. A klasszikus verselés híve vagyok, nagyon ritkán térek el ettől. Nekem a vers rímes és pontos szótagszámmal rendelkező gondolat kell legyen, ezért is énekelhetők a költeményeim – mondta az író. Abban utána mindketten egyetértettünk, hogy egy költő írhat örök dolgokról, életről, halálról, a „közös ügyekről”, de Thököly Vajk szerint a költőnek egy „erkölcsi gerincességet kell tartania a versekben és magában”, olyan őszinte üzenetet hordozva, amely építi az olvasót.

– Úgy is mondhatom, hogy a vers a költőnek a lélek virtusa, de ugyanakkor az olvasó, a hallgató számára a vers a lélek terápiája kell legyen – jegyezte meg, majd elindultunk vissza a faluba.

„OLYAN FA VAGYOK”

Thököly Vajk nappalija akár egy lemezkiadó cég irodája is lehetne: a téglafalon bekeretezve függenek azok az albumborítók, melyeken megjelentek a megzenésített versei, dalszövegei. Egy polcon pedig a a kötetei sorakoznak, az asztalon a legújabb, a Rock & Folk egyik példánya, melyben a zenészek is megszólalnak, és elmondják, hogy miért tetszett meg nekik a szöveg. A szövegek, melyek hazáról, magyarságról, a Szilágyságról, hitről, életről, halálról, a számkivetettségről vagy éppen egy régi, felújított padládáról szólnak.

„Ha más nyelvén kell, szóljak,

Nem lesz mit daloljak”

– ezt a Kárpátia énekli A költő üzenete című dalukban, melyet majdnem félmillióan hallgattak meg. És Vajknak fontos, hogy az üzenete eljusson a hallgatókhoz, az olvasókhoz, mert szerinte minden művész a nemzetének is ír.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Ql6kgr0Y7Yw[/embed]

A zenekarneveket olvasva

– Historica, Kárpátia, Végvár, Hungarica, Blues Brothers –

felmerült bennem, hogy mégis hogyan lesz egy szilágysági tornatanárból rockzenekarok szövegírója.

A történet viszont egészen prózai, hisz Thököly Vajk a versek mellett novellákat is írt, melyek közül egyet megfilmesítettek a Délvidéken. Ekkor jutott eszébe, hogy ha egy novellából filmet lehet csinálni, akkor a versből miért ne lehetne dalt.

– Megkerestem Kathona Mónikát, egy debreceni népi énekest 2012-ben, hogy nem énekli-e fel az egyik versem, és azóta már száz művem is felcsendült. 2015-ben már az Olyan fa vagyok című Historica-lemez címadó dalának írtam a szövegét. Én „kopogtattam” be a zenekarhoz. Akkor kezdődött el barátságunk Ézsiás Péter énekes-gitárossal, hisz nagyon hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk. Azóta Péter fellépett a Szilágyságban és több könyvbemutatómon is. Ennek a barátságnak a margójára készülőben van egy gyönyörű új dal, A dalnok és a költő – mesélte Thököly Vajk.

Thököly Vajk a Rock & Folk című új könyvét a püspökhatvani Őrzöm a lángot táborban mutatja be Fotó: A szerző felvétele

 

Fábián Zoltán énekes is többször megfordult már a „padládájukon”, sőt a költő nyáron a zenész által szervezett Őrzöm a lángot táborban lép fel Püspökhatvanban július 23–25-én a Pince Clubban. És aki járt már a könyvbemutatóján, az tudhatja, hogy ott zene is fog szólni.

– A két új könyvemet fogom bemutatni. A tavaly megjelent Padláda című verses- és az idei Rock & Folk című, megzenésített verseimet tartalmazó kötetem. A bemutatón fellép Fábián Zoltán, Ézsiás Péter és Benko Fruzsina Borbála felvidéki népi előadó is – mondta Vajk.

A BORTÓL ISTENIG

Meghallgatunk pár dalt, dübörögtek a hangfalak, majd visszamentünk a pincesorra, mert Hamvas Béla borfilozófiája óta tudjuk, hogy végül ketten maradnak: az Isten és a bor. Ahogy a költő említette, két új könyve jelent meg az utóbbi fél évben, tehát azt hihetnénk, hogy tevékeny alkotói korszakát éli, de igazából nehéz időkön van túl, hisz decemberben életmentő műtétje volt; egy súlyos betegségből lábadozik.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=DTi8eA_SPyc[/embed]

 

Hogyha egy író a halálzónába jut, akkor először az jut eszébe, hogy még mennyi mindent szeretne elmondani, leírni, és ezért különösen nehezen viseli, hogy ilyen hamar farkas­szemet néz vele a vég.

