Gyimesfelsőlokról tartok Kóstelek felé, a semmihez nem hasonlítható gyimesi tájat csodálom; a délutáni nap fénye játszik a változatos domborzaton, a meredek hegyoldalakat mintha zöld posztó borítaná, amelyen elszórva tehenek és birkanyájak legelnek, a szél néha még a kolompok hangját is idefújja. Az út egyre meredekebbé válik, mígnem azt veszem észre, hogy egy kavicsos vízmosásban haladok fölfelé, ami azért nem szerencsés, mert az autóm nem éppen ilyen terepre való. Minden bukkanónál és óriástócsánál elmormolok egy imát, hogy csak ezen jussak át, mire felérek a hegygerincre; egy utolsó akadály, aztán már csak lefelé kell ereszkedni.
Ahogy Vaszi Levente fogalmaz, Kóstelek „jól el van konzerválva világtól”, ennek igazságát most meg is tapasztalhattam.
Valóban ott van, ahol már azt hittem, eltévedtem, csak egy kicsit még tovább. Mikor egy helyi fiatalember megnyugtat, hogy jó helyen járok (a GPS csak a román faluneveket ismeri itt), már csupán azért imádkozom, hogy visszafelé legyen másik út, hiszen azt már sötétben kell majd megtennem. Körbenézve azonban még a lélegzetem is eláll; a girbegurba kis utca mellett és a hegyoldalban patakok zubognak, a települést körbefogó hegyormokra égbe nyúló fenyvesek futnak fel, a kis tisztásokat évszázados apró csángó rönkházak pettyezik, és persze tehenek mindenütt. Komótosan ballagnak az úton, pásztor már nem kell, mindannyian hazatalálnak, majd a kapukban várnak, amíg valaki be nem engedi őket.
Végül sikerül megtalálni a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége magyar házát is, ahol az ide is kiterjesztett Moldvai csángómagyar oktatási programon keresztül foglalkoznak a gyerekekkel. Érkezésemkor még éppen javában zajlik egy nyári tábor, a gyerekek a kézművességgel töltött nap után segítenek elpakolni, majd azt is megtudom, hogy másnap lesz a népdal- és néptáncoktatás. „Az lesz az én napom” – mondja mosolyogva Levente, akit a 2014-es Fölszállott a páva közönségdíjasaként ismerhetett meg az egész magyarság. „Azóta megszaporodtak a virtuális barátaim” – teszi hozzá még mindig mosolygósan, mikor megjegyzem, hogy a közösségi oldalon már nem is lehet ismerősnek jelölni.