Ennek szerepére a XIII. századi nagy misztikus, teológus és egyháztanító Aquinói Szent Tamás eucharisztikus himnuszát érdemes idézni, amely Jézust „kegyes pelikánhoz” hasonlította, aki saját húsával és vérével táplálja a gyermekeit. A pelikánmadár ugyanis, a korabeli hiedelemek szerint, ha nem jut el eleséghez, csőrével testét fölsértve saját húsát adja utódainak. Mint Aquinói Szent Tamás, az „angyali doktor” (doctor angelicus) megfogalmazta Imádlak és áldalak (Adoro te devote) kezdetű költeményében (Babits Mihály gyönyörű fordításában): „Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom! / Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom. / Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá. / Világ minden bűnét meggyógyítaná.”
Egy Polner Zoltán költő és néprajzkutató által 1975-ben a Csongrád-Csanád megyei Bakson gyűjtött archaikus népi imádság ugyancsak a szent vér értékére és védelmező erejére hívja fel a hívők figyelmét, miközben érződik, hogy az adatközlő tisztában van vele:
Jézus Krisztus egyszerre valóságos ember és valóságos Isten, vagyis a történeti Jézus ember volt, míg a hit Krisztusa Isten.
Mint mondta: Jézust egy „oszlophoz kötötték, / vaslánccal láncolták, / valahol csak egy csöpp vére elcsöppent, / az angyalok fölszödték, / köhelybe tötték, / paradicsomba vitték, / Krisztus Urunk elébe tötték, / Krisztus Urunk pedig azt mondta: / aki ennél a három csöpp vérnél erősebb, / az ártson neköm”.
Borítókép: Ünnepi szertartás Máriaremetén. Fotó: Fortepan/Hámori Gyula
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!