Halmai Tamás esszéi továbbgondolásra inspirálnak minden érdeklődő olvasót

Itt egy verselemzés, ott egy tűnődés, emitt egy naplórészlet, amott egy vers – igen, a szerző képes bárhová elültetni egy-egy versét ebben az indázó gondolatveteményben.

Halmai Tamás költő, író, irodalmár kortársaink egyik legtermékenyebbike, akinek megvan az a jó szokása – már csak régi tanáremberként is –, hogy nemcsak „magával foglalkozik”, hanem irodalmunk hősi halottaival és a többi kortárssal is. Teszi ezt ráadásul megbízható rendszerességgel, a védjegyének is tekinthető érzékenységgel, ötvözve szakmai precizitást, költőtársi, lélektestvéri, bizalmas csapongást, humort és metafizikai tágasságot. Az IKU-Tár sorozatban már több kötete megjelent, az idei Az egyetemes Babits – Esztergomi esszék címet viseli, és már elsőre belelapozva is érződik: Halmai legfölszabadultabb, leglazább munkáinak egyikét tartjuk kezünkben.

Itt egy verselemzés, ott egy tűnődés, emitt egy naplórészlet, amott egy vers – igen, a szerző képes bárhová elültetni egy-egy versét ebben az indázó gondolatveteményben. A könyv Babitscsal foglalkozó fejezetét a további klasszikusainkat, illetve kortársainkat tárgyaló fejezetet elválasztó mezsgyén lebeg a meghökkentő című egysoros: „A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a babitsok közt egyre.” Az ilyen gondolatfutamokért tudom Halmai írásait nagyon szeretni. Egyszerre abszurd, frivol, metafizikai, játékos és tiszteletteljes. Ezen a vékony jégen ma kevesen maradnak talpon az irodalomban.

Vagy nézzük ezt a kis prózai szösszenetet… nem is tudom, mi ez: esszécske? Egyperces esszé? Címe: Sci-fi, fantasy, szecesszió – Ajánlat Babits Mihály olvasásához. Az elejéről a Julio Cortázar- és George R. R. Martin-idézeteket most nem citálom ide, csak a szerző pajkos fölhívását, mely a teljes szöveg maga: „Próbáljuk elképzelni Poe históriáit antikizáló modorban, Love-

craft meséit keresztényi felhangokkal, Borges történeteit a szecesszió ízlésvilágában. Ha képzeletünk – prózapoé­tikai és mágiatörténeti szempontból egyaránt – helyesen jár el, Babits Mihály novellisztikáját kapjuk gyönyörű végeredményül. S akkor még szót sem ejtettünk az Elza pilótáról. (Próbáljuk meg elképzelni Asimov regé­nyeit…)” A kötet utolsó harmadában a Babits városában című esztergomi napló versekkel tarkított jegyzetei, ilyenformán: „Augusztus 28., szerda: Eperfa Fesztivál. A tér túloldalán, omladékony napernyő alatt turisztikai csomópontot mintáz három fiatal. Információs bázisukat nem fenyegeti gyérnél bőszebb támadás, de elevenebb tőlük a tér. A nap meglepetésvendége: Heinczinger Mika (a Misztrál együttesből). Ittlétét Franciska komponálja bele délutánunkba, ebéd hármasban, utána beszélgetés többesben. Mika időutazásnyi koncertet rögtönöz a múzeum kapualjában, majd ráámul az udvar televényesen hátranyúló zugaira, kincseire. Sugárzóan emberi, jóságosan lelkes, elemien tudó. Ha lenne Esztergomban pl. Eperfa Fesztivál, a nulladik napon a Misztrál tágíthatná öröklétté.”

Majd nyomban egy vers következik, a Heinczinger Mikának ajánlott Malomkerékből asztal (csak az első három strófáját idézem): „Malomkerékből asztal, / rajta a szőlő édes, / közel a bor malaszttal / teljesebb édenéhez; // szekérderéknyi sírkő, / romok ragyognak gazban, / a szép igazhoz illő / és leigázhatatlan; // középkori a tégla / aranykori az abrak, / az idő hasítéka/Istenre nyíló ablak.”

A Babits-versekkel, illetve Esztergommal kapcsolatos eszmefuttatásokon kívül találkozunk még a kötet lap­jain Csorba Győző, Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Kalász Márton, Mezey Katalin, Filip Tamás, Hegedűs Gyöngyi, Iancu Laura, Vörös Viktória vagy épp munkatársunk, Viola Szandra költészetéről folytatott belső eszmecserékkel. Mert Halmai esszéi tudják az egyik legfontosabbat, amit e különös műfajtól várhatunk: olyan, mintha épp csak belefülelnénk abba, hogy valaki hangosan gondolkodik – írásban. És nem egy gondolata akad, ami továbbgondolásra inspirál. Az ilyesmi pedig mindig jólesik.

Halmai Tamás: Az egyetemes Babits – Esztergomi esszék. IKU-Inter, Budapest, 2021.