– Többen kérdezték, hogy írtam-e verseket azóta. Igen, a kórházban többet is írtam, és azóta is. Úgy érzem, hogy most már mélyebbre elmerülhetek az emberi lélek rejtelmeiben. Vannak dolgok, amelyeket az ember átértékel ilyenkor. Elgondolkodik a fiatalság végtelenségének határain, ahol egy pillanat alatt megváltozhat minden. Az ember már csak ilyen, örök és mulandó – mondta Thököly Vajk.

Ültünk a zoványi alkonyatban, a pincesor és a falu neszeit hallgatva, néha beszélgetve, néha csak csendben borozgatva. A költő ekkor egy Janus Pannoniusról szóló verséből idézett, melyben összevetette a sorsukat. A lélekvándorlás című művét a kórházban írta, pár sora máig visszhangzik bennem:

„Ki vagyok én? – Mondjátok meg,

A humanizmusban hiszek.

Bár fáj és el kell fogadnom,

Testemben nem lesz otthonom,

De méltó társa versemnek,

A lelkem lesz, ha elmegyek.”

És ezek a sorok is: „Az idő, nem hagy nyugodni, / Jó lenne újjászületni, / Még annyi mindent írhatnék.”

– Nem én vagyok az első és nem is az utolsó, akit megkörnyékez a halál, de az ember magában nem maradhat soha, főleg lélekben. Ezért is fontos az Istenbe vetett hit. Az isteni gondviselés velem volt és van. Éreztem, ahogy nagyon sok emberen keresztül mellettem állt Isten. Nagyon sok jó ember van még a világon, akiknek számítok és akikre számíthatok. Ez nekem nagyon sok erőt adott. Volt pár földhöz vágott napom, hetem, de úgy érzem, hogy fel tudtam állni, és továbbvihetem a keresztem, szolgálhatom a nemzetem – mondta a költő.

Amíg beszélgettünk, szinte észrevétlenül váltott szürkületbe az alkonyat. De hogyha a borral kezdünk egy beszélgetést, majd eljutunk a halálig, azon túl pedig Istenig, akkor a végén azt érezhetjük, hogy megbeszéltük a világ dolgait. És talán egy kis értelmet is találtunk benne. Mielőtt elindultunk, Thököly Vajk még hozzám fordult, és ezt mondta:

– Ha a verseim, költeményeim üzenetével, a megzenésített gondolataimmal tudtam fényt gyújtani az olvasók, a hallgatók lelkében, akkor már megérte minden egyes betűt leírni, minden egyes hangjegyet kottára vetni. Célja van Istennek mindenkivel. Velem is célja van. Még azt akarja, hogy írjak és tanítsak.

A KÖZÜLETEK VALÓ

Thököly Vajknak (1978) eddig öt kötete jelent meg, három verses, egy novellás és egy dalszöveges; több mint harminc előadóművész zenekar, vitte színpadra, lemezre a gondolatait, köztük a Historica zenekar, Fábián Zoltán előadóművész, Géczi Erika előadóművész, a Kárpátia zenekar, Csik János Kossuth-díjas zenész, Kalapács József rockénekes, Bánfi Ferenc előadóművész, Tóth Auguszta Jászai Mari-díjas művésznő, a Végvár zenekar, a Bella Banda, Balogh Erika Jászai Mari-díjas művésznő, a Chrome Rt. zenekar, Benko Fruzsina Borbála, az Eredet együttes, a Nemzeti Hang zenekar, Rudolf R. Péter előadóművész és a többi. Első verses kötetét A közületek való címmel 2010-ben adták ki Sopronban, a Novum gondozásában. Erdélyből fúj a szél, és a Kárpát-medencei Magyarok Kulturális Egyesülete gondozásában jelent meg 2018-ban, Budapesten. 2016-ban Debrecen városában a Héttorony irodalmi kör Verő László-díjjal jutalmazta.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.