Bényei Tamás: Gyermekkoromban megfertőződtem ezzel a zenével

Harmincöt éves a Kossuth-díjas Hot Jazz Band. Pontosabban tavaly töltötték be ezt a szép kort, de a világjárvány meghiúsította az ünneplést. Már harminchat évesek, azonban az ünneplés idén is elmarad. A születésnapi nagy bulit a jövőben tartják meg. Az alapító, zenekarvezető, énekes, trombitás, bendzsós Bényei Tamás elárulta, hogy azért, mert addigra tudják tisztességesen megszervezni a sok vendégfellépős koncertet.

Bényei Tamás 20210527 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

A leszerelést követően mint képzőművész-növendék folytatta a muzsikálást, egyéb lehetőség híján az akkoriban engedélyezett utcazenélést választva működési terepéül.

– Rengeteg kaland, barátság, csodálatos élmények, utazás kötődnek ehhez a korszakhoz, és éreztem, hogy van jövőm a zenében – mondta Bényei Tamás, majd mesélt a dixieland sajátosságairól.

– A dixieland polifón hangzása egyfelől rendkívüli szabadságot ad a muzsikusnak, mert egyszerre játssza mindenki a saját maga rögtönözte szólamát, másfelől figyelni kell a szólamvezetőt, s úgy fűzni a hangokat, hogy ne játsszuk ugyanazt, ha mégis, akkor fölötte vagy alatta, lehetőleg pedig ne azonos időben. Ezeket a kötöttségeket leszámítva szabad zene, mert mindenki alkot, ott találja ki a témáit.

A Hot Jazz Band együttes tagjai balról jobbra: Bera Zsolt, Juhász Zoltán, Szabó Lóránt Hunor és Bényei Tamás
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Bényei pompásan elsajátította a műfaji kötöttségeket, mint az 1920–40-es évekre jellemző énekstílust.

– Ez volt az urizáló pesti dialektus, amit szépen megőriztek a korszak filmjei – magyarázta a zenész, és elmondta, hogy a Hot Jazz Band hamar megtalálta az amerikai műfaj magyar jellegzetességeit az úgynevezett Kabos-filmek betétdalaiban.

– A dédszülők gramofonján a dzsessz mellett rongyosra hallgattam a Kalmár Pál-lemezeket is – árulta el az énekes. Az 1930-as, 40-es évek népszerű énekese, Kalmár Pál, azaz a tangókirály vitte sikerre többek között Seres Rezső később világhírűvé lett Szomorú vasárnapját.

Külföldi karriert is befutott, majd 1945 után hegesztőként kényszerült megkeresni a kenyérrevalót, 1968-ban pedig műtéti hiba miatt elveszítette a hangját. Két évtizedre rá, 88 esztendős korában halt meg.

– A korabeli magyar tánczene tulajdonképpen dzsessz volt; a második lemezünkkel, amelyen ezeket az egykori slágereket adtuk elő, befutottunk, ráadásul nem csak itthon – mesélte a zenekarvezető. Ezt azután még három hasonló tematikájú sorlemez követte, s a koncert-, illetve válogatáslemezeken szintén rendre hallani a háború előtti slágereket.

De a beszélgetésünk végén elkerülhetetlenül meg kell emlékezni a pandémia alatti szűkös időkről, amikor a zenekar gyereklemezt rögzített. Meg is kérdeztem a muzsikust, hogy mennyire hiteles a „gyerekdixieland”.

– Miért ne? Vidám, hangulatos, sokszínű, a gyerekek azonnal szaladgálni kezdenek, amint játszani kezdünk – mondta el az új projektjükről Bényei Tamás.