Ilyen lesz a székelyföldi István, a király

Nagy kihívásnak tekinti, ugyanakkor bizakodóan várja az István, a király rockopera augusztus 20-i sepsiszentgyörgyi bemutatóját Orza Calin, az előadás rendezője. A háromszéki születésű, Budapesten élő koreográfussal a székelyföldi ősbemutató kapcsán beszélgettünk István férfivá válásáról és Koppány töretlen népszerűségéről.

– Koppány alakjának a népszerűsége sokak szerint azt sugallja, hogy a magyarság valójában Árpád népe, bár elsők között sorolt be a keresztény hitű Európába. A sepsiszentgyörgyi előadás ebben a kérdésben milyen álláspontra helyezkedik?
– Szögezzük le mindjárt: Székelyföldön még inkább nagyítóval kell keresni azt, aki a rockopera keretében Istvánhoz, nem pedig Koppányhoz húz. A dalok dinamikájánál, az ösztönvilágot felkavaró jellegénél fogva a többség szívesebben azonosul az „alfahím” Koppánnyal, mint a törékenyebb, kezdetben az anyja befolyása alatt álló Istvánnal. Más kérdés, hogy ­képes-e Koppány jó irányba terelni a benne lévő energiákat. 

Valójában ez a darab legnagyobb dilemmája, és van is rá válasz: bármennyire szimpatikus is Koppány, a kor szellemét nem ismerte fel helyesen.

 Nem tudta volna úgy „elhelyezni” a nemzetet, ahogy István – pontosabban Géza, mert István a gézai örökség végrehajtója volt. Én emberi mivoltában tudok hozzátenni Koppány alakjához, meg tudom mutatni, hogy milyen ő apaként, férjként, hogyan viszonyul Istvánhoz, Sarolthoz mint jövendőbeli feleséghez, hogyan tudja megszólítani a népét. Megítélésem szerint az ő népszerűségének az a titka, hogy – akár egy görög tragédia hőse – végig morális lény marad, aki nem tér le az útjáról, soha nem nyúl aljas eszközökhöz.
 
– Egy rockopera esetében talán nem mellékes: milyen hanganyagot kínál a székelyföldi mezőny?
– Tovább megyek: a hang mögött mindig ott áll egy ember, ezért a jó hang önmagában nem minden. Sokat dilemmáztunk is efölött a szereplőválogatáskor. Előfordult, hogy valaki egy bizonyos karakterre szabott hanganyaggal érkezett, mi viszont emberi habitusa alapján inkább más szerepre láttuk alkalmasabbnak. István és Koppány esetében nyilván meghatározók a hangbeli képességek és az énektudás. Elégedett vagyok a „kínálattal”, abban az összefüggésben még inkább, hogy a kettős szereposztást is lehetővé teszi, ami egy öt előadásos folyamatban igencsak megnyugtató tud lenni.
 

Orza Calin koreográfus Fotó: Kristo-G Hunor

– Hogyan sikerült összecsiszolni a meglehetősen heterogén, a profi színésztől a színpadra korábban soha nem lépő amatőrig sok embert felvonultató szereplői gárdát?
– Mindenekelőtt meg kellett fejteni, kinek milyen a habitusa, milyen mozgási koordináta-rendszerben érzi legjobban magát. A színpadi mozgás elsajátításához bizony ki kellett mozdítani az embereket a kényelmi zónájukból, megtanítani őket koncentrálni, fókuszálni a tekintetet, énekesekből színpadi előadókat formálni, színészeket meg felhozni a megfelelő énektudásra és stílusra. Utóbbi műveletben nagy segítségemre volt Szilágyi Herbert Zsolt, a produkció zenei vezetője és Cserkész Emese énekkorrepetitor.
 
– Mennyiben számíthat újra, másra az, aki korábbi István, a király-élményekkel ül be a Sepsi Arénában tartandó előadások valamelyikére?
– Mindenekelőtt abban, hogy ez egy székely ősbemutató lesz, hiszen tizennyolc évvel ezelőtt egy kész előadást ültettünk át a csíksomlyói körülményekre. Óriási kihívás, és nem lehetek eléggé hálás a sorsnak, hogy megtalált ezzel, valamint mindazoknak, akik lehetővé tették ennek a produkciónak a létrejöttét művészi és anyagi értelemben egyaránt. Érzem is ennek a felelősségét, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a terhet egymagamban nem tudnám hordozni. De ott áll mögöttem a műszakiakkal együtt háromszáz ember, akik velem együtt cipelik a zongorát. Hozzáteszem: sok tehetséggel és hatalmas lelkesedéssel.