Kíméletlenül őszinték és elgondolkodtatók azok a „beszélgetések”, amelyeket Kopátsy Sándor Ady Endrével folytatott. Hazánk legismertebb közgazdásza 2020-ban hunyt el, ám emlékét őrizve, szellemi örökségét gondozva idén életműsorozatot indított a Pallas Athéné Könyvkiadó. A Beszélgetések Adyval – Válogatott értekezések a magyar polgárosodásról című nyitókötetben a két lángelme örök érvényű gondolatait olvashatjuk Magyarországról.
Bánkuty Tamás szerkesztői előszavából kiderül, hogy Kopátsy Sándor többször olvasta Ady Endre közéleti prózai cikkeit, és hozzáfűzte a saját gondolatait. A nagy magyar sorskérdésekről szóló „beszélgetésekből” két könyv született: a Beszélgetések Adyval 1992-ben és a Beszélgetések Adyval Nagyváradon 2002-ben. A kötetek hatalmas sikert arattak, több mint hétezer példány fogyott el belőlük. Ezért most a két könyv legértékesebb gondolataiból született válogatás.
MTI/Czeglédi Zsolt
„Ady mindig aktuális, mert mi alig változunk” – írja Kopátsy Sándor 1980-ban, később pedig újra és újra megerősíti, illetve azzal egészíti ki, hogy mégis minden helyzetben mást olvashatunk ki írásaiból. Amikor Kopátsy 2011-ben Az új közgazdaságtan című könyvén dolgozott, folyton Adyt idézte, aki szerinte először ismerte fel a magyar társadalom legnagyobb problémáját, mégpedig azt, hogy hiányzik a polgárság. Ahogy Bánkuty írja: Ady és Kopátsy is minden megszólalásával a feudális középkort lezárva a modern világban sikerrel boldoguló magyar polgári fejlődést támogatta. Ki-ki a saját korában, de egyformán a korukat megelőzve. Sőt amiről Bánkuty ír, az összes „beszélgetésen” átszűrődik, legyen szó az automobil hazai megjelenéséről – amely Ady szerint a leggőgösebb polgári jármű –, jóslásokról, Párizsról, vallásról és demokráciáról vagy épp a legérdekesebb miniszterelnökről. Politika, irodalom, vallás, társadalmi kérdések – nincs olyan közéleti téma, amiről ne esne szó többek között a Nyugat, a Budapesti Napló, a Világ vagy a Vasárnapi Újság hasábjain.
A kötet szerkesztése a könnyed olvasásnak kedvez, hiszen megadja a szabadságot, hogy kedvünk szerint lapozgassunk az értekezések között. A több mint háromszáz oldalas munka nagyrészt a Beszélgetések Adyval kötetből válogat, de a Beszélgetések Adyval Nagyváradon című könyvből is bekerült ötvenoldalnyi. Ady szókimondó, harsány publikációihoz Kopátsy frappáns véleményeket fűz, párhuzamokat von. De miközben elmélyedve olvassuk, hiányérzetünk támad: milyen kár, hogy 2002 után már nem osztotta meg gondolatait. Kopátsy helyesen írja, hogy Ady prózája még a verseknél is érthetőbben tanúskodik gondolkodásmódjáról. Ráadásul számos fejezetben találkozik kettejük véleménye. „Nemcsak tanítványa vagyok, hanem később született lelki rokona is” – írja. Jelen kötet tehát azért is fontos, mert Ady publicisztikájára irányítja a figyelmet, illetve elgondolkodhatunk azon, vajon ma miről beszélgetnénk Ady Endrével?
