A zoványiak homok- és agyagdombokba ásták pincéiket, ehhez mindenki értett, ezért legtöbbször maga a szőlősgazda készítette el leendő pincéjét. Egy ideje Golgotának nevezik ezt a dombot, száznál is több pince sorakozik rajta. Néhányuk a XIX. század végén épült, többségük a XX. század első felében. Az egyik előtt megálltunk, és bort kértünk. Velünk szemben a Réz-hegység erdős domborulatai látszottak, a távolban pedig fellegfátyolban a Vigyázó csúcsa. Ez a savas, száraz borok vidéke. Bár a zamatos piros bakator vagy – ahogy régen hívták – „a Szilágyi hegyek méltó kevélysége” már rég kipusztult, akadnak még jó fajták a szőlődombokon. Már a bor szaglászása közben tisztáztuk, hogy a „Thököly” nem az írói álneve, hanem az eredeti, és nomen est omen, a verseiben bőven van kurucosság. Ráadásul Vajk csárdájában megfér két dudás is, hiszen sportember – tornatanárként dolgozik a közeli Kémeren –, miközben verseket, dalszövegeket ír.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/06/J6Hpfq0nqFkjK4k_vzXijR1B7Xw57pJ-mP9FZkJTDUY/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzAxYTk4NGRhODI1NzQ3YzU5NTljYWIwODUzZjFlZDZk.jpg)
Sum 41 még egyszer, utoljára Budapesten
A Sum 41 tavaly döntött úgy, hogy csaknem harminc év után befejezi pályafutását.