Felszabadító maszkulinitás

A Senki című film főhőse egy galambszívű, középkorú családapa, aki az alvó üzemmódba kapcsolt férfiasságát és a becsületét akarja visszaszerezni.

Pataki Tamás
2021. 06. 29. 7:52
Bob Odenkirket hitelesnek érezzük a kőkemény bosszúálló szerepében Fotó: UIP-Duna Film
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hutch Mansell (Bob Odenkirk) a Senki című film főszereplője egy galambszívű, középkorú családapa, olyannyira, hogy egy éjszaka nem üti agyon a betörőket a baseballütőjével, pedig megtehetné. A családja nyúlszívűnek gondolja, pláne a fia, a rendőrség is kineveti, szomszédja élcelődik vele. Gyors vágásokkal mutatják be egyhangú mindennapjait – innen is köszönjük a rendezőnek, hogy nem fél órán át örvendeztetett bennünket a szürke hétköznapi életképekkel –, de amikor kiderül, hogy a kislánya macskájának a nyakörvét is ellopták, dühbe gurul, és elindul, hogy megkeresse a delikvenseket. Ezzel pedig egy véres, kao­tikus eseménysorozatot indít el, az orosz maffiába botlik, de ők sem tántoríthatják el, hiszen az alvó üzemmódba kapcsolt férfiasságát és a becsületét akarja visszaszerezni.

Ám hogy a film lényegét megértsük, bő lére kell eresztenem az egyik legkeményebb jelenet leírását: a főhős dühösen buszozik haza, hisz nem találta meg a kiscica nyakörvét. Pont akkor bukkan fel egy terepjárónyi orosz kemény legény, kocsijukkal egy oszlopba ütköznek, röhögve kiszállnak és felkéreckednek a buszra, s a buszvezető kinyitja az ajtót – ilyet tapasztalt BKV-sofőr sosem tenne. Rögtön kiszúrják az egyedül utazó kecses hölgyet, körbeállják, és nem nehéz elképzelni, hogy mire készülnek. A főhős leszáll, majd lövésre irányzott pisztollyal visszaszáll a buszra, de látványosan kihullatja belőle a golyókat, majd puszta kézzel esik neki az orosz gengsztereknek. Mármost ilyen naturalista, hiteles és véres verekedést rég nem láttam mozivásznon, nincs itt semmi nindzsa harcművészkedés, hanem rejtői és fociultrai jobb- meg balhorgok, villanó kések, kitört ablakok, szétszórt fogak, recsegő állkapcsok, egyszóval: katartikus bunyó.

Talán ez volna ama „toxikus maszkulinitás”, amiről a The Guardian írt? Érdemes elidőzni a toxikus maszkulinitás kifejezésnél, hisz állítólag ennek egyik jellemzője a „heteroszexizmus” – tehát egy újabb fehér férfiak ellen kitalált műkifejezésről van szó, mely arra való, hogy rendreutasítsák őket, s továbbra is farokbehúzva éljék a konformista, liberális világrendbe ágyazott életüket, s nehogy arra gondoljanak, hogy másképp is élhetnének. Hisz akkor – a The Guardiant idézve – „fasiszta formájú erőszakba” torkollanának a dolgok. De hát kell ennyit töprengeni egy kikapcsolódásra szánt, a mai korban régi vágásúnak ható akciófilm filozófiáján? Nem! Elég, hogyha ismerjük az érettségi tablók gyakori bölcsességét: csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. Ady Endre írta, de már közhely. Maszkulin közhely.

Bob Odenkirket hitelesnek érezzük a kőkemény bosszúálló szerepében
Fotó: UIP-Duna Film

Igaz, a főhősnek titkosszolgálati múltja is van, de ez később kiderül. A Senkiben van egy kicsi a Michael Douglas főszereplésével készült Falling Downból (Összeomlás), egy kis Guy Ritchie-s filmes érzés, az akciót pedig Ilya Naishuller rendező hazulról hozta, a Hardcore Henry atyjaként – mely a világ egyik legelborultabb akciófilmje, amely a belső nézetű lövöldözős játékok mintájára készült.

Szóval a vak is látja, hogy a Senki a John Wick-féle akciófilmek paródiája, ám jól adagolt humora miatt nem válik komédiává. Igaz, a shoot-out, magyarán a kilövéses jelenet – ami lényegé­ben azt jelenti, hogy a főhősök lelőnek mindent és mindenkit, majd megkapják jól megérdemelt elsősegélyüket – közhelyesre sikeredett. Ám hogyha szándékosan játszanak rá erre a műfaji sajátosságra, akkor azt is mondhatnánk, hogy végül is szórakoztatóan, a tesztoszteron-nehéztüzérség elsütésével zárták le a filmet. Merthogy a Senki a maga toxikus maszkulinitásával, elemi erőszakával, Bob Odenkirk zseniális színészi játékával – ki hitte volna, hogy a Totál szívás sunyi, ügyeskedő, minden hájjal megkent alvilági ügyvédjét, Saul Goodmant ennyire hitelesnek érezzük a kőkemény bosszúálló szerepében – egy szórakoztató film, tökéletes nyári kikapcsolódás a maga műfajában, pláne hogyha hasonló dührohamok küszöbén állunk, mert akkor feloldozhat vagy felkorbácsolhat.

Ilya Naishuller Senki című filmjét július elsejétől vetítik a magyar mozikban.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.