Halmai Tamás költő, író, irodalmár kortársaink egyik legtermékenyebbike, akinek megvan az a jó szokása – már csak régi tanáremberként is –, hogy nemcsak „magával foglalkozik”, hanem irodalmunk hősi halottaival és a többi kortárssal is. Teszi ezt ráadásul megbízható rendszerességgel, a védjegyének is tekinthető érzékenységgel, ötvözve szakmai precizitást, költőtársi, lélektestvéri, bizalmas csapongást, humort és metafizikai tágasságot. Az IKU-Tár sorozatban már több kötete megjelent, az idei Az egyetemes Babits – Esztergomi esszék címet viseli, és már elsőre belelapozva is érződik: Halmai legfölszabadultabb, leglazább munkáinak egyikét tartjuk kezünkben.
Itt egy verselemzés, ott egy tűnődés, emitt egy naplórészlet, amott egy vers – igen, a szerző képes bárhová elültetni egy-egy versét ebben az indázó gondolatveteményben. A könyv Babitscsal foglalkozó fejezetét a további klasszikusainkat, illetve kortársainkat tárgyaló fejezetet elválasztó mezsgyén lebeg a meghökkentő című egysoros: „A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a babitsok közt egyre.” Az ilyen gondolatfutamokért tudom Halmai írásait nagyon szeretni. Egyszerre abszurd, frivol, metafizikai, játékos és tiszteletteljes. Ezen a vékony jégen ma kevesen maradnak talpon az irodalomban.
Vagy nézzük ezt a kis prózai szösszenetet… nem is tudom, mi ez: esszécske? Egyperces esszé? Címe: Sci-fi, fantasy, szecesszió – Ajánlat Babits Mihály olvasásához. Az elejéről a Julio Cortázar- és George R. R. Martin-idézeteket most nem citálom ide, csak a szerző pajkos fölhívását, mely a teljes szöveg maga: „Próbáljuk elképzelni Poe históriáit antikizáló modorban, Love-
craft meséit keresztényi felhangokkal, Borges történeteit a szecesszió ízlésvilágában. Ha képzeletünk – prózapoétikai és mágiatörténeti szempontból egyaránt – helyesen jár el, Babits Mihály novellisztikáját kapjuk gyönyörű végeredményül. S akkor még szót sem ejtettünk az Elza pilótáról. (Próbáljuk meg elképzelni Asimov regényeit…)” A kötet utolsó harmadában a Babits városában című esztergomi napló versekkel tarkított jegyzetei, ilyenformán: „Augusztus 28., szerda: Eperfa Fesztivál. A tér túloldalán, omladékony napernyő alatt turisztikai csomópontot mintáz három fiatal. Információs bázisukat nem fenyegeti gyérnél bőszebb támadás, de elevenebb tőlük a tér. A nap meglepetésvendége: Heinczinger Mika (a Misztrál együttesből). Ittlétét Franciska komponálja bele délutánunkba, ebéd hármasban, utána beszélgetés többesben. Mika időutazásnyi koncertet rögtönöz a múzeum kapualjában, majd ráámul az udvar televényesen hátranyúló zugaira, kincseire. Sugárzóan emberi, jóságosan lelkes, elemien tudó. Ha lenne Esztergomban pl. Eperfa Fesztivál, a nulladik napon a Misztrál tágíthatná öröklétté.”
