Helyben kellett harcolni

A Kós Károly novellájából készült Ezerkilencszáztizenkilenc című, mintegy harmincperces alkotás júniusban elnyerte a Magyar Mozgóképfesztivál legjobb kisjátékfilmnek járó elismerését. Az Erdély román megszállásának első napjaiban játszódó műben egymásra rétegződik a történelem és a magánélet, összekapcsolódik egy országrész helyzete és egy erdélyi magyar család döntése. A díjazott mű társforgatókönyvíró-rendezőjével, Bozsogi Jánossal beszélgettünk.

– A film egyik központi jelenete, amikor az íróról mintázott Gál Jankó a családot halállal fenyegető román tisztnek azt mondja: „Habár a sorompón túl kezdődik csak Magyarország, de a sorompón innen, az Erdély!”, amire az ezredes csak annyit vet oda: „Erdély nincs többé! Tinéktek biztos nincsen!” A 100. évforduló elmúltával mekkorának ítéli e megállapítás igazságtartalmát?

– Nagyanyám lugosi volt, a feleségem szülei pedig Aradon látták meg a napvilágot. Tizenöt évig dolgoztam a Duna Televízióban, számos határon túli magyar barátra tettem szert ez idő alatt, annak idején magam is többször jártam Erdélyben. Mindezek alapján mondhatom: Erdély létezik. Az itthoni magyarok azért utaznak oda, azért vásárolnak ott földet, házat, birtokot – vagy azért szeretnék megismerni az ottani tájat, az ízeket, az illatokat, az embereket –, mert tudják, hogy nem engedhetik el azt az országrészt. Meg kellett tartanunk, és úgy hiszem, bizonyos értelemben sikerült is.

Jelenet a filmből
Fotó: Koós Kristóf

– Mennyi ma egy harmincperces kisjátékfilm gyártási költsége? És mennyi idő alatt készül el egy ilyen produkció?

– Tizennégymillió forint volt e célra. A munkálatok megkezdése idején még létezett a Médiatanács mecenatúraprogramja, úgyhogy oda pályáztunk (azóta e program megszűnt, és a Nemzeti Filmintézet lett a legfőbb állami finanszírozó); de Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke támogatta az elképzelésünket, és Kásler Miklós miniszter is biztosított néhány millió forintot az általa kezelt keretből. A forgatás összesen négy napot vett igénybe: a felvételek jó része idehaza – Nagyvázsonyban, valamint a szentendrei skanzenben – készült, a külső felvételeket és a vágóképeket pedig erdélyi helyszínen, Kalotaszeg fölött rögzítettük. A házaspár megmaradásért kötött szövetségét szűkebb plánokkal, statikusabb beállításokkal igyekeztünk bemutatni, az ellenállásba való bekapcsolódásukkor azonban gyorsabb ritmusú vágást, tágabb képeket alkalmaztunk.

– A filmszemlét felváltó Magyar Mozgóképfesztivál zsűrije a legjobb kisjátékfilmnek járó díjjal jutalmazta a munkájukat. Hogyan fogadta az elismerést?

– Az utóbbi időben nem igazán juttattak díjakat a határon túli magyarság sorskérdéseit, a „menni vagy maradni” dilemmáját bemutató filmeknek, úgyhogy őszintén szólva kissé meglepett a dolog. De ha az új fesztivál létrehozásával a jövőben nagyobb szakmai érdeklődés irányul majd az ilyen jellegű alkotásokra, azt persze nagy örömmel üdvözlöm.

– Aki a fesztiválvetítés után meg szeretné nézni a filmet, mikor és hol teheti meg?

– A hazai mozik nem fogják vetíteni. A közszolgálati televízióban már láthatták a nézők. Ami a DVD-megjelenést illeti: lakossági forgalomban nem lesz kapható, a határon túlra azonban eljuttatunk belőle néhány példányt. Legnagyobb eséllyel tehát a külhoni magyar diaszpórákban rendezett vetítéseken, közönségtalálkozókon bukkan majd fel a film.