Liberálisok irányítják a countryzenét Amerikában?

– Elhallgattatják a konzervatív countryzenészeket, nem mernek megszólalni – mondta John Rich. A countrygitáros, dalszerző a Breit­bart egyik podcast műsorában teregette ki a zeneipar szennyesét, szerinte a politikailag elfogult kiadók, menedzserek egyre inkább korlátozzák a konzervatív érzésű előadókat.

A dalszerző úgy véli, hogy fel kell venni a kesztyűt és hallatniuk kell a hangjukat Fotó: Europress / AFP

Laikus európaiként nem gondolnánk, hogy a countryzene is a liberálisok zsebé­ben van, hisz általában egy hagyományosabb, népiesebb műfajnak számít a könnyűzenén belül. Azonban John Rich, a Big & Rich formáció énekese kitálalt a Breitbart Newsnak. Szerinte a zeneipar nagyon liberális, és az utóbbi időben a „balos, woke ideológia alá adják a lovat”. Ez azért ellentmondásos, mert a countryzene kedvelőinek nagy része inkább konzervatív világnézetű, ezért egy olyan közönségnek próbálják eladni az indoktrinált zenét, amely nem vevő rá.

A zenész szerint ez a konfliktus még nem jelentkezett a nyilvánosságban, de az utóbbi évben egyre inkább felbátorodtak a céhen belüli liberális menedzserek, kiadóvezetők, rádiósok. Rich szerint a konzervatív érzésű művészek azért nem szólalnak fel a kiadóik ellen, mert jogosan tartanak attól, hogy szerződést bontanak velük vagy lemondják a koncertjeiket.

– Korábban egyszerűen zenét csináltunk, eljátszottuk, és azt mondtunk, amit éppen akartunk, mégis játszották a dalainkat, de mára ez megváltozott. […] A legtöbb konzervatív zenész azért hallgat, mert szeretnék, ha továbbra is kiadnák és játszanák a lemezeiket, szeretnék, hogyha díjgálákra hívnák őket és nagy turnékat szerveznének nekik. Ám ez nem „cancel culture”, mert nem is lépnek a nyilvánosság elé, hogy eltöröljék őket. Ők meg sem szólalnak, ez inkább az elhallgattatás kultúrája – nyilatkozta a zenész a műsorban.

John Rich Aaron Lewis énekes-dalszerző Am I the Only One (Én vagyok az egyetlen) című új dalát hozta fel példaként arra, hogy nagy szakadék keletkezett a zeneipar és a hallgatók között. A dal, melyet „patrióta himnusznak” nevezett, július 2-án jelent meg, az első héten 59 300-an vették meg, több slágerlista élére tört, a streaming szolgáltatók oldalain már több mint négymillióan töltötték le. Ebben Aaron Lewis (korábban a Staind együttes tagja) elég karakánul kifejezte a véleményét az amerikai eseményekkel kapcsolatban: „Am I the only one, here tonight / Shakin’ my head and thinkin’ somethin’ ain’t right. […] That I’m the only one, willin’ to fight / For my love of the red and white / And the blue, burnin’ on the ground / Another statue comin’ down in a town near you.” (Szabad fordításban: „Vajon én vagyok ma este az egyetlen / Aki csóválja a fejét, s azt gondolja, hogy valami nincs rendben. […] Hogy én vagyok az egyetlen, aki harcolni akar, / mert szeretem a pirosat és a fehéret meg a kéket, / mely éppen a földön elégett, / S még egy szobrot ledöntenek a szomszéd városban.”)

Rich szerint a dal népszerűsége ellenére a countryzeneipar úgy tett, mintha az nem létezne, a rádiók nem játsszák, nem promotálják, nyilvánvalóan azért, mert elítéli a balos aktivisták tevékenységét, főleg azokét, akik szobrokat kezdtek el döntögetni a Black Lives Matter szervezte zavargások során 2020-ban. – A hallgatók a pénztárcájukkal szavaznak, de a rádiósok mégsem akarják játszani. Tehát ha tudni akarod, hogy a konzervatív előadók miért nem vallják meg nyilvánosan a nézeteiket, nos hát azért, mert velük is az történne, mint Aaron Lewisszal – mondta John Rich.

A dalszerző úgy véli, hogy fel kell venni a kesztyűt és hallatniuk kell a hangjukat
Fotó: Europress / AFP

A zeneipart irányító liberálisok azért bátorodtak fel, mert az elnöki kampányban kiderült, hogy még Donald Trumpot is le lehet tiltatni a közösségi médián, tehát látják és tudják, hogy a virtuális térben az erő az ő oldalukon van, hisz a techvilág és a média hatalmasságai balosak. Mindezek ellenére John Rich szerint fel kell venni a kesztyűt, és a konzervatívoknak is hallatniuk kell a hangjukat: – Mitől tartottak az ország alapító atyjai, amikor aláírták a függetlenségi nyilatkozatot? Éppen a halálos ítéleteiket írták alá. Hogyha a Brit Birodalom elkapta volna azokat a férfiakat, akkor felakasztják őket, birtokaikat felégetik, családtagjaikat rabszolgaságba taszítják. Ilyen erőkkel álltak szemben. Ezt kockáztatták, amikor egy olyan zsarnoki hatalom ellen lázadtak fel, mint Anglia volt. És mégis hajlandók voltak rá. Az „adj szabadságot vagy halált” nem egy lökhárító-matrica volt. Nem egy hashtag. Hanem az attitűd, amivel ezt az országot alapították.