Zank vezér szálláshelyén találkoztak a kunok

A Kiskunság végeláthatatlan rónáján közeledtünk Szank felé. Kegyes volt az ég, a beígért eső elkerülte a Duna–Tisza-közének vidékét ezen a napon. A fátyolos napsütésben hirtelen megláttuk a táblát, amely az I. Kun Találkozó helyszínére vezette az utazókat, a Kiskun Emlékhelyre, ahol 33 kiskun identitású település fogott össze, hogy augusztus utolsó szombatján megvalósítsa hagyományőrző rendezvényét.

Fotó: Teknős Miklós

A másik helyszínen lovas-, harcművészeti és solymászbemutatót tartottak. A napot a Mayossa Hagyományőrző Egyesület Zank vezér legendája című táncjátéka és a Márványos együttes koncertje zárta.
A kunkapitányokat látva a szankiak arról beszéltek, hogy a kunok eredetileg mint hadi szervezet álltak a mindenkori király rendelkezésre. Ez a szervezeti forma a közigazgatás szervezésén is meglátszott. Nemzetségenként telepedtek le, az egy-egy nemzetség élén álló nemzetségfőt nevezték kapitánynak. Szank közigazgatási értelemben a kiskunfélegyházi kapitánysághoz tartozott (a település és a környező falvak homokbuckás és ingoványos területe egyébként a betyárélet paradicsoma volt). A kiskunsági homokbuckák közé települt családok a futóhomokon teremtettek életet keserves munkával. Különleges zamatú gyümölcsöket termeltek és termelnek ma is a tűző nap és a perzselő homok segítségével. Ebből készülnek a helyi finomságok. Az asszonyoktól hallottuk: „Szankon édesebb a meggy, mint máshol a cseresznye.” Az itt élő vadnövény, a selyemfű csak ezen a meszes-homokos szanki talajon él meg, és a belőle gyűjtött méz igazi ritkaság. 

Megkóstoltuk az Ízek Házában található szanki kézműves konyakmeggy-manufaktúra utánozhatatlan ízű termékét is.

Egy pályázat révén alakult ki a Gastro­Kunok elnevezésű, gasztronómiát és a helyi termékeket bemutató, a szerb–magyar határon átnyúló turisztikai útvonal. A helyi termelői helyszíneket társadalmi és környezeti szempontból fenntartható módon, a helyi kulturális örökség részeivel kötik össze. Helyszíneik a Délvidéken Kishegyes, Feketics és Szeghegy, Magyarországon Szank, Kiskunmajsa, Csólyospálos, Móricgát, Jászszentlászló, Kömpöc települések. A turisztikai útvonalon tematikus online túratérképpel, applikációs rendszerrel és információs pontokkal várják a gasztronómia szerelmeseit, a kerékpárostúrák kedvelőit meg a kézművestáborok látogatóit, mindenkit, akik felfedeznék e vidék különlegességeit.

A hagyományos birkapörköltön kívül két különleges kun ételt is megkóstolhattunk, melyek elkészítését is láthattuk. 

Az asszonyokkal beszélgetve megtudtuk, hogy a pogácsa az egyik legrégebbi és legkedveltebb sós sütemény a környéken. Ennek egyik kedvelt változata az olajban sült krumplis pogácsa, ezt ahány háziasszony és ahány vidék, annyiféleképpen készítik el. Azt is megtudtuk, hogy sokan jó házi baracklekvárral megkenve szeretik a legjobban. A napjainkban méltánytalanul elfeledett köles, a középkori Magyarország egyik legelterjedtebb gabonaféléje is bemutatkozott, amelyből az asszonyok ízletes levest készítettek. Ízekkel, hagyománnyal, sok-sok élménnyel gazdagodva hagytuk el a kunok földjét.