Kinagyított légifelvételek fotóival kezdődik a Balatonfüred 50 – Képes történetek a várossá válás első évtizedeiből című tárlat, emellett érdekes leírás tárja elénk a várossá válás előtti és utáni éveket. Várostörténeti utazásunkat megkezdve azonnal feltűnik a Balatonfüreden sok időt töltő, az idén száz éve született és negyven éve elhunyt Pilinszky János, akinek idézetei díszítik a falakat.
Megtudjuk, hogy a nyolcszáz ágyas szívkórházon, hajógyáron kívül az 1960-as évek végén már két, nagyvárosi környezetbe is beillő szálloda épülettömbje tette összetéveszthetetlenné az akkor még községnek számító Füred sziluettjét. Mindeközben az új város nyolcvan százalékának csatornázása még hátravolt, ahogy rohamtempóban új orvosi rendelőt, vasút- és buszállomást, lakásokat, óvodákat, iskolákat és áruházakat kellett építeni, hogy az erősen falusias infrastruktúrát hozzáigazítsák az ideköltözők számához és igényeihez. Amikor 1971-ben Balatonfüred városi rangot kapott, arról a Magyar Televízió A Hét című hírmagazinja is beszámolt, ezt a felvételt folyamatosan vetítik a tárlaton. A várossá avatási ünnepségről szóló újságcikkekbe pedig a Magyar Nemzet, a Képes Újság és a Napló hasábjain olvashatunk bele. Az 1920-as évek kétezres lakosságszáma, követve a XX. században világszerte felgyorsult városiasodás trendjét, 1971-re tízezer állandó lakosra emelkedett. Ehhez ugyanennyi idénylakó csatlakozott nyaranta. Ez az üdülőhelyekre jellemző kettősség a mai napig érzékelhető Balatonfüreden. Az állandó lakosok száma ugyan tovább nőtt, de csak az 1980-as évekig, amikor 12-13 ezres csúcsnál megállt.
A legtöbben ezt a kétszeresére-háromszorosára növekedett nyaralóvárost ismerjük a balatoni strandokkal és vitorlásokkal, a savanyúvízzel, a finom borokkal, a szívkórházzal és a hosszú Tagore sétánnyal. De az őszi és téli hónapokban sem állt meg az élet Füreden. A fél éven át üresen álló Annabella étteremben például naponta hatvanezer szilvás gombócot készítettek a győri hűtőház számára. Ráadásul a holtidény kiváló terep volt a szocializmus éveiben is virágzó konferenciaturizmusnak. Az immár várossá vált település csak az 1970–1980-as években kétszázötven ilyen találkozónak adott otthont a metróépítők nemzetközi konferenciájától a női agrárszakemberek országos találkozójáig. A fekete-fehér vitorlásfotókon, a szilvásgombóc-üzemen kívül színes életképek igazolják a leírtakat. Számos MTI-fotó bizonyítja, hogy még a Tagore sétány platánjainak időtlensége is csalóka, mivel a háromszáz facsemete azután került ide Gemencről, hogy a 140 km/órás széllel érkező 1972-es tornádó elpusztította a XIX. században ültetett nyárfasort.
A következő szekció a nagy múltú, a szocializmus alatti egyetlen nem hivatalos szépségversenyt, az Anna-bált mutatja be. Röviden megismerkedhetünk az először 1825-ben megrendezett bál történetével, ahol olyan vendégek fordultak meg, mint Blaha Lujza, Jókai Mór és Vörösmarty Mihály. Az Anna-naphoz július 26-hoz legközelebbi szombaton az Anna Nagyszállóban megrendezett bálon 1862-ben választottak először bálkirálynőt. Az eseményt 1914 és 1954 között nem rendezték meg, de az újraindulás után, 1957-től kezdve minden évben újra megválasztják az Anna-bál szépét. Pillanatképek sorakoznak egymás után az 1988–1989-ben megrendezett bálokról, valamint Szomjas György Kossuth-díjas filmrendező az 1972-es Anna-bálon forgatott dokumentumfilmjéből is kapunk részleteket.
A balatonfüredi hajógyártás történetébe is betekinthetünk, s kiderül, hogy a város adott otthont a hajógyár szerelőcsarnokában megrendezett Új hullám fesztiválnak is, amelyen fiatal rock- és punkbandák léptek fel. Balatonfüred nevezetességeit, köztük az Állami Szívkórház és a Füred áruház épületét is megörökítette néhány fénykép.
A tárlat a filmrajongókra is gondol: összeszedték azon filmek plakátjait az 1970-es és 1980-as évekből, amelyeket részben a városban forgattak. Az egyik leghíresebb a Bujtor István és Kern András főszereplésével készült A Pogány Madonna című bűnügyi vígjáték.
A kiállítás tehát valódi időutazásra hív, így ha Balatonfüreden járunk, érdemes felkeresni a Vaszary Galériát, ahol 2022. január 9-ig számos Fortepan- és MTI-fotográfián csodálhatjuk meg a város múltját.
