Kultuszfilmek a világhálón – Jankovics Marcell: Az ember tragédiája

Az ember tragédiája, amelyet nem kevesebb, mint huszonnyolc évig készített Jankovics Marcell, remekmű. Nemcsak azért tökéletes adaptációja Madách Imre drámájának, mert az eredeti mű talán legfilozofikusabb feldolgozása, hanem azért, mert minden egyes szín az adott kortörténeti stílus ábrázolási módja szerint jelenik meg.

Madách Imre drámájának színei az adott kortörténeti stílus ábrázolási módja szerint jelennek meg Forrás: Mozinet

Egyszerűen zseniális ötlettel élt Jankovics Marcell, amikor Az ember tragédiáját úgy jelenítette meg a mozivásznon, hogy Madách Imre drámájának színei az adott kortörténeti stílus ábrázolási módja szerint jelennek meg. Ha valaki nem tudná mindezt elképzelni, akkor érdemes arra gondolni, hogy az ókorban játszódó szín például pontosan olyan, mintha az ókori edényeken lévő rajzok kelnének életre. De mindezeken túl temérdek képi lelemény, ötlet, megrajzolt gondolat látható a kétfilmnyi hosszúságú animációs műben, amely bátran állíthatjuk, hogy minden idők legjelentősebb, leg­izgalmasabb és legnagyobb vállalása volt, ráadásul sikeres is, mert kétségkívül remekmű született.

Amikor a film 2011-ben elkészült, még az utolsó színek valamelyikéről gondolta azt a néző, hogy korunk legnagyobb problémáiról szól. Érdekes, hogyha manapság nézi újra az ember a filmet, akkor az ókori római szín tűnik az legaktuálisabbnak. Ebben (is) temérdek a képi lelemény. Egyrészt a szereplők szobrokként jelennek meg, ami hátborzongatóan briliáns ötlet, másrészt folyamatosan esik szét ez a világ. Nemcsak arról van szó, hogy darabokban hullik le a vakolat, a fal, esnek szét a tárgyak, törnek le az emberek (szobrok) végtagjai, hanem arról is, hogy az eszmék, a gondolatok, az erkölcs is darabjaira hullik. Jankovicsnál nem az van, hogy „Róma ledűl, s rab­igába görbed”, hanem az, hogy diribdarabokra esik széjjel. Mintha csak korunkat látnánk. Ma is összerakhatatlan szilánkokra törik szét az erkölcs, fogódzókat alig találni, senki nem ért semmit, a vágyak és a test igényeinek kielégítésével foglalkoznak az emberek.

Az, hogy a római színben minden idea is eltörik, igazi posztmodern gondolat, mert ha mindent temérdek módon meg lehet közelíteni, akkor a legjobb úton járunk ahhoz, hogy teljesen relatívvá váljon minden világkép, másként: darabjaira törjön minden hagyomány, amit őseink hagytak ránk. A római színnek még némi aktualitást ad az is, hogy nem ez a széttöredezettség vet véget mindennek, hanem a döghalál, a pestis, egy vírusos járvány, amely a testek érintkezésének világában igencsak gyorsan tud terjedni.

Jankovics Marcell nagy hangsúlyt helyez a művében arra, hogy semmilyen ideával, gondolattal, okoskodással nem tud mit kezdeni az emberiség, egyetlen érték marad csak, a szeretet, azt nem lehet elvenni Ádámtól. Mármint Éva iránti töretlen szeretetét. A szeretet pedig Istentől származik, a gyűlölet, az elkeseredés, a reménytelenség érzése viszont ördögi gondolatok. Jankovics értelmezésében egyértelművé válik, az ördögi ármánykodás csak arról szól, hogy megsemmisítse a reménytelenség érzésével az emberiséget. Ha alaposan végiggondoljuk, ez is elég aktuális gondolatmenet, manapság is sokan vannak, akik a reményt akarják elvenni férfitől és nőtől.

Az igencsak hosszú animációs film megnézésekor vizuálisan is beég a nézők emlékezetébe, hogy

Ádám és Éva örökre, az idők végezetéig egy párt alkotnak. Együtt küzdenek, együtt próbálják értelmezni a korokat, együtt próbálnak élni olyan világokban, amelyek élhetetlennek tűnnek.

Ám nemcsak a madáchi zárómondat ad reményt a nézőnek, hanem Jankovics Marcell animációs filmjének egésze is. Jankovics ugyanis nemcsak azt mondja – közvetett módon, a sorok között –, hogy nincsen remény, mert az emberiség képtelen arra, hogy uralkodjon az őt körbevevő környezet felett, képtelen arra, hogy termékenyen együttműködjön a másik emberrel, sőt arra is képtelen, hogy uralkodjon önmaga, a vágyai, az ösztönei felett, hanem azt mondja, hogy hiába veszik el minden, a szeretet és a család megmarad. Ádámot és Évát még az ördög se tudja egymástól elválasztani. Ez pedig több mint biztató.

A film megnézhető a Filmion itt.

Madách Imre drámájának színei az adott kortörténeti stílus ábrázolási módja szerint jelennek meg
Fotó: Mozinet