Komolyan vették magukat

Már országszerte vetítik az Űrpiknik című sci-fibe bújtatott abszurd komédiát a mozik. Badits Ákos rendezővel és Takács Zalán színművésszel a veszprémi Magyar Mozgóképfesztiválon tartott „ősbemutató” után beszélgettünk a filmjükről, amelynek története szerint egy űrlény beleszeret Zalatnay Sarolta hangjába, és kizárólag azért keresi fel a bolygónkat, hogy magával vigye az énekesnőt.

Badits Ákos rendező (k) és Takács Zalán és Walters Lili főszereplők az Űrpiknik című filmjük forgatásán Fotó: Konda Brigitta / Mozinet Fotó: Mozinet

– Honnan az űrszemételmélet ötlete, amely az Űrpiknik című film cselekményének vázaként, illetve angol címeként (Garbage Theory) is szolgál?

– Badits Ákos: Hat évvel ezelőtt volt az SZFE-s diplomafilmünk, a Boglárka bemutatója, amelynek Benedek Ágota írta a forgatókönyvét. Ágotával már aznap elkezdtünk gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha készíthetnénk egy nagyjátékfilmet, és gyorsan ki is találtuk az Űrpiknik legalapvetőbb tematikai jegyeit, látványvilágát és szereplőit. Elég hamar világossá vált, hogy mindketten két különböző világból érkező karakterben gondolkodunk, de az univerzum is adott volt, már csak azért is, mert az – elnézést a szójátékért, de szó szerint – univerzálissá teszi a történetet. Ami pedig az űrszemételméletet illeti, ez valóban létező tudományos elgondolás: eszerint idegen lények bolygók között szétszóródott szemetéből alakult ki a földi élet. Mivel a földönkívüliek hátrahagyott kacatjain maradt DNS-mintáiból fejlődött ki az ember, az örökítőanyag-kapcsolódás miatt a két faj képes egymással kommunikálni.

– Az Űrpiknik, amely a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának támogatásával valósult meg, a fantasztikus-tudományos filmek köntösébe bújtatott, társadalomkritikát sem nélkülöző fekete- vagy abszurd komédia. A film stáblistája óta szüntelenül ott motoszkál bennem a kérdés: mennyire vették komolyan magukat?

– B. Á.: Akármilyen meglepő, de magunkat és a filmet is komolyan vettük, sőt nálunk kritikusabb nézőről még nem is hallottunk. Tudom, ez egy őrült bátor film – egyebek mellett az űrlényszemszög, a fura karakterek, a nagyközönség számára ismeretlen főszereplők, a kis költségvetés és még egy rakás tényező miatt. Persze, a forgatáson jó hangulat uralkodott, de ez talán elvárható egy vígjátéktól.

– Takács Zalán: Felelősségteljesen álltunk neki a forgatásnak, és remélem, hogy ez a saját elrajzolt alakításomnál tetten is érhető. Mert arról van szó, hogy nemcsak eldobtuk az agyunkat, hanem messzebb rugdostuk, méghozzá olyan messzire, hogy az már lejöjjön a vászonról. Igen, gátlástalanság, de ez kellett ehhez a filmhez.

A rendező, a főszereplők és a forgatókönyvíró az Űrpiknik forgatásán
Fotó: Mozinet/Konda Brigitta

– A 82 milliós állami támogatásból nyolcvanperces sci-fi tematikájú játékfilmet forgattak, miközben ilyen költségvetésből a mamutcégek csupán egy egyperces reklámfilmet készítenek. Miért ugrottak neki a sci-finek?

– B. Á.: Az Űrpiknik valóban nagyon kötődik a sci-fihez, de ha kizárólag fantasztikus-tudományos filmként gondolnánk rá, nagyon félrevinné az értelmezési lehetőségeket.

Ott van benne a fantasy valószerűtlensége, a feketekomédia humora, azontúl valamiféle társadalomkritika is. Mindenesetre úgy gondoltuk, a fajsúlyosabb gondolatokat csak szórakoztatva érdemes tálalni. Igaz, ha valaki még 200–300 mil­liót hozzánk vágott volna, ennél sokkal gazdagabb látványvilágú, fordulatosabb és hosszabb filmet készítettünk volna.

