Az 1989. decemberi romániai rendszerváltás óta csak a tavalyi koronavírus-járvány akadályozhatta meg, hogy megemlékezők serege ne hajtson fejet a kőszegremetei Széchenyi-obeliszknél „a legnagyobb magyar” emléke előtt. Talán ez is magyarázza, hogy idén a megszokottnál is többen zarándokoltak el a kis Avas-vidéki faluban a Domokos-dombon álló emlékoszlophoz.
Az 1861-ben emelt emlékmű a közelmúltig Erdély és Partium egyetlen, gróf Széchenyi Istvánnak hódoló szabadtéri zarándokhelye volt, 2018. március 15. óta viszont már a gróf egész alakos szobra Szatmárnémeti központjában emlékezteti az utókort a nagy előd példájára.
Bár Széchenyi valószínűleg soha nem járt a romániai Szatmár megye Avasnak nevezett tájegységén fekvő, ma nem egészen hatszáz lelkes falucskájában – Szatmár megyében is mindössze néhány alkalommal, a Károlyi grófok nagykárolyi kastélyában –, soha ki nem deríthető okokból a kőszegremeteiek voltak azok, akik alig egy évvel a gróf halálát követően, 1861-ben Henter Ferenc kurátor vezetésével eldöntötték: Széchenyi-emlékoszlopot emelnek. A hat méter magas emlékmű a négyméteres homokkő obeliszkkel néhány hónap múlva már állt is a falu fölötti Domokos-dombon, rajta a „Nagyok közt is a legnagyobbnak, dicső emléket!” felirattal. Az oszlopon ma díszelgő dombormű a szatmári származású nyíregyházi szobrászművész, Zagyva László alkotása és ajándéka.
Az elmúlt száz esztendő ismeretében kész csoda, hogy az emlékmű túlélte a történelem hömpölygését. Felavatása az egész Avas ünnepe volt, a szomszédos román falvak lakossága is kalapból itta a bőkezű szinérváraljai adakozó, Mándy Bertalan földbirtokos borát, a közeli hegytetőről pedig egy teljes héten át világította be a vidéket a Széchenyi tiszteletére rakott máglya. Az 1940-es bécsi döntés előtt a kivonuló román határőrök le akarták dönteni az oszlopot, sikertelenül, végül a feldühödött határőrkapitány szétverette az obeliszken lévő márványtáblát. Amely aztán megúszta a Ceauşescu-kort is. A környék lakói minden trükköt bevetettek a megvédésére, egy ideig kukoricatáblák és bokrok takarták el az illetéktelen szemek és rossz szándékok elől.
A helyi Széchenyi-kultuszt felélesztő, kőszegremetei születésű néhai újságíró, Sike Lajos így idézett a Művelődés című havilap hasábjain egy villanást azokból az időkből: „Először akkor kaptam fel a fejem, amikor egyszer otthon járva Tóth Miklós kőszegremetei tanító barátom suttogva értesített, hogy két szekus járt náluk, és a kertjük végében, a Domokos-dombon álló Széchenyi-emlékoszlop felől érdeklődtek. Csak több pohár szilvapálinka után voltak hajlandóak elhinni, hogy a gróf elsősorban kiváló lótenyésztő volt, és a remetei lótartásra gyakorolt pozitív hatása okán állított neki emléket a kis avasi magyar falu népe. Többször körbejárták, nézegették a négy méter magas gránitoszlopot, aztán csöndben elmentek. Mikinek még sikerült annyit kiszűrnie a beszélgetésükből, hogy egyelőre nem fenyegeti nagyobb veszély az oszlopot, mivel a korábbi években közelébe ültetett cseresznyefa jól eltakarja, alig látszik belőle valami a tőle 150 méterre lévő országútra.”
Idén augusztus utolsó szombatján tartották a megemlékezést, amelynek animátora és igehirdetője a helyi református lelkész, Sziszik József volt. Pataki Csaba, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke megemlékező beszédében így fogalmazott: „Százhatvan évvel ezelőtt szentelték fel ezt az oszlopot, nyolcvan évvel ezelőtt újították fel, majd alig több mint harminc évvel ezelőtt »bokortalanították«, hiszen a helyiek így vigyáztak rá a kommunista időkben. A Széchenyiéhez hasonló emlékműveket nem lehet eltüntetni onnan, ahol a szellemi örökségünket ápoló magyar közösség él. Azt kívánom magunknak, hogy száz év múlva is legyen magyar nyelvű megemlékezés itt, az Avas kapujában, ahol felőlünk mindig is elfértek más nemzetek is, de magunknak is helyet követelünk.”
A bármikor látogatható emlékoszlop helye ma egy magántulajdonban lévő telek, amelynek tulajdonosával a református egyház előrehaladott adásvételi tárgyalásokat folytat. Siker esetén pályázatot kívánnak benyújtani magyarországi intézményekhez az obeliszk környékének felújítására, annak érdekében, hogy a kor követelményeinek megfelelő közönségvonzó hatást gyakoroljon.
A rendezvény keretében emléktáblát lepleztek le a hajdani felekezeti iskola falán a szatmári Széchenyi-kultusz életre keltője és ápolója, a 2015 szeptemberében elhunyt Sike Lajos emlékére.
(A borítóképen a több mint másfél évszázados kőszegremetei emlékmű látható. Fotó: Csinta Samu)
