Kovács Kati nem az ötvenöt évvel ezelőtti táncdalfesztiválon tűnt fel először az ország apraja-nagyja előtt, hiszen már az 1965-ös második Ki mit tud?-ot is megnyerte, amelynek érdekessége, hogy a tudta nélkül édesanyja nevezte be a vetélkedőre. Az 1966-os táncdalfesztivál azonban még ezen a népszerűségen is sokat dobott, lényegében a csecsemőket leszámítva nem volt olyan ember Magyarországon, aki ne tudta volna, hogy kicsoda Kovács Kati. Az új idők új dalaival jelentkező énekesnő egyértelműen a beatgeneráció képviselője volt, igazi vérfrissítést jelentett a hazai populáris kultúrában. A beatesek is ezen a táncdalfesztiválon kaptak először igazi nagy, országos publicitást, de ez – a korabeli közvélekedéssel ellentétben, amire az akkori sajtó még rá is tett egy lapáttal – nem jelentette azt, hogy a nagy táncdalénekesek és a beatelőadók között óriási ellentét feszült volna. A nagy idők nagy tanúinak egyöntetű visszaemlékezései szerint korántsem volt akkora villongás a két irányvonal között. Kovács Kati későbbi munkássága, egész életműve annak is ékes bizonyítéka, hogy a két stílus között igenis létezik átjárás, mert nem az előadásmód határozza meg egy zeneszám értékét, hanem az, hogy van-e benne spiritusz. Némiképp továbbértelmezve az eredeti szöveget, Kovács Kati, ahogy azt az első táncdalfesztiválon is megénekelte, soha nem lett senkinek a játékszere, a legnagyobb zeneszerzőkkel és szövegírókkal dolgozott együtt: a Nem leszek a játékszered című dal zenéjét Gyulai Gaál János szerezte, szövegét pedig Hajnal István írta.
A dal nagyon fülbemászó, mégis hajlításokkal tűzdelt, különleges dallamú, amit a szerzők Kovács Katinak szántak. Az előadóknak egyébként sem volt túl sok lehetősége, hogy válogassanak a dalok között a táncdalfesztiválok idején, de ez a szerzemény az énekesnőnek telitalálat volt. (Kovács Kati aztán pályafutása során többször megtette, hogy lemondott bizonyos nótákról vagy visszautasított olyan dalokat, amelyek a későbbiekben gigaslágerek lettek, ilyen az Édes kisfiam Cserháti Zsuzsa, a Millió rózsaszál Csongrádi Kata vagy a Sohase mondd! Hernádi Judit előadásában.)
A Nem leszek a játékszered abból a szempontból is abszolút sláger lett, hogy könnyen megjegyezhető a dallama, a szövege is, és bizony szinte mindenki tudott mondani a magánéletéből olyan szituációt, amelyre igaz volt a dal szövegvilága.
Az „Elringattad a szívemet minden jóval” kezdetű szöveg még a szerelem kezdeti stádiumára utal, az udvarláséra, amikor a szerelmespár szinte mindent rózsaszínben lát, perzselő csókokat váltanak és a mennyben járnak. Az első rész végkonklúziója is az, hogy a főhős csakis a szerelmével tudja elképzelni a jövőjét a későbbiekben. Aztán jön a keserű pirula: a lány később megtudja, hogy „Nem is voltál sohasem enyém”, mert ugyan szép szavakkal elhalmozta az udvarlója, és testi értelemben is vonzódott hozzá, de érzelmileg nem volt benne ebben a kapcsolatban, mert volt másvalakije. Az efölött érzett bánatában énekli a szerepbeli lány, hogy „Én nem leszek sohasem a játékszered / Csókod is a másé lehet / A szerelem csak játék neked”. Ennek a tanulságnak a levonása egyúttal a zeneszám katarzisa, amikor a dal történése szerint a hölgy, jó adag bölcsességről téve tanúbizonyságot, kiadja a fiú útját, és szakít vele. Nem lehet könnyű döntés szerelmesen szakítani, amikor rájövünk arra, hogy akit a szerelmünknek hittünk, csalárdul becsapott bennünket. Az már csak gyanítható, hogy ennek a dalnak a hatására valószínű többen estek át a holtponton, és döntöttek hasonlóképpen, mint a dalbeli lány.
Szomorú történet ez, de milliószor megismétlődött már a világtörténelem folyamán, és éppen témájának banalitása miatt is arathatott ekkora sikert.
Persze nem beszélhetnénk manapság Kovács Kati elsöprő sikeréről, ha nem lett volna zeneileg is zseniálisan megírva a darab, a hangszerelés pedig úgyszintén az egekbe emelte ezt a dalt, még a zenekarban ülő komolyzenészek is elismerően csettintettek a dallamvezetésre meg Kovács Kati előadói stílusára.
Ahogy a közönség soraiban ülő szerzők is, akik a korabeli felvételek tanúsága szerint előadás közben végig élénk figyelemmel kísérték az énekesnőt, de még a konkurens Dobos Attila is, aki ülőhelyéről együtt énekelte a refrént Kovács Katival. A dal a csúcspontjára egyértelműen a legvégén ért, amikor az utolsó refrén után, nagy üstdobpergés mellett Kovács Kati a dallam legmagasabb szféráiba emelkedve énekelte: „Nem leszek játékszered / Ha már a mindened nem lehetek / Soha én!” A dal annyira a zenitjén ér véget, hogy egy pillanatra a kés is megáll a levegőben, és csak utána tör ki a taps az emberekből. Talán még most is, pedig már ötvenöt éve ismerjük ezt a számot, ami pedig annyira túlélte önmagát, hogy a Kovács Kati pályafutásának ötvenedik évfordulója alkalmából kiadott válogatáslemeznek a címe is ez lett, továbbá nemcsak neves előadók és utánjátszó zenekarok veszik fel sorra repertoárjukra, hanem a dal címét kölcsönvéve a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház is színpadra vitte a táncdalfesztiválok történetét. Paródia is készült belőle, bizonyos szempontból az első ebben a műfajban, amit nagylemezre is rögzítettek.
Nagy Feró ugyanis feldolgozta 1983-ban az Ős-Bikini Hova lett… Nagy Feró és a Bikini című korongján (ez volt a „fekete bárány” énekes és együttese első önálló hanghordozója), igaz, még a rockzene stílusjegyeihez képest is meglehetősen egyéni stílusban, fanyar humorral. Kovács Katit ismerve ezen is csak jót nevethetett, hiszen ő is megmártózott a rock műfajában, no meg az is közismert, hogy paródiát is csak azokról a számokról készítenek, amelyek átütő sikert értek el. A Nem leszek a játékszered pedig kétségtelenül elérte ezt: méltán írta be a nevét a magyar könnyűzene történetének aranylapjaira.
(A borítóképen Kovácsi Kati koncert közben. Forrás: Fortepan)
