A Magyarságkutató Intézet könyve a békediktátum külföldi ratifikációiról

A kötetben hét tanulmány, valamint egy, a szerkesztők által jegyzett bevezető esszé kapott helyet.

Az elmúlt évben volt a trianoni békediktátum megkötésének századik évfordulója. A koronavírus-járvány miatt azonban az erről való nyilvános, hivatalos és tudományos megemlékezések kissé felemásra sikeredtek, hiszen egy részük nem vagy csak online módon, illetve szűk körben valósulhatott meg. Voltak viszont olyan intézmények, civil szervezetek és egyéb csoportok, amelyek igyekeztek megemlékezni a történelmi magyar államot megszüntető, százegy évvel ezelőtti békeszerződésről. Ezek közé tartozik a Magyarságkutató Intézet, amely több konferenciát is szentelt a békediktátum témakörének, s amely most kötetet jelentetett meg a trianoni béke külföldi ratifikációiról.

Az Illik Péter, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa és Vizi László Tamás, az intézmény tudományos főigazgató-helyettese, a Kodolányi János Egyetem főiskolai tanára által szerkesztett kötetben hét tanulmány, valamint egy, a szerkesztők által jegyzett bevezető esszé kapott helyet. A dolgozatok a trianoni béke londoni, párizsi, római, prágai, belgrádi becikkelyezéséről, valamint az elmaradt varsói ratifikációról és az Amerikai Egyesült Államokkal 1921-ben kötött béke aláírásáról és a budapesti törvényhozás általi elfogadásáról szólnak.

Mint a könyv bevezető egységében írják a szerkesztők: „Kötetünk egyetlen témakört jár körül térben és időben, hasonló módszertannal, recepciótörténeti megközelítéssel, s így egymással (is) összevethető eredményeket hoz. Nemcsak azt mutatja be, hogy miként vélekedtek más államok politikusai, parlamenti képviselői a trianoni békediktátumról, hanem arról is sokat árul el, hogy mennyire ismerték a magyar helyzetet.”

Különösen érdekes Telkesi Tamara nemzetközi kapcsolatok szakértő dolgozata, amely a trianoni béke angol ratifikációjáról és Majoros István professzor írása, amely a diktátum francia törvénybe foglalásáról szól. Ezekből kitűnik, hogy mind a brit, mind a francia politikai elit tisztában volt a korabeli magyar közéleti, gazdasági és társadalmi viszonyokkal. Erre példa, hogy a brit munkáspártiak például a mecseki szénbányászok szörnyű szociális helyzetét is szóvá tették a ratifikációs vitában, vagy hogy a párizsi törvényhozás lotharingiai képviselői a végül a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Románia között fölosztott Bánság német ajkú kisebbségéért aggódtak.

Mint Vizi László Tamás dolgozatából kiderül: az, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya és kongresszusa végül nem fogadta el a trianoni békeszerződést, nem azt jelentette, hogy nem értett egyet annak tartalmával, hanem azt, hogy a – Woodrow Wilson amerikai elnök által olyannyira szorgalmazott – Népszövetség alapokmányának bizonyos passzusait ellenezte, hiszen az Egyesült Államok más országok függetlensége és integritása érdekében – izolációs politikája jegyében – nem akart kötelezettségeket vállalni.

A tanulmánykötetben szereplő írások hazai levéltári források, valamint angol, francia, cseh és lengyel parlamenti naplók és háttéranyagok alapján mutatják be, hogy a kortárs – vagyis az egy évszázaddal ezelőtti – nemzetközi politikai élet és közvélemény hogyan értékelte a trianoni békediktátumot. A forrásértékű kiadvány nemcsak a szűkebb történészszakmának, de a szélesebb érdeklődő közönségnek is számos érdekességet tartalmaz.

A trianoni békediktátum ratifikációja külföldön. Szerkesztette: Illik Péter és Vizi László Tamás. Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2021./A Magyarságkutató Intézet Kiadványai, 24. kötet.