Poptörténeti emlékhelyet avatnak és pódiumbeszélgetést tartanak a tatai rocktanácskozás évfordulóján

Idén negyven éve, hogy a pártállam könnyűzenét is irányító kultúrpolitikusai találkoztak a hazai pop-rockzenészek legjelesebbjeivel a tatai Mező Imre KISZ Továbbképző Központban. Ilyen vagy ehhez hasonló csúcstalálkozó sem előtte, sem utána nem volt a hazai kommunizmus idején. A tatai önkormányzat a jubileum alkalmából a zene világnapján, péntek délután poptörténeti emlékhelyet állít a művelődéstörténeti értékkel bíró rendezvénynek, ezután pedig pódiumbeszélgetést tartanak. Az eseményhez kapcsolódóan felszólal Demeter Szilárd miniszteri biztos is.

„Állandóan azt hallottam, hogy ez tilos, az tilos, keveset hallottam ezzel szemben azt, hogy mit szabad, meddig szabad” – ezt Benkő László, az Omega együttes billentyűse mondta a tatai rocktancskozáson, és ezt az emblematikussá váló mondatot választotta a tatai önkormányzat arra, hogy az egykori helyszín közelében, a Vértesszőlősi úton felállítandó, stilizált gitárt ábrázoló emlékhelyen megörökítsék. Ahogy a tatai önkormányzat fogalmaz: „A rocktörténeti emlékhely visszapillant a múltra, de reményt is kelthet, hiszen Tata a könnyűzenei oktatás terén nagyot lépett előre a Peron Tehetségközpont három évvel ezelőtti elindításával. A képzőhely megnyitóján Benkő László még személyesen fejezhette ki örömét a tehetséggondozás új lehetősége okán.” Az ünnepélyes avatón beszédet mond Michl József, Tata polgármestere és Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója. Ezután izgalmas programnak ígérkezik a Peron Tehetségközpontban tartandó pódiumbeszélgetés, amelyre a pártállam egyik képviselője, Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság egykori titkára is elfogadta a meghívást, és a negyven évvel ezelőtti tatai történésekről beszélgetnek Bródy János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenésszel, Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezővel, aki filmet készített az eseményről, melyet Sok húron pendülnek címmel mutattak be 1982-ben, és Trunkos Andrással, a Rolls Frakció vezetőjével, Csatári Bence moderálásával. 

A program keretében Demeter Szilárd, a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztos mond köszöntőt, Rigó Balázs, Tata város alpolgármestere a készülő városi zenei koncepciót ismerteti, Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló könnyűzenei program támogató kollégiumának vezetője pedig a magyar könnyűzene elmúlt évtizedeit feldolgozó köteteket mutat be a közönségnek, illetve néhány tehetség is bemutatkozik a legendák és a közönség előtt.

Az 1981. március 23–25. között tartott tatai rocktanácskozás egyik központi témája a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezetének megalakítása volt, aminek nemzetközi hátterét és impulzusát a lengyelországi Szolidaritás Független Szakszervezet sikerei adták. Ennek létrehozására azért volt szükség, mert a magyar könnyűzenészek munkaviszonya jogi értelemben rendezetlen volt, így még az is előfordulhatott, hogy közveszélyes munkakerülőként akár a legnagyobb sztárokat is elvitte a rendőrség a legközelebbi őrszobára kihallgatásra, mivel nem volt bejelentett állandó munkahelyük. Ezenkívül az egészség- és nyugdíjbiztosításuk is rendezetlen volt, mert bár az Országos Rendező Iroda (ORI) minden fellépésük után levonta a járulékokat, azok általában nem érkeztek meg a társadalombiztosítási kasszába, illetve a bürokrácia útvesztőiben „elfelejtették” azokat adminisztrálni (többek között emiatt arcpirítóan alacsony jelenleg is a pop-rock zenészek nyugdíja), ahogy ugyanez a magánszervezésű fellépéseikről is elmondható.

A tatai rocktanácskozáson a legemlékezetesebb beszédet a hatalom részéről Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes mondta, aki hosszú monológjában, időnként magából kikelve, többek között a Neoprimitív zenekar Szolid a Rita című számát emlegette. Ez a dal ugyanis a lengyel kommunista állam nehéz helyzetére hívta fel óhatatlanul is a figyelmet, noha már jóval a lengyel válság előtt, 1978-ban megírták, és eredetileg a szolidaritási rockfesztiválokat pellengérezte ki. A tárca helyettes vezetője magából kikelve harsogta, hogy „Itt nem lesz szolid a Rita!”, a zenészek pedig vegyék tudomásul, nem lehet olyan együttesneveket felvenni, mint a Bizottság. Erre Bródy János, Benkő László és Presser Gábor – különböző vérmérséklettel és megközelítésből, de – elhatárolódott az alternatív rockzenekaroktól. Bródy János – akit a „kis Lech Walesának” is neveztek ekkoriban rockberkekben, mert ő lett a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezeti bizottságának elnöke – később rendszerint úgy nyilatkozott: ezt azért mondta, mert ezek az együtteseknek nem volt ORI-vizsgájuk, így valóban nem számítottak hivatásos rockzenésznek. Az alternatív zenekarokon kívül azonban az ekkor az üldöztetés legkeményebb hónapjait megélő Beatrice tagjai is úgy érezték, nem álltak ki mellettük zenésztársaik. Egy biztos: a Belügyminisztérium megtiltotta, hogy meghívják őket az 1981. augusztus 22-én, az újonnan létrejött könnyűzenei szakszervezet által az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett szuperkoncertre, mire a zenekar még a fesztivál napján feloszlott.

Tatán a könnyűzenei hatalom képviselői szép számmal voltak jelen: Bors Jenő és Erdős Péter a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól, Szentkuthy Pál és Bolba Lajos a Magyar Rádiótól, Bulányi László és Bali György az Országos Rendező Irodától, Pentz Zsolt a Nemzetközi Koncert Igazgatóságtól, Vass Gábor a Zeneműkiadótól és Péter Miklós az Országos Szórakoztatózenei Központtól. Az állami szférát Tóth Dezsőn kívül Barabás János testesítette meg, míg a KISZ KB kulturális osztályának vezetője, Lendvai Ildikó felvázolta a szép új világra vonatkozó pártállami elképzeléseket a könnyűzenészeknek. Ezek közül volt, ami megvalósult, volt, ami csak részben, vagy leginkább sehogy. A pop-rock zenét sújtó giccsadót végül 1983-ban eltörölték, de a rockzenészek továbbképzésére szolgáló stúdióhálózat már az ötlet szintjén megrekedt. A könnyűzenei szaksajtó kívánalma is leginkább írott malaszt maradt: a Pick Up című lap alig néhány számot ért meg, a Pop-panoráma első száma a zúzdában kötött ki, míg a POLIfon is csak négy lapszámmal „büszkélkedhetett”. Lendvai Ildikó felvillantotta az ORI-nak kvázi konkurenciát jelentő másik koncertszervező iroda lehetőségét is Tatán, amely  1982 júniusában, a KISZ felügyelete alatt, meg is valósult Ifjúsági Rendező Iroda néven.

Borítókép: Mező Imre Vezetőképző KISZ iskola, beatzenészek központi szervezésű találkozója állami vezetőkkel. A második sorban Németh Gábor, Bródy János, Tarján Pál, Benkő László, Molnár György, mögöttük Frenreisz Károly, Presser Gábor, Földes László (Hobo), az első sorban jobbra Szigeti Ferenc. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás