Zalatnay Sarolta és a Tolcsvay-trió rejtélyes esete Siklóson

Az Országos Rendező Irodának (ORI) nem egyszer kellett szembesülnie azzal fennállása folyamán, hogy az általa szállított produkciók közül egyik-másik kiverte a biztosítékot a helyi szervezők körében. Legtöbbször a pop-rockzenei fellépők addig szokatlan viselkedése okozott gondot a szocialista erkölcsre szigorúan vigyázó tanácsi alkalmazottak körében, a vérmesebbek pedig közülük szóvá is tették ellenérzéseiket az ORI-nál, hogy aztán ha a hatalmi apparátus szeszélye úgy akarta, tovább fodrozódjon egy adott ügy, akár Aczél Györgyig bezárólag. Ez történt Zalatnay Sarolta és a Tolcsvay-trió közös fellépésén is Siklóson ötven évvel ezelőtt.

Lehet Zalatnay Sarolta miniszoknyája verte ki a biztosítékot Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Tolcsvay Béla, Tolcsvay László, Czipó Tibor, Németh Oszkár, Móricz Mihály.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Az ORI mindenesetre ezután is tette a dolgát, az akkor éppen Kulturális Minisztériumnak hívott tárca által kiküldött ellenőr 1975. november-decemberben is tájékoztatta a vizsgálat eredményeiről Pozsgay Imre kulturális minisztert. Eszerint koncertjeik száma folyamatosan nőtt 1971–1975 között, a KISZ KB pedig elismerően nyilatkozott az építőtáborokban szervezett programjaikról, ahogy a szintén a KISZ KB felügyelete alatt álló Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda számára rendezett koncertjeikről is. Az ellenőrzés során az ORI-ról elismerően állapították meg, hogy a szocialista országokból is importáltak fellépőket a magyar vendéglátóhelyekre – például a Maxim Bárba –, ami szerintük az itteni színvonal emelkedését eredményezte. Ismerve a keleti blokk országainak könnyűzenei nívóját, ez a megjegyzés legfeljebb a „baráti államok” felé tett gesztus lehetett, ugyanis messzeföldön ismert volt, hogy a magyar pop-rockzenészek jobban követik a nyugati trendeket, és általában véve jobban rááll a fülük a populáris zenére a szintén a Vasfüggönytől keletre élő társaiknál. Az ORI előadásainak kilencvenhat százalékát ekkoriban úgynevezett garantált bevételű koncertek, négy százalékát pedig bizonyos anyagi kockázatot is jelentő „saját bevételű” előadások tették ki. Előbbiek nyolcvanhat és fél, utóbbiak tizenhárom és fél százalékkal járultak hozzá az összbevételükhöz. A táncdalénekesek felkarolását tudatos koncepció alapján végezte az ORI a jelentés szerint, többek között ennek eredményeként lett ismert Vincze Viktória, Eszményi Viktória, Szűcs Judit, Cserháti Zsuzsa, Bontovics Kati, Zsóri Kati, a Neoton mellett működő Kócbabák, akik a Szovjetunióban is eredményesen szerepeltek, vagy az együttesek közül a Corvina. (A Szovjetunióban való koncertezésnek egyébként előfeltételei voltak: egy engedélyező bizottság előtt az aktuális repertoárral fel kellett lépni az ORI-székházban. Sokan – például a Karthago zenekar – itt csak a legkonszolidáltabb számaikat adták elő, hogy megkaphassák a szerződést.) Persze a minisztérium elvárta, hogy ne csak a támogatás, hanem a retorziók is szerepeljenek az ORI arzenáljában. Így aztán az ORI-ügyelők a koncerteken a zenészek mozgáskoordinációjába is rendszeresen beleszóltak, ezenkívül a működési engedélyeket is megvonhatták, ami akár egy-egy előadó karrierjébe kerülhetett.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=RMc57xah_Vg[/embed]