Újjászületni a lélekúton

Szent Ignác története azt üzeni, hogy a legmélyebb válságból is van kiút – mondta Tolvay Ferenc. A Szent Ignác útja – Camino Ignaciano című dokumentumfilm forgatókönyvírójával a Spanyolország történelmi tájain forgatott, a zarándoklatot spirituális utazásként bemutató filmjéről kérdeztük, és arról is beszélgettünk, hogy miért fontosak a lélekutak.

Tolvaly Ferenc szerint ebben az alkotásában sikerült leginkább bemutatnia az életváltoztatás lehetőségét és szépségét Fotó: Facebook

– Nemrég az a megtiszteltetés érte a római magyar közönséget, hogy megnézhette a Szent Ignác útja című filmet. Miért Rómában volt a filmprodukció első nemzetközi állomása?

– Már 2018-ban, amikor elkezdtünk dogozni társ-forgatókönyvírómmal, Balázs Zsuzsával, arról álmodtunk, hogy a Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi év kezdetén Rómában mutatjuk be filmünket. Ott, ahol a rendalapító szent életének utolsó évtizedeiben élt és alkotott. A premier előtti bemutatóval teljesült álmunk. Megtisztelő volt, hogy a római magyar közönség nagy szeretettel és figyelemmel fogadta filmünket. Boldogok voltunk, hogy többek között Magyarország szentszéki nagykövete, Habsburg-Lotharingiai Eduárd, valamint a Pápai Magyar Intézet rektora, Németh Norbert és különböző szerzetesrendek magas rangú képviselői előtt mutathattuk be filmünket.

– Szent Ignác több szálon fűződik az Örök Városhoz. Milyen érzés volt a film leforgatását követően személyesen is felkeresni a szent életének legfontosabb állomásait?

– Mélyen megérintett. Nemcsak azért, mert a filmmel kapcsolatban az elmúlt három évet vele töltöttük. Én már diákkoromban megismerkedhettem Szent Ignác lelkiségével és műveivel. A Zarándok című visszaemlékezéseiben nemcsak a zarándokútról számol be, amin megtért és a filmünk helyszínét is adta, hanem római éveiről is olvashatunk a könyvben. Ott lehettem, abban a szobában, ahol tollba mondta a memoárját, és ugyanazt a Mária-szentképet is láthattam a rendházzal szomszédos Il Gesú-templomban, ami előtt misézett és imádkozott, amikor a rend alkotmányán dolgozott. Ugyanazokon a kockaköveken járhattam, amelyeken ő is és sok más szent évszázadokon keresztül.

Tolvaly Ferenc szerint ebben az alkotásában sikerült leginkább bemutatnia az életváltoztatás lehetőségét és szépségét
Fotó: Facebook

– Miért tartotta fontosnak, hogy életutakat kereső lelki megmozdulásokról készítsen filmet? Mennyire jelentett kihívást a spirituális szféra képernyőre vitele?

– A lélekutak évtizedek óta foglalkoztatnak. Erről szól legtöbb regényem és filmem. Közel húsz évvel ezelőtt megjártam az El Caminót. Ebből a lelki élményemből táplálkozik az útról készített regényem és filmem. 2018-ban a Camino Ignacianón ismét kerestem a benső csendet. Erről szól az El Camino – Húsz év múlva, Szent Ignác útja című regényem. Ez az új filmem forgatókönyvének az alapja. Megjeleníteni a láthatatlant, a belső fejlődést, az új emberré válás folyamatát mindig vonzott. Talán a Szent Ignác útja című filmemben sikerült leginkább bemutatnom az életváltoztatás lehetőségét és szépségét.

– A világjárvány sokak számára a befelé fordulást, a belső útkeresés kezdetét jelentette. Nekik is inspirációt adhat a produkció?

– A pandémia alatt elszigetelve töltött kényszerű hónapok lehetőséget adtak, hogy megálljunk és leltárt készítsünk lelkünkben. Sokakban felmerülhetett a vágy egy kiteljesedettebb életre. A film egy új élet reményéről szól, arról, amire világszerte, különösen most a járvány után sokan vágynak.

– Egy mondatban összefoglalva mi lehet Szent Ignác üzenete a mai ember számára?

– Szent Ignác története azt üzeni, hogy a legmélyebb válságból is van kiút.

– Hogyan fogadta a római magyar közösség a produkciót?

– A filmet több mint százszor láttam a vágószobában és a hangutómunkálatok alatt. Közönség előtt azonban először mutattuk be. Meghatott az a figyelem és érdeklődés, amivel a filmet fogadták. Habsburg Eduárd nagykövet úr elmondta: büszke Magyarországra, hogy a jubileumi évre lehetővé tette a film elkészítését, amely az egyetlen, erre az eseményre forgatott egész estés mű világszerte. A Pápai Magyar Intézet rektora a lényegre tapintott rá, amikor azt mondta, hogy „a zarándokút nagyon nehéz téma, amikor azt valaki filmvászonra viszi. Ez az út, amit a filmen láthatunk, sokkal inkább egy belső utazás, mint egy teljesítménytúra vagy természetjárás –, egy olyan belső utazás, amikor valaki megérkezik Istenhez.” Remélem, hogy világszerte nagyon sok nézőben tudatosul majd a film üzenete.

– A magyarországi premier szep­temberben, az Ars Sacra fesztiválon lesz. Ez egybeesik a 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előestéjével. Van valami összefüggés a két esemény között?

– „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7), ez az Eucharisztikus Kongresszus mottója. A filmben a zarándokok eljutnak a felismerésig, hogy belülről, Istentől kell merítenünk. A megbillent életet csak ő tudja egyensúlyba helyezni. A Szent Ignác útja bemutatójára nem találhattunk volna jobb ünnepi alkalmat.