Koszorú Erdélynek s megköszörült hazánknak

Biztos kézzel, mint a Párkák hármasából Morta (Atroposz), vágja el a jelen fonalát, s szövi összeállításába a régmúlt megdöbbentően mának szóló, aktuális üzeneteit Boros Erika.

A szerkesztő, a Brassóban született tanár, irodalomtörténész jó ízléssel gondoskodik arról, hogy a hazában, nemzetben gondolkodók számára általában tudott, ismert, ám kedves ismerősként viszontlátott művek (Farkas Árpád: Apáink arcán, Radnóti Miklós: Nem tudhatom) mellett nagy mennyiségben vonultasson fel különlegességeket, a nagyközönség számára jobbára ismeretlen gyöngyszemeket. Mint nemzeti hősünk, Gérecz Attila verse, a pálos rend számára írt Boldog Özséb-himnusz, méghozzá a vallásüldöző rezsim legszörnyűbb időszakából, 1955-ből. Csuka Zoltán Szent Anna-tó című verse (Jártak arra? Az évezredes fenyőtűréteg elnyeli, tompa döngéssé csillapítja a léptek zaját.), melyben mégis épp úgy döng a föld: „Döngött a föld, ahogy feléd haladtam / sok kidőlt fenyő s büszke bükkön át / tűnt ezredévek tompa, síri hangja / verte most vissza múlt idők szavát”, mint Nagy László e kötetben is feldübörgő, hitvalló versében, mely úgy lett, szerintem, „magyarságvers”, hogy az édesanyjáról szól: „Már tudtam én, ha döng a föld: / szívemhez anyám közelít, / oda emel, hol felkereng / tej és akácméz illata” (Ha döng a föld).

Fontos építőköve a kötetnek Magyari Lajos legendás verse, a Kapuállító. Emlékszik még valaki arra a kék színű kötetre, arra az 1982-es, Kapuállító című antológiára?

Biztos kézzel, mint a Párkák hármasából Morta (Atroposz), vágja el a jelen fonalát, s szövi összeállításába a régmúlt megdöbbentően mának szóló, aktuális üzeneteit Boros Erika.

Hihetnők, nem sokat mond nekünk ma például jó iktári Bethlen Gábor Végrendelete. Pedig hallga csak! „De mihelyt a német nemzet mellé állánk, micsoda jutalommal fizete, szájunkban az íze; azzal tudniillik, mellyel régen kivánta és mesterkedett benne, hogy nemzetünket elfogyassa, kegyelten halálnak nemével megölhesse, országunkat a földdel egyenessé tégye, vagy éppen elpusztíthassa.” Megszólal Zrínyi és Mikes Kelemen is. És, igen, egy sorban említsük velük, mert fogalom: Wass Albert.

A kötet egyik legfontosabb üzenete: választani kell. Mint ezt Dsida is alátámasztja Tekintet nélkül című versében: „Krisztusnak és Pilátusnak / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.” Ezt, igen, az új kor egyre ijesztőbb zöldségei helyett ezt kéne oktatni a nebulóknak.

Különös, szintén biztos kézzel készített összeállítás – gondolom, a kötet szerkesztőjének munkája –, mely az antológia záróköveként színpadon is jól előadható, erős játékkal szólaltatja meg, felelteti meg egymásnak Erdély XX. századi költőinek sorait (Köszörű-időben, Helyzetjelentés: 1918, 1940, 1987, 1989/1991. Drámai játék). Hogy miként teszi ezt a szerző, nem lövöm le a poént – érdemes megvenni, beszerezni e minket Erdélyben s az anyaországban újra megpróbálni kezdő, köszörülő időben.

Boros Erika: Köszörű-időben, Magyar Napló, 2020.

(A borítóképen az antológia szerkesztője, Boros Erika látható. Forrás: Facebook)