– T. Z.: Habár sok sci-fit nézek, alapvetően olyan filmfogyasztó vagyok, aki egyetlen műfajhoz sem kötődik. Számomra nem is a műfajiság volt a mérvadó, hanem az, hogy ez a film a valóságtól elrugaszkodott színjátszást követelt. Valami olyasmit, amivel színpadi vagy tévés munkáim során még nem volt dolgom.

– Az Űrpiknik női főszereplője, Panna (Walters Lili) jelet küld ki a világűrbe: Zalatnay Sarolta táncdalénekesnő Az idők peremén című lírai popdalát. Ebbe a „fülbemászó dallamba” szeret bele a Takács Zalán által játszott űrlény, aki kizárólag azért érkezik a Földre, hogy magával vigye az énekesnőt a saját galaxisába. Miért éppen ezt a dalt választotta Ákos a film leitmotivjának?

– B. Á.: A forgatókönyv korai változataiban Takács Zalán űrlénykaraktere még Karády Katalin iránt lelkesedik, de idővel rá kellett eszmélnünk, hogy a cselekmény szempontjából nem túl fantáziadús, ha még csak találkozni sem tud a rajongása tárgyával. Úgyhogy Zalatnay Sarolta személye meglehetősen korán szóba jött, és miután találkoztam vele, a kezdeti hitetlenkedést követően igent mondott a szerepre. Méghozzá úgy, hogy már az elején leszögezte: nem érdekli a honoráriuma. Sztevanovity Zorán és Dusán balladájára, amelyet Cini éppen ötven éve rögzített, hosszú keresgélés után bukkantunk rá. Az idők peremén nemcsak a búskomor, csak akusztikus gitárral és vonósokkal kísért hangzása miatt passzol a filmünkhöz, hanem a dalszövege is olyan, mintha nekünk írták volna. Egyébként Cini más dalai is felcsendülnek, de az elborultabb, kicsit vadabb rock mellett a legnagyobb szükségünk erre a lírai, melankolikus dallamra mutatkozott.

– Zalatnay Sarolta egy cameo-szerepben valóban feltűnik a film második felében. Milyen volt Takács Zalánnak nemcsak egy színpadon állni az 1960-as és 70-es évek egyik legnagyobb magyar rocksztárjával, hanem duettet is énekelni?

– T. Z.: Játszunk, játszunk, gondolom magamban, a helyszínen felvett hangot úgysem fogjuk tudni használni. Hónapokig várom, hogy egyszer majd hívni fognak az utószinkronra, aztán kiderül: nincs rá szükség. Zalatnay Cini ráadásul vállalta, hogy teljesen más az énekhangja, a stílusa és a külseje is, mint fiatalkorában. Ez a fajta önazonosság a film motorja.

Takács Zalán és Walters Lili főszereplők a film egyik jelenetében
Fotó: Mozinet

– Az Űrpiknik az első játékfilmjük, amelyben egyikük rendezőként, a másik pedig főszereplőként dolgozott. Nyilván nem lehet véletlen, hogy a film cselekménye a felszín alatt a kívülállóság és különcség témakörét boncolgatja. Megtalálták már a helyüket?

– B. Á.: Az én kívülállóságom egy sor tényezőn: az engem foglalkoztató alapműfajokon, a humoromon is megmutatkozik. Introvertált figuraként egyébként sem vagyok a társaság középpontja. Arra, hogy mennyire furának számított a tervünk a filmalapnál, remek példa, hogy a bizottság egyik tagja viccesen csak annyit mondott: „Pataky Attila is itt van valahol az épületben…”

– T. Z.: Nekem az egész életem erről szól, ezt látja a közönség is: egy kövér srác vagyok. Soha nem híztam meg, mindig dagadt voltam. A színjátszás már az óvodában elkezdett foglalkoztatni, mégis a Fazekasba, az ország egyik legerősebb reálgimnáziumába kerültem. Nincsen egyetemi végzettségem, ez például azonnal kívülállóságot indikál. Mostanra már megtanultam, hogy miként fordíthatom előnyömre mindazt, amiben eltérek a többiektől. Talán ez a kedves, hatalmas szívű, kicsit suta űrlénykarakter is erről szól.

(A borítóképen Badits Ákos rendező (középen), Takács Zalán és Walters Lili főszereplők az Űrpiknik című filmjük forgatásán. Fotó: Konda Brigitta/Mozinet)