Sokat köszönhet a magyar blues- és rockzene Póka Egon muzikalitásának, ugyanis ő volt az egyik élharcosa a műfaj hazai meggyökereztetésének. A zenéhez fűződő szoros viszonya már gyerekkorában megmutatkozott, állatorvos édesapja jóvoltából az egyik mongóliai kiküldetés után ott állt a lakásukban egy orosz porszívómotoros orgona, ám a hatvanas évek nagy generációja inkább a gitárokat helyezte előtérbe, így össze is eszkábált magának egyet. Ekkoriban az I. László (ma Szent László) Gimnáziumba járt, osztálytársa és barátja volt a Generál és a Piramis majdani tinibálványa, Révész Sándor, aki soha nem felejti el, hogy amikor másodévesen (amit egy bukás után már másodszor jártak) együtt rúgták ki őket a középiskolából – Póka Egon visszaemlékezése szerint önként jöttek el –, befogadták őt a családjukba, és Egon szinte testvérként tekintett rá, ahogy az apukája is családtagként kezelte. Póka Egon száműzött gimnazistaként vetette bele magát a honi rockéletbe: 1971-ben, nem egészen tizennyolc évesen már játszott a legendás Radics Béla mellett a Tűzkerék együttesben (ide még egyszer átmenetileg visszatért egy rövid időre 1977-ben), majd még magasabb polcra került, amikor a „beatszentháromság” egyik tagja, a Metro igazolta le. Póka Egon azonban ismét a progresszivitás irányába fordult, és a Horváth Charlie énekessel megerősített Olympia zenekarban találta magát, amellyel nyugati vendéglátózásba kezdtek. Egy másik együttessel még Frankfurtban is játszott hasonló miliőben, majd részt vett a Metronóm ’77 fesztiválon a Juventus együttessel, ami után 1978-ban következett a nagy dobás, a Hobo Blues Band, amely megalakulása után három hónappal fogadta tagjai közé, amivel látványosan magasabb szintre helyezték a blues interpretálását. Rocktörténeti érdekesség, hogy Hobo egy alkalommal már korábban, még a Hobo Blues Band megalakulása előtt is játszott együtt Póka Egonnal (a szakmában: Bendzsivel), amikor Závodi Jánossal, Köves Miklóssal és Gallai Péterrel állt össze, és basszusgitározni Póka Egon jött hozzájuk. A HBB-hez való csatlakozás olyan jól sikerült, hogy másfél évtizedre, egészen 1993-ig velük maradt, és olyan nagy sikerű lemezeken működött közre, illetve írta a zenéjüket, mint a Közép-európai Hobo Blues, a Vadászat, az Esztrád, a Csavargók könyve, a Tiltott gyümölcs, a Tábortűz mellett vagy a Kopaszkutya (ez utóbbi lemezt 1981-ben betiltotta Erdős Péter botfülű popcézár, csak 1993-ban jelenhetett meg). A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igazából Póka Egon faragott a Hobo Blues Bandből vérbeli, a szó jó értelmében vett profi együttest, az irányításával választották ki a megfelelő zenésztársakat, és a zenei arculatot is ő alakította ki. Póka Egon visszaemlékezése szerint az első nagylemezük jelentős részét, egy-két számot leszámítva ő és Pálmai Zoltán dobos játszotta fel, mert csak nekik volt a bandában stúdiós gyakorlatuk, ráadásul rohamtempóban kellett felvenniük az anyagot, amelyben nemigen volt segítségükre a hangmérnök, Dobó Ferenc sem. Sőt, állítása szerint ez volt az első nagylemez a magyar könnyűzene történetében – a médiában bekövetkezett irányváltás miatt –, amelyről a kritikusok nyugodtan írhattak negatív felhanggal, mert azt gondolták a hatalmasok, hogy ezáltal úgyis belebuknak a zenészek a karrierjükbe. Nem így lett, a rossz kritika visszafelé sült el, és az eredetileg botránybandának kikiáltott „fekete bárányok” sikert sikerre halmoztak, még Allen Ginsberggel is zenéltek együtt, és Doors-dalokból is csináltak egy dupla lemezt. Póka Egon szerint a kilencvenes évek elején alakult ki a legjobb HBB-felállás: Földes László énekelt, Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf gitározott, Póka Egon basszusgitározott és Solti János dobolt. Nemes egyszerűséggel egyszer azt mondta erről a felállásról: „Világszínvonalú zenekar volt.”
Aztán a Hobo Blues Bandet is utolérte a rockzene rákfenéje, a személyi összetűzések sora, és a tagok elköszöntek egymástól. 1994-ben csatlakozott Szekeres Tamás zenekarához, majd a P. Mobilban folytatta, 1997 és 2009 között pengette itt a basszusgitár húrjait (a rocktörténeti hagyományok szerint a hetvenes és a nyolcvanas évek után ez már a harmadik nekifutás volt, mire a bandába került), de még itt sem tudott kibújni a bőréből: egy alkalommal a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán több ezer ember előtt eljátszotta a P. Mobillal a Fut a nyúl a mezőn című HBB-számot. Deák Bill Gyulának a HBB-ből való kiválása után is írt dalokat, egyik nagylemezének pedig zenei rendezője is volt. 2009 után a róla elnevezett Póka Egon Experience vezetője lett. A vérbeli basszusgitáros emellett közéleti szerepet is vállalt, 1990 és 1994 között a kőbányai önkormányzat képviselő-testületének tagja volt. 1998-ban megalapította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amelynek igazgatói tisztségét is betöltötte, és amely számos zenészt adott azóta a hazai rockszakmának. Póka Egon lánya a közösségi oldalán a következő szavakkal búcsúzott a halhatatlan basszusgitárostól:
„Tegnap éjjel alapjaiban változott meg a világ. Elment egy csodás ember, valakinek egy rocklegenda, egy hűséges barát, egy szívvel-lélekkel vezető, egy társ, egy példakép. Tegnap éjjel elment az Apukám. A világon téged szeretlek a legjobban. Legyen neked könnyű a föld.”
Póka Egon stílusáról sokféleképpen lehetett vélekedni, zenei képességeit és tudását azonban nem lehet kétségbe vonni, és egy biztos: a mai naptól egy nagyon színes csillaggal van kevesebb a hazai rockéletben, és egy nagyon színes csillaggal van több az égen.
Borítókép: Póka Egon basszusgitáros, zeneszerző. Fotó: Erhardt László
