Aggasztóan fogyatkozik a délvidéki magyar értelmiségi réteg

A Világítótornyok voltunk és leszünk című kötet a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete elmúlt csaknem három évtizedes munkáját mutatja be.

Miklós Péter
2021. 07. 14. 11:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogy mennyire fontos és elismerésre méltó ez a törekvés, arra elég csak néhány adatot idézni. A Vajdaságban jelenleg hetvenhat iskolában folyik magyar nyelvű oktatás általános iskolai keretek között, míg középfokon tizenhárom településen harmincnégy oktatási és három speciális nevelési igényűeknek fönntartott intézményben. Megdöbbentő adat viszont, hogy a 2020/21-es tanévben a szerb oktatási, tudományos és technológiafejlesztési minisztérium által engedélyezett 2164 szabad magyar oktatási nyelvű középiskolai helyből mindösszesen 1150 volt betöltve. Az érettségizett magyar fiatalok jelentős része pedig már Magyarországon – sőt nem egy esetben Nyugat-Európában – folytat egyetemi tanulmányokat, s többségük nem is tér vissza. Így pedig kifejezetten fogyatkozik a délvidéki magyar értelmiségi réteg, s különösen igaz ez a tendencia a helyi pedagógustársadalomra: magyar tanárok nélkül pedig a magyar oktatás jövője kerülhet veszélybe.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének tevékenységét – amelynek egyik célja a szerbiai szakképzett és diplomás magyarok szülőföldön tartása – jól jellemzik a szervezetet éveken át elnökként irányító Nagy Margitnak a kötetben is közölt, csaknem tíz évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai. „Világítótornyok voltunk, fénypontok, útjelek a múltból, útjelek a jövő felé. Ritkuló háló csomópontjai, de mégis kapaszkodók, a túlélés függőhídján. Hittünk és hiszünk a túlsó partban, mert mi látjuk, de ők, akik elengedték a kezünket, mert elvesztették hitüket, pusztulni hagyják a hidat. A korhadó deszkákat már nem cserélik ki, szemet hunynak a sodronykötelek ritkítása felett (sokan lopják az acélt, mert jó ára van a feketepiacon), már nem kell a sokszoros tartókötél, talán egy tartószál is elég, ha pedig mégsem, és leszakad a híd, elsiratják a holtakat, sóhajtva tekintenek a mélység fölött lebegő, kapaszkodó emberekre. […] A híd minden lépésünkre leng, de mi tudjuk, hogyan és hova kell lépni. Mert súlytalanná válunk, összefogózunk, és most már akár le is szakadhat a híd, mi továbbmegyünk. Fénypontok vagyunk, útjelek a múltból a jövő felé.”

Világítótornyok voltunk és leszünk. Szerkesztette: Nagy Margit. Újvidék, Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, 2021.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.