„Állandóan azt hallottam, hogy ez tilos, az tilos, keveset hallottam ezzel szemben azt, hogy mit szabad, meddig szabad” – ezt Benkő László, az Omega együttes billentyűse mondta a tatai rocktancskozáson, és ezt az emblematikussá váló mondatot választotta a tatai önkormányzat arra, hogy az egykori helyszín közelében, a Vértesszőlősi úton felállítandó, stilizált gitárt ábrázoló emlékhelyen megörökítsék. Ahogy a tatai önkormányzat fogalmaz: „A rocktörténeti emlékhely visszapillant a múltra, de reményt is kelthet, hiszen Tata a könnyűzenei oktatás terén nagyot lépett előre a Peron Tehetségközpont három évvel ezelőtti elindításával. A képzőhely megnyitóján Benkő László még személyesen fejezhette ki örömét a tehetséggondozás új lehetősége okán.” Az ünnepélyes avatón beszédet mond Michl József, Tata polgármestere és Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója. Ezután izgalmas programnak ígérkezik a Peron Tehetségközpontban tartandó pódiumbeszélgetés, amelyre a pártállam egyik képviselője, Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság egykori titkára is elfogadta a meghívást, és a negyven évvel ezelőtti tatai történésekről beszélgetnek Bródy János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenésszel, Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezővel, aki filmet készített az eseményről, melyet Sok húron pendülnek címmel mutattak be 1982-ben, és Trunkos Andrással, a Rolls Frakció vezetőjével, Csatári Bence moderálásával.
A program keretében Demeter Szilárd, a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztos mond köszöntőt, Rigó Balázs, Tata város alpolgármestere a készülő városi zenei koncepciót ismerteti, Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló könnyűzenei program támogató kollégiumának vezetője pedig a magyar könnyűzene elmúlt évtizedeit feldolgozó köteteket mutat be a közönségnek, illetve néhány tehetség is bemutatkozik a legendák és a közönség előtt.
Az 1981. március 23–25. között tartott tatai rocktanácskozás egyik központi témája a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezetének megalakítása volt, aminek nemzetközi hátterét és impulzusát a lengyelországi Szolidaritás Független Szakszervezet sikerei adták. Ennek létrehozására azért volt szükség, mert a magyar könnyűzenészek munkaviszonya jogi értelemben rendezetlen volt, így még az is előfordulhatott, hogy közveszélyes munkakerülőként akár a legnagyobb sztárokat is elvitte a rendőrség a legközelebbi őrszobára kihallgatásra, mivel nem volt bejelentett állandó munkahelyük. Ezenkívül az egészség- és nyugdíjbiztosításuk is rendezetlen volt, mert bár az Országos Rendező Iroda (ORI) minden fellépésük után levonta a járulékokat, azok általában nem érkeztek meg a társadalombiztosítási kasszába, illetve a bürokrácia útvesztőiben „elfelejtették” azokat adminisztrálni (többek között emiatt arcpirítóan alacsony jelenleg is a pop-rock zenészek nyugdíja), ahogy ugyanez a magánszervezésű fellépéseikről is elmondható.