A kismanó, a tenger és az ártatlanság fehér szőrű paripája

Van-e erősebb szövetség, mint a mesélő és a mese hallgatója között, amikor a szülő fejből, maga talál ki egy-egy mesét, s azt elmondja gyermekének?

Dálnoki Zoltán
2021. 08. 28. 11:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nyáron a Békás rét tengerré változik – derül ki a könyvből – s a gyermekek azt is megtudhatják ebből a meséből (A kismanó és a tenger), mi a belvíz, hogy keletkezik és miképpen kerül levezetésre. 

Azt is megtudjuk: Mióta hozza egy nyúl a húsvéti tojásokat? A róka által megtámadott tyúkanyó, aki éppen hogy megmenekült, nem tudta törött lábával elvinni ajándékait, a festett tojásokat a gyerekeknek. „[…] a kismanó pedig egyedül gyenge ehhez. Egy-két, de talán még három tojással is meg tudna birkózni, de egy egész kosárra valóval? Annyit már nem tud felemelni. Tódor viszont, a kövér koromfekete ausztrál törpenyúl sokkal erősebb volt nála. Így hát felvállalta, hogy a vállára veszi a kosarat és irány a falu!”

Elég megadni ennyit a gyerekeknek, és a többit tudják maguktól. Hogy az ajándék éppen a segítség, hogy nem „szuperhősöket” kell követni lelketlen, buta alkotásokban, hanem az apró, ám segítőkész törpenyulat, s a nagy szívű kismanót.

Mert a gyermek érzékeny – erre. Az ilyen üzenetekre. Nem kell őt „érzékenyíteni”, nem kell a szelet arra késztetni, hogy fújjon, a Napot arra, hogy fölkeljen. De erre, s nem másféle, irritálóan buta és rendkívül káros tanmesékre vonatkozik ez az érzékenység.

Ezért is felüdítő élmény az egyre ijesztőbb, roncsolóbb tartalmú „mesék” fenyegető árnyai között ez a reménykeltő, és a kívánatos, gyermeki értelemben színes kis mesekönyv.

A Zimber-könyvek, amely Jezsó egy korábbi, Vörös Mágus – Hitler és Sztálin titkos világa című hiánypótló művét is kiadta, ezúttal is kiemelten esztétikus, mívesen gondozott könyvvel örvendezteti meg az olvasókat, a kis- és nagyembereket. Jó érzés kézbe fogni ezeket az újabban egyre esztétikusabb kiállítású könyveket: a rendszerváltás igénytelenül összetákolt, kieső lapokkal elkedvetlenítő kontármunkái után, lám, a honi könyvészet is magára talál.

Vegyük meg, lapozgassuk – azzal az ürüggyel, ahogy a komoly felnőtt rendre elmélyed a gyermekkönyvekben, hogy a kicsinknek, akinek megvettük, keresünk benne mesét – hátha megszólal ismét a harang, amit gyermekkorunk óta keresünk. És kigyullad, valahol messze, egy éjjeli szekrényen az a sárga fényű kislámpa.

Jezsó Ákos – Jezsó Rozi Viola: Árokparti mesék (Nyolc színezővel), Zimber-könyvek, 2021

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.