Az élet felgyorsulását remekül jelezte, hogy a hatvanas-hetvenes évek táncdalfesztiváljaihoz képest az 1986-os Interpop Fesztivált mindössze egy héten belül lezavarták, kedden és csütörtökön a két elődöntőt, szombaton a döntőt rendezték. A szervezők azt a trendet lovagolták meg, hogy Magyarországon – kicsit szembemenve a nemzetközi folyamatokkal – a rockdivat kezdett idejétmúlttá válni, aminek a hazai rocksajtó – amelynek, szinte egyedüliként a szocialista országok közül, nem volt önálló rendszeres kiadványa – is megágyazott. A hétköznapi rockrajongók pedig csak azt érzékelték, hogy egyre kevesebb rockzenét hallanak kedvenceiktől a rádióban, miközben azok a bandák semmivel sem lettek rosszabbak az idők folyamán, csak éppen megnyilvánulási fórumaik csappantak meg drasztikusan, ezenkívül persze ők maguk is változtak és líraibb dalok is felkerültek a repertoárjaikba, mint a Korálnak vagy a V’Moto-Rocknak. Nyilván már ekkor is nagy volt a média felelőssége, de a pártállam jóváhagyásával, sőt némiképp a segédletével – a megyei pártbizottsági titkárok nyomására – kezdtek szárba szökkenni a lakodalmas rock egyébként nem túl igényes vadhajtásai (egyébként az ezt a műfajt művelők java része eredetileg beat- és pop-rockzenész volt), és a rockzenekarok kezét szépen lassan elengedték az újságírók.
Ebbe a folyamatba illeszkedett szervesen a siófoki 1986-os Interpop Fesztivál, ahol habkönnyű slágerek, sokszor a hatvanas évek melódiáira emlékeztető táncdalok kerültek a színpadra, és szinte nyoma sem maradt a rockhullámnak, a hard rock mezőnyéből hírmondónak a szombathelyi Lord együttes maradt, amely különösebb siker nélkül zárta a megméretést. A Holló és a róka című számukkal nem okoztak különösebben nagy feltűnést, noha a dalszövegük az akkori rockzenei kliséktől eltérően meglepően szellemes volt, és még mondanivalója is volt. A Lordnak különben akkor ment fel az ázsiója, amikor alig fél évvel az Interpop Fesztivál után csatlakozott hozzájuk Gidófalvy Attila, aki 1986-ban, a siófoki dalfesztivál idején még az általa és a szintén a Karthagóból származó Kiss Zoltánnal megalapított Fáraó nevű formációban nyűtte a gitárhúrokat, a Hammond-orgonát, valamint a saját hangszalagjait.
Akkor még ő sem tudhatta, mennyire váteszinek bizonyul harmincöt év múlva is az egyetlen kislemezükön megjelent Elég volt! című számuk egyébként azóta Kossuth-díjas Nagy Feró által írt szövege, miszerint „Elég volt a kékre festett hajadból/Elég volt a fiúkból lett lányokból”.