Kovács Kati nem lett senki játékszere

Magyarországon olyan elementáris ereje volt az első táncdalfesztiválnak, hogy a televíziós közvetítés közben megállt a forgalom, kis túlzással egy lélek sem volt az utcákon országszerte. Azokra az előadókra, akik ott ismertté váltak és a legnagyobb sikereket aratták, a mai napig emlékeznek a magyarok, jóformán generációktól függetlenül, mert a ma már nagyszülői státusban lévő akkori rajongók továbbadták lelkesedésüket gyermekeiknek, unokáiknak. 1966-ban kétségkívül Kovács Kati Nem leszek a játékszered című dala kapta a legnagyobb tapsot, ezzel a megosztott első helyezést Toldy Máriával.

Az „Elringattad a szívemet minden jóval” kezdetű szöveg még a szerelem kezdeti stádiumára utal, az udvarláséra, amikor a szerelmespár szinte mindent rózsaszínben lát, perzselő csókokat váltanak és a mennyben járnak. Az első rész végkonklúziója is az, hogy a főhős csakis a szerelmével tudja elképzelni a jövőjét a későbbiekben. Aztán jön a keserű pirula: a lány később megtudja, hogy „Nem is voltál sohasem enyém”, mert ugyan szép szavakkal elhalmozta az udvarlója, és testi értelemben is vonzódott hozzá, de érzelmileg nem volt benne ebben a kapcsolatban, mert volt másvalakije. Az efölött érzett bánatában énekli a szerepbeli lány, hogy „Én nem leszek sohasem a játékszered / Csókod is a másé lehet / A szerelem csak játék neked”. Ennek a tanulságnak a levonása egyúttal a zeneszám katarzisa, amikor a dal történése szerint a hölgy, jó adag bölcsességről téve tanúbizonyságot, kiadja a fiú útját, és szakít vele. Nem lehet könnyű döntés szerelmesen szakítani, amikor rájövünk arra, hogy  akit a szerelmünknek hittünk, csalárdul becsapott bennünket. Az már csak gyanítható, hogy ennek a dalnak a hatására valószínű többen estek át a holtponton, és döntöttek hasonlóképpen, mint a dalbeli lány.
Szomorú történet ez, de milliószor megismétlődött már a világtörténelem folyamán, és éppen témájának banalitása miatt is arathatott ekkora sikert. 

Persze nem beszélhetnénk manapság Kovács Kati elsöprő sikeréről, ha nem lett volna zeneileg is zseniálisan megírva a darab, a hangszerelés pedig úgyszintén az egekbe emelte ezt a dalt, még a zenekarban ülő komolyzenészek is elismerően csettintettek a dallamvezetésre meg Kovács Kati előadói stílusára. 

Ahogy a közönség soraiban ülő szerzők is, akik a korabeli felvételek tanúsága szerint előadás közben végig élénk figyelemmel kísérték az énekesnőt, de még a konkurens Dobos Attila is, aki ülőhelyéről együtt énekelte a refrént Kovács Katival. A dal a csúcspontjára egyértelműen a legvégén ért, amikor az utolsó refrén után, nagy üstdobpergés mellett Kovács Kati a dallam legmagasabb szféráiba emelkedve énekelte: „Nem leszek játékszered / Ha már a mindened nem lehetek / Soha én!” A dal annyira a zenitjén ér véget, hogy egy pillanatra a kés is megáll a levegőben, és csak utána tör ki a taps az emberekből. Talán még most is, pedig már ötvenöt éve ismerjük ezt a számot, ami pedig annyira túlélte önmagát, hogy a Kovács Kati pályafutásának ötvenedik évfordulója alkalmából kiadott válogatáslemeznek a címe is ez lett, továbbá nemcsak neves előadók és utánjátszó zenekarok veszik fel sorra repertoárjukra, hanem a dal címét kölcsönvéve a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház is színpadra vitte a táncdalfesztiválok történetét. Paródia is készült belőle, bizonyos szempontból az első ebben a műfajban, amit nagylemezre is rögzítettek. 

Nagy Feró ugyanis feldolgozta 1983-ban az Ős-Bikini Hova lett… Nagy Feró és a Bikini című korongján (ez volt a „fekete bárány” énekes és együttese első önálló hanghordozója), igaz, még a rockzene stílusjegyeihez képest is meglehetősen egyéni stílusban, fanyar humorral. Kovács Katit ismerve ezen is csak jót nevethetett, hiszen ő is megmártózott a rock műfajában, no meg az is közismert, hogy paródiát is csak azokról a számokról készítenek, amelyek átütő sikert értek el. A Nem leszek a játékszered pedig kétségtelenül elérte ezt: méltán írta be a nevét a magyar könnyűzene történetének aranylapjaira.

(A borítóképen Kovácsi Kati koncert közben. Forrás: Fortepan)