A művészet a világ megváltoztatásának eszköze

A Szervátiusz Jenő-díjat minden évben olyan képzőművészek kapják, akik a nemzeti kultúra gyökereit felmutatva, magas szinten alkotnak. Idén Petrás Alina népdalénekes, keramikus és Homoki Gábor kárpátaljai festőművész vehette át a kitüntetést, ugyanakkor egyéves ösztöndíjjal jutalmazták a marosvásárhelyi Bíró Borbálát, aki az idei tanévtől már a nagyváradi művészeti főiskola hallgatója.

 Kedvenc témái a tiszai táj, az öreg házikók, utcaképek, csendéletek, a hit témái, a krisztusi megváltás, az evangélium. Alkotásain felfedezhetőek a kerámiaművészetre jellemző stílusjegyek, a kompozíciós egyszerűség, a stilizáció, a dekorativitás. Szuggesztív alkotóereje, keresztény hitvallása, lélekemelő önkifejezésmódján keresztül egyedi világot tár a képeit szemlélő elé. Saját tehetségét a legnagyobb művész, Isten ajándékának tekinti, amellyel feladatot is kapott, mégpedig a világ csodáinak megmutatását azok számára, akik a rohanó, felgyorsult világban nem veszik észre azokat.

A szakrális művészet kapaszkodót ad a mai világban, hatására lelkünk elcsendesül, megnyugszik és megtisztul. Petrás Alina mindezt nem csupán moldvai csángó gyökerei révén szívta magába, de édesanyja, Petrás Mária művészete által is, aki a csángó kultúrát és hagyományokat közkinccsé tette hazánkban. 

A díjazottat laudáló Péterbencze Anikó néprajzkutató elmondása szerint Petrás Alina már egy új nemzedék, a XXI. század művésze, aki fiatal kora ellenére biztos kézzel nyúl az anyaghoz, melyet kezei között a moldvai csángók szellemisége formál. Munkáiban a csángó díszítőművészet, a bibliai és egyetemes transzcendencia üzenetei jelennek meg, mégsem másolja a múltat, hanem újraalkotja, amit az ősök hagytak hátra. Alkotásaival utat mutat a modern ember tévelygő, kiutat kereső világában, és azt üzeni, hogy magyarnak születni küzdelem ugyan a világgal, de békesség önmagunkkal.

A magyarság vállalása sorsfeladat – halljuk sokszor, de, hogy mit gondol erről a legifjabb generáció, azt Bíró Borbála fogalmazta meg, aki szerint szükség van a világ megváltoztatására, amelyhez megfelelő eszköz lehet a művészet. 

– Mi is sok negatívumot tapasztaltunk az iskolában és azon kívül is. Nehéz és terhes feladat az, hogy megmaradjunk annak, amik vagyunk, de fontos, hogy kihúzott háttal menjünk tovább a saját utunkon, és ne hagyjuk magunkat

– mondta ki a százesztendős kisebbségi sorsban élők közös gondolatát az éppen csak felnőtt korba lépett fiatal lány, a Szervátiusz Alapítvány ösztöndíjasa.

(A borítókép a Szervátiusz Alapítvány felvétele)