Halmai Tamás esszéi továbbgondolásra inspirálnak minden érdeklődő olvasót

Itt egy verselemzés, ott egy tűnődés, emitt egy naplórészlet, amott egy vers – igen, a szerző képes bárhová elültetni egy-egy versét ebben az indázó gondolatveteményben.

Majd nyomban egy vers következik, a Heinczinger Mikának ajánlott Malomkerékből asztal (csak az első három strófáját idézem): „Malomkerékből asztal, / rajta a szőlő édes, / közel a bor malaszttal / teljesebb édenéhez; // szekérderéknyi sírkő, / romok ragyognak gazban, / a szép igazhoz illő / és leigázhatatlan; // középkori a tégla / aranykori az abrak, / az idő hasítéka/Istenre nyíló ablak.”

A Babits-versekkel, illetve Esztergommal kapcsolatos eszmefuttatásokon kívül találkozunk még a kötet lap­jain Csorba Győző, Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Kalász Márton, Mezey Katalin, Filip Tamás, Hegedűs Gyöngyi, Iancu Laura, Vörös Viktória vagy épp munkatársunk, Viola Szandra költészetéről folytatott belső eszmecserékkel. Mert Halmai esszéi tudják az egyik legfontosabbat, amit e különös műfajtól várhatunk: olyan, mintha épp csak belefülelnénk abba, hogy valaki hangosan gondolkodik – írásban. És nem egy gondolata akad, ami továbbgondolásra inspirál. Az ilyesmi pedig mindig jólesik.

Halmai Tamás: Az egyetemes Babits – Esztergomi esszék. IKU-Inter, Budapest, 2021.