Mágikus realizmus, a látomás és valóság szimbiózisa, továbbá költői expresszív képek közvetítették több mint három évtizeden át Gyöngyössy Imre üzenetét a történelem száműzöttjeiről, kiszolgáltatottjairól, azokról a névtelen hősökről, akik belső energiájukkal, erkölcsi tartásukkal szegülnek szembe az erőszakkal. Ars poeticáját versekben, drámákban, játék- és dokumentumfilmekben fogalmazta meg újra és újra: hitét az emberben, a szeretet teremtő erejében. Ellentmondott mindenfajta destrukciónak, diktatúrának és terrornak, a gyilkos indulatokkal szemben pozitív eszméket próbált felmutatni.
Gyöngyössy Imre 1930-ban született Pécsett. Gyermekkorát egy dunántúli kis faluban töltötte, ahol édesapja körorvos volt. A mítosz, az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és a közösség harmóniájában élő ember élménye egész életében elkísérte. Tízéves korában a Dante Alighieri Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került, ahol anyanyelvi szinten tanult meg olaszul. Dantét és Petrarcát olvasva nőtt fel. Itália szellemi és kulturális öröksége egész oeuvre-jének kiapadhatatlan forrásává, ihletőjévé vált.
1951-ben letartóztatták. Egy koncepciós perben államellenes összeesküvés koholt vádjával három év börtönbüntetésre, tíz év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A börtönből súlyos betegségekkel szabadult. 1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben filmíró, filmrendező diplomát szerzett. Első játékfilmje, a Virágvasárnap hozta meg számára a nemzetközi hírnevet.
„Gyöngyössy későbbi játék- és dokumentumfilmjeiben a szabadság határait és határtalanságát kutatta. A születés, halál, újjászületés, a mítoszok cselekvésköltészete, az alapvető emberi kapcsolatok: a barátság, szerelem, anya, fiú és testvérek egymásra találása, az öntudatra ébredő ember, a történelem és az egyes ember személyes drámája érdekelte” – írja róla Petényi Katalin rendező, forgatókönyvíró.
A hetvenes évek végétől alkotótársaival, Kabay Barnával és Petényi Katalinnal különböző kontinenseken készített filmeket a száműzöttekről, hazátlanokról, emberi jogaiktól megfosztottakról a Gulág, Kazahsztán munkatáboraitól a Dél-kínai-tengerig. Filmjeit nagy sikerrel vetítették a világ legrangosabb nemzetközi filmfesztiváljain, díjakkal jutalmazták, Magyarországon azonban hosszú ideig az Államvédelmi Szolgálatok célkeresztjében állt, csak halála előtt, 1994-ben rehabilitálták. Versei életében csak olaszul jelentek meg. Korábban publikálatlan költeményeit is tartalmazza a Nap Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent Stigma című magyar–olasz kétnyelvű verses kötet.
