Bényei Tamás: Gyermekkoromban megfertőződtem ezzel a zenével

Harmincöt éves a Kossuth-díjas Hot Jazz Band. Pontosabban tavaly töltötték be ezt a szép kort, de a világjárvány meghiúsította az ünneplést. Már harminchat évesek, azonban az ünneplés idén is elmarad. A születésnapi nagy bulit a jövőben tartják meg. Az alapító, zenekarvezető, énekes, trombitás, bendzsós Bényei Tamás elárulta, hogy azért, mert addigra tudják tisztességesen megszervezni a sok vendégfellépős koncertet.

Bényei Tamás 20210527 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Noha Bényei Tamás fehér bőrű és magyar, a dzsesszmuzsika mégis a véré­ben lüktet, lévén dédanyja és dédapja, Magyarországról kivándorolva, az 1900-as évek elején Ohióban ismerkedtek össze. Aztán a honvágynak engedve hazajöttek, így hallgathatott a kis Tamás az amerikás ősök gramofonján hamisítatlan újvilági dzsesszt.

– Gyerekkoromban egyszerűen megfertőződtem ezzel a zenével – mondta a muzsikus.

Majd következett egy újabb virtuális találkozás Amerikával, a zenén, Louis Armstrongon keresztül, ugyanis Apáti János, egykori zenetanára Armstrong muzsikáját tekintette példának.

– Joggal, mert őt hallgatva esszenciá­lisan jelenik meg a műfaj – mutatott rá a zenész, nem véletlen hát, hogy a mester előtt 2008-ban lemezzel tisztelgett a Hot Jazz Band. Bényei Tamás először a zeneiskolában hallott élőben dixielandet. Bár trombitán tanult, azonnal magával ragadta, a növendék dixie-be az erősebb kondíciójú trombitás fiúk kerültek, ezért 11 évesen magától megtanult bendzsózni, s amikor Apáti tanár úr tudomást szerzett erről, meghívta a zenekarba. 12 évesen már oda-vissza játszotta minden, a magyar lemezboltokban kapható dixie-banda bendzsószólóját.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=mbXdXkJWdio[/embed]

– A szocializmusban elvették tőlünk a szabad művelődéshez való jogot azzal, hogy korlátozottan hallgathattunk dzsesszt az egyetlen rádió egyetlen dzsesszműsorában, lemezekhez pedig csempészúton jutottunk – mutatott rá a zenekarvezető, megjegyezve, hogy aki nem tudott ügyeskedni, annak csak a szovjet blokkból importált válogatáslemez jutott.

– Nem beszélve arról, hogy a kádári Magyarországon, amibe mi belenőttünk, igencsak korlátozottak voltak egy dixieland-zenekar lehetőségei. Nem létezett profi dixielandzenészi státus – fűzte hozzá.

E megjegyzésére siettem figyelmeztetni, hogy azért akadtak zenekarok: a Molnár, a Stúdium, hogy a Benkó Dixieland Bandet ne említsem, vagy a Budapest, a Bohamian Ragtime Band. És valóban, Benkóéket leszámítva a nyolcvanas években sorra alakultak zenekarok, ahogy a Hot Jazz Band is. Mert abban az időben, az évtized elején a Benkó Dixieland kijutott az USA-ba, s ez a lehetőség vonzó volt mindenkinek.

„A dédszülők gramofonján a dzsessz mellett rongyosra hallgattam a Kalmár Pál-lemezeket is” Fotó: Bach Máté

A Hot Jazz Band elődje a katonaságban alakult.

– A Képzőművészeti Főiskola előtt behívtak katonának Zalaegerszegre, ahová az összes művészeti főiskolást sorozták. Itt egy művészeti csoportba vezényeltek, ahol olyan, mára híressé vált színészekkel dolgozhattunk együtt, mint például Kautzky Armand, Háda János, Horváth Lajos Ottó vagy László Zsolt – elevenítette fel a kezdeteket a muzsikus. – Kreáltunk egy katonahumorral teletűzdelt musicalt, ahol mindenféle zenei stílusra szükség volt. Ekkor vettem elő a trombitát, és kezdtem magamtól tanulni.

A leszerelést követően mint képzőművész-növendék folytatta a muzsikálást, egyéb lehetőség híján az akkoriban engedélyezett utcazenélést választva működési terepéül.

– Rengeteg kaland, barátság, csodálatos élmények, utazás kötődnek ehhez a korszakhoz, és éreztem, hogy van jövőm a zenében – mondta Bényei Tamás, majd mesélt a dixieland sajátosságairól.

– A dixieland polifón hangzása egyfelől rendkívüli szabadságot ad a muzsikusnak, mert egyszerre játssza mindenki a saját maga rögtönözte szólamát, másfelől figyelni kell a szólamvezetőt, s úgy fűzni a hangokat, hogy ne játsszuk ugyanazt, ha mégis, akkor fölötte vagy alatta, lehetőleg pedig ne azonos időben. Ezeket a kötöttségeket leszámítva szabad zene, mert mindenki alkot, ott találja ki a témáit.

A Hot Jazz Band együttes tagjai balról jobbra: Bera Zsolt, Juhász Zoltán, Szabó Lóránt Hunor és Bényei Tamás
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Bényei pompásan elsajátította a műfaji kötöttségeket, mint az 1920–40-es évekre jellemző énekstílust.

– Ez volt az urizáló pesti dialektus, amit szépen megőriztek a korszak filmjei – magyarázta a zenész, és elmondta, hogy a Hot Jazz Band hamar megtalálta az amerikai műfaj magyar jellegzetességeit az úgynevezett Kabos-filmek betétdalaiban.

– A dédszülők gramofonján a dzsessz mellett rongyosra hallgattam a Kalmár Pál-lemezeket is – árulta el az énekes. Az 1930-as, 40-es évek népszerű énekese, Kalmár Pál, azaz a tangókirály vitte sikerre többek között Seres Rezső később világhírűvé lett Szomorú vasárnapját.

Külföldi karriert is befutott, majd 1945 után hegesztőként kényszerült megkeresni a kenyérrevalót, 1968-ban pedig műtéti hiba miatt elveszítette a hangját. Két évtizedre rá, 88 esztendős korában halt meg.

– A korabeli magyar tánczene tulajdonképpen dzsessz volt; a második lemezünkkel, amelyen ezeket az egykori slágereket adtuk elő, befutottunk, ráadásul nem csak itthon – mesélte a zenekarvezető. Ezt azután még három hasonló tematikájú sorlemez követte, s a koncert-, illetve válogatáslemezeken szintén rendre hallani a háború előtti slágereket.

De a beszélgetésünk végén elkerülhetetlenül meg kell emlékezni a pandémia alatti szűkös időkről, amikor a zenekar gyereklemezt rögzített. Meg is kérdeztem a muzsikust, hogy mennyire hiteles a „gyerekdixieland”.

– Miért ne? Vidám, hangulatos, sokszínű, a gyerekek azonnal szaladgálni kezdenek, amint játszani kezdünk – mondta el az új projektjükről Bényei Tamás.