– A helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ története 1980–2020 című könyvet jó kézbe venni, hiszen a szerzővel együtt debütáltunk 2012-ben Helsinkiben. Richly Gábor átfogó, áldozatos munkája bizonyítja, hogy a kultúra szervezése egy szakma, amit tanulni kell – kezdte a könyvbemutatót Balog Zoltán református püspök. Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az MMA fontos célja és feladata a magyar kultúra és a magyar művészek nemzetközi kapcsolatainak erősítése, a nemzetközi kulturális piacon való méltó és versenyképes megjelenés elősegítése.
Richly Gábor elmondása szerint a könyv megírásának ötletét az adta, hogy feldolgozza, rendszerbe foglalja a külföldi magyar intézet iratait, amelyekre Helsinkiben talált rá, s a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában nem voltak fellelhetők. Ujváry Gábor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár intézetvezetője úgy fogalmazott: ilyen mély, áttekintő munka eddig még nem született külföldi magyar intézetről. De a könyv ettől sokkal többről, más intézetekről, Párizsról és Bécsről is szól. – A helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ története 1980–2020 című kötet erénye, hogy szemlélete nem fekete-fehér, 1980-tól a pozitívumok mellett a negatívumokat is bemutatja, de nem ítélkezik – mutatott rá Ujváry Gábor. A könyvbemutatón Hegyi Anita, a Moszkvai Kulturális Intézet igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy most először foghatunk a kezünkbe ennyire átfogó könyvet külföldi magyar intézetről. – Napjainkban huszonhat magyar kulturális intézet működik szerte a világban, s fontos, hogy visszatekintsünk a múltba, hogy honnan hova tartunk a kulturális diplomácia területén. Ez támogatandó, más intézményeket is erre biztatok – tette hozzá Hegyi Anita.
A Nyugat felé nyitó Kádár-rendszer külpolitikájában a finn–magyar kapcsolatok fejlesztése kiemelt szerepet kapott, ez indokolta a Magyar Kulturális és Tudományos Központ megnyitását Helsinkiben. Ám a rendszerváltás után az intézet profilja átalakult, fenntartója és neve is többször változott a magyar kulturális diplomácia intézményrendszerének átszervezései során. Az intézet profilja beszűkült, költségtakarékosan megvalósítható művészeti események szervezése került előtérbe. A nyelvrokonságot számon tartó, emiatt Magyarországhoz kivételesen pozitívan viszonyuló finn befogadó közeg szintén sokat változott a nyolcvanas évek óta. Ahogy a szerző az előszóban írja: a könyv egyfelől részletes intézménytörténet, másfelől a finn–magyar kulturális kapcsolatok áttekintése, a fontosabb finnországi magyar kulturális események számbavétele. Elkészítését a kerek évforduló mellett hiánypótló jellege indokolta. Az intézet története ugyanis mindeddig nem lett feldolgozva, és átfogó finn–magyar kapcsolattörténeti összefoglalás sem készült működésének évtizedeiről, csak az azt megelőző időszakról.
