Poptörténeti emlékhelyet avatnak és pódiumbeszélgetést tartanak a tatai rocktanácskozás évfordulóján

Idén negyven éve, hogy a pártállam könnyűzenét is irányító kultúrpolitikusai találkoztak a hazai pop-rockzenészek legjelesebbjeivel a tatai Mező Imre KISZ Továbbképző Központban. Ilyen vagy ehhez hasonló csúcstalálkozó sem előtte, sem utána nem volt a hazai kommunizmus idején. A tatai önkormányzat a jubileum alkalmából a zene világnapján, péntek délután poptörténeti emlékhelyet állít a művelődéstörténeti értékkel bíró rendezvénynek, ezután pedig pódiumbeszélgetést tartanak. Az eseményhez kapcsolódóan felszólal Demeter Szilárd miniszteri biztos is.

A tatai rocktanácskozáson a legemlékezetesebb beszédet a hatalom részéről Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes mondta, aki hosszú monológjában, időnként magából kikelve, többek között a Neoprimitív zenekar Szolid a Rita című számát emlegette. Ez a dal ugyanis a lengyel kommunista állam nehéz helyzetére hívta fel óhatatlanul is a figyelmet, noha már jóval a lengyel válság előtt, 1978-ban megírták, és eredetileg a szolidaritási rockfesztiválokat pellengérezte ki. A tárca helyettes vezetője magából kikelve harsogta, hogy „Itt nem lesz szolid a Rita!”, a zenészek pedig vegyék tudomásul, nem lehet olyan együttesneveket felvenni, mint a Bizottság. Erre Bródy János, Benkő László és Presser Gábor – különböző vérmérséklettel és megközelítésből, de – elhatárolódott az alternatív rockzenekaroktól. Bródy János – akit a „kis Lech Walesának” is neveztek ekkoriban rockberkekben, mert ő lett a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezeti bizottságának elnöke – később rendszerint úgy nyilatkozott: ezt azért mondta, mert ezek az együtteseknek nem volt ORI-vizsgájuk, így valóban nem számítottak hivatásos rockzenésznek. Az alternatív zenekarokon kívül azonban az ekkor az üldöztetés legkeményebb hónapjait megélő Beatrice tagjai is úgy érezték, nem álltak ki mellettük zenésztársaik. Egy biztos: a Belügyminisztérium megtiltotta, hogy meghívják őket az 1981. augusztus 22-én, az újonnan létrejött könnyűzenei szakszervezet által az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett szuperkoncertre, mire a zenekar még a fesztivál napján feloszlott.

Tatán a könnyűzenei hatalom képviselői szép számmal voltak jelen: Bors Jenő és Erdős Péter a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól, Szentkuthy Pál és Bolba Lajos a Magyar Rádiótól, Bulányi László és Bali György az Országos Rendező Irodától, Pentz Zsolt a Nemzetközi Koncert Igazgatóságtól, Vass Gábor a Zeneműkiadótól és Péter Miklós az Országos Szórakoztatózenei Központtól. Az állami szférát Tóth Dezsőn kívül Barabás János testesítette meg, míg a KISZ KB kulturális osztályának vezetője, Lendvai Ildikó felvázolta a szép új világra vonatkozó pártállami elképzeléseket a könnyűzenészeknek. Ezek közül volt, ami megvalósult, volt, ami csak részben, vagy leginkább sehogy. A pop-rock zenét sújtó giccsadót végül 1983-ban eltörölték, de a rockzenészek továbbképzésére szolgáló stúdióhálózat már az ötlet szintjén megrekedt. A könnyűzenei szaksajtó kívánalma is leginkább írott malaszt maradt: a Pick Up című lap alig néhány számot ért meg, a Pop-panoráma első száma a zúzdában kötött ki, míg a POLIfon is csak négy lapszámmal „büszkélkedhetett”. Lendvai Ildikó felvillantotta az ORI-nak kvázi konkurenciát jelentő másik koncertszervező iroda lehetőségét is Tatán, amely  1982 júniusában, a KISZ felügyelete alatt, meg is valósult Ifjúsági Rendező Iroda néven.

Borítókép: Mező Imre Vezetőképző KISZ iskola, beatzenészek központi szervezésű találkozója állami vezetőkkel. A második sorban Németh Gábor, Bródy János, Tarján Pál, Benkő László, Molnár György, mögöttük Frenreisz Károly, Presser Gábor, Földes László (Hobo), az első sorban jobbra Szigeti Ferenc. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás