Magyar pokoltánc a szabadság napjai után

Hatvanhárom esztendeje, 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956-os­ magyar forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és mártírtársait, s harminckét éve, 1989-ben ezen a napon temették őket újra. A budapesti Hősök terén megrendezett ünnepélyes búcsúszertartás a rendszerváltozás folyamatainak egyik olyan szimbolikus momentuma, amelynek méltán helye van az emlékezetpolitikánkban.

Mint történelmünk oly sok fontos pillanatában, így például 1848 márciusában Petőfi Sándor és Jókai Mór, az irodalmárok is szerephez jutottak a forradalomban, s mind az események mámoros és szabadságszerető napjaiban, mind a megtorlások és a kádári diktatúra időszakában írtak 1956-ról. Hazánkban legtöbbször az asztalfióknak, a megjelenés esélye nélkül, vagy éppen burkolt módon, a nyugati emigrációban viszont nyíltabban és szabadabban.

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse a forradalom napjai­ban, 1956. november 2-án jelent meg az Irodalmi Újság hasábjain. A szöveg azonban hat évvel korábban, a sztálinista Rákosi Mátyás országlása idején készült. Ebben a költő megfogalmazta, hogy „ahol zsarnokság van, / minden hiában, / e dal is, az ilyen hű, / akármilyen mű, // mert ott áll / eleve sírodnál, / ő mondja meg, ki voltál, / porod is neki szolgál”. A totális állam, s a mindennapokban és a magánéletben is megjelenő kommunista diktatúra került lírai módon megörökítésére ezekben a sorokban.

Illyés Gyula
Fotó: Wikipédia

Az október 23-i forradalom aztán a költőknek (és persze valamennyi magyarnak) a reménységet, a szabadság reményét is elhozta. Jankovich Ferenc 1956. október 25-én – a forradalom győzelme és az első sortüzek tragédiája után – vetette papírra Forradalom című versét, amelyben a következők olvashatóak: „Rajtunk van a világ szeme! / Mert, ugye, milyen érdekes / a forradalmi szent zene: / gyásszal, vérrel…? S bár zengene / hat napon át ez a híres / magyar pokoltánc: melyben a kidőltek / vérben fekve hallgatják a földet, / és az élők, fegyverrel a kézben, / tankra hágnak meghalni merészen.”

A szabadság néhány napja után a szovjet beavatkozás, az újjászervezett kommunista terrorgépezet és – a Kádár János nevével fémjelzett diktatúra kiépítése jegyében – a megtorlás következett. A forradalom bukásának és a brutális „visszavágás” kezdetének szövege a csak 1990-ben publikált, de 1956 utolsó napjaiban írt Meglepetések című vers, amelyben Szabó Lőrinc a veszteségekre hívja föl a figyelmet a költészet eszközeivel. „Tíz nap szabadság? Tizenegy! / Terv forrt; gyúlt, égett minden agy. / Lombikban feszült a jövőnk. / S temettük a halottakat. // Ablakunk mind fény, gyertyaláng. / Aztán a settengő gyanúk. / Még egy éj. S Budapest köré / vashernyók gyűrűje szorult.” A vers utolsó soraiban, nemzeti imádságunk, Kölcsey Ferenc Himnuszának a megidézésével a szabadságba vetett hitet és az annak eljövetelébe való bizodalmat vetíti előre. „De csak szájon csókol a perc / s jó remény némítja a jajt: / Nem! Rabok tovább nem leszünk! / És: Isten áldd meg a magyart!”

A magyar avantgárd irodalmi törekvések ikonikus alakja, Kassák Lajos Az áruló című szövegében a történelmi igazságtétel elkerülhetetlen szükségszerűségére mutatott rá, amikor papírra vetette ezeket a sorokat: „Te is a testvérem vagy, / de olyan, akitől félek, / te is a testvérem vagy, / de olyan, akit utálok. // Akire ránézel, / megremeg. / Aki rád néz, / lelövöd. […] De azért / ne bízd el magad, / egy szép napon, / mint a görény, / csapdába kerülsz és felakasztanak.”

Kádár Jánosról, a forradalmat leverő szovjet kommunista megszállókat kiszolgáló bábkormány vezetőjéről, majd a róla elnevezett és „puhának” becézett diktatúra vezéralakjáról szól a kanadai emigrációban élt Faludy György Torontóban 1981-ben írott, Egy helytartóhoz, 25 év után című verse. Ebben olvashatjuk: „Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok / csámcsognak körül és ha meghalsz, tested / díszsírba kerül. És hol vannak ők már, / akik utat kerestek, // hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya / közt magunkat békésnek és szabadnak / tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta. / Őt is felakasztattad.”