– Katonáknak, főként főiskolásoknak akkoriban egyáltalán nem volt tanácsos templomba menni; nem nézték jó szemmel – meséli katonaéveiről két zeneszám között a felvidéki származású Szarka Tamás, akit az egykori Csehszlovákia leghírhedtebb kaszárnyájába küldtek, Stříbróba. Amikor három hónap után először kapott kimenőt, egy több száz éves kőtemplom felé vette az irányt.
– Miután leültem bent, pár perc elteltével újra elkezdtem érezni, hogy talán zenész és barát vagyok, fia az anyámnak; hogy ember vagyok – mondja az énekes, aki szerint akkor, ott kisebb csoda történt vele, amelyet azóta is magában hordoz. Ebből a csodából kapott mindenki, aki ott volt Szarka Tamás és zenekara koncertjén az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban.
Miután percekig állva tapsolt a közönség a Missa Missio után, a kijáratnál ajándék CD-t osztottak. A koncert szintén ingyenes volt, az Ars Sacra Alapítvány szervezésében, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódva. Az emelkedett hangulat nem szűnik; amikor másfél órával korábban elfoglaltam a helyem és körbehordoztam a tekintetem a grandiózus belső téren, belém hasított a gondolat, hogy több mint ezer esztendő egyházi és világi történelmét hordozza magában ez a helyszín, az esztergomi várhegy. Szarka Tamás Missa Missiója önmagában is lélekemelő élmény – még a kocsiban CD-ről hallgatva is, amit azóta többször meg is tettem –, de amikor az egész bazilika úgy zeng tőle orgonával, dobbal, gitárral, szaxofonnal és olykor Szarka Tamás hegedűjével, valamint egyedi és általam régóta nagyon kedvelt hangtónusával, hogy az ember azt érzi, nem is kívülről hallja, hanem belül, a lelkében születik a dallam – na, az igazán lélekemelő.
Ez az a fajta élmény, amely nem halványul el, beépül az ember lelkébe és gazdagabbá teszi, mint korábban volt. Az emelkedett hangulat tehát nem szűnik. Ahogyan Szarka Tamás mondta a stříbrói élményéről, mindegy, hogy a csoda meddig tart, vihetjük egész életünkben. Szarka Tamásnak sok csodát köszönhetünk, már az is éppen elég nagy volna, ha csak a Szarka Gyulával közös Ghymes harmincöt évét kapnánk tőle. Azonkívül azonban, hogy félezer dal szerzője és szövegírója – és ezek nem a szalagon gyártott konzumszövegek, hanem irodalmi jelentőségű alkotások –, és több mint háromezer koncert van mögötte, filmzenét és zenés műveket, szimfóniákat, musicaleket is komponál.
A Missa Missio 2020-ban készült, és teljes egészében a római katolikus mise liturgiáját követi. Utolsó tételének – amely a liturgiában a kibocsátó zene – a Szeretethimnuszt választotta a zeneszerző a szintén általa írt nagyszabású Mária-musicalből.
A legújabb szakrális művén keresztül Szarka Tamás a katolikus hit erejével a magyar emberek, családok értékrendjére szeretne hatni, s nem utolsósorban arra is fel kívánja hívni a figyelmet, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon.
A Missa Missio CD-k eladásából származó nyereséget a művész éppen ezért teljes egészében az üldözött keresztények megsegítésére ajánlotta fel. A pénzadományt egy felnőtt- és egy hitoktatóképző központ kapja meg, az összeg a Hungary Helps program segítségével jut el a szíriai keresztényekhez. A mise budapesti bemutatója tavaly októberben volt a Szent István-bazilikában, ahol a zenekarral Miklósa Erika és a Magyar Állami Operaház gyerekkórusa lépett fel. Az esztergomi bemutató előtt Prágában a kisoldali Szent Miklós-templomban, a napokban pedig Kassán is felcsendül a mű.
Valahol olvastam egy véleményt, melynek írója sajnálja, hogy nem hívő, ugyanis ha úgy volna, nem csupán esztétikai, de spirituális élményt is kapott volna ettől az „egyszerre nagyszabású és bensőséges, gazdag és puritán, többrétegű és slágeres” alkotástól. Egy ilyen lélekemelés után, hívőként ugyan, de úgy gondolom, akár evangelizációs erővel is bírhat ez a mű. Úgyhogy azt mondom, Szarka Tamást minden templomba, minden misére!
Borítókép: Szarka Tamás és zenekara az esztergomi bazilikában. Fotó: Zana Diána
