Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais, az órásmesterből lett udvari zenetanító és bennfentes irodalmi pályafutásának legkiemelkedőbb művei, A sevillai borbély (1775) és Figaro házassága (1778) a belőlük született Rossini- és Mozart-operák révén is máig őrzik népszerűségüket. A köztudatban kevésbé él ugyanakkor a trilógiát lezáró harmadik darab, az 1792-ben bemutatott A bűnös anya, amely húsz évvel játszódik a Figaro házassága tán, és a másik vígjátékhoz képest már komolyabb, a lélektani realizmus határait súroló erkölcsi drámaként hat. Ebből a műből elsőként a XX. század egyik legtermékenyebb francia zeneszerzője, Darius Milhaud írt operát 1966-ban.

Fotó: Rákossy Péter