időjárás 1°C Andor, András 2021. November 30.
logo
Matláry Miklós szerint ki kell állnunk a meggyőződésünkért

„A káosz felé haladunk”

Pataki Tamás
2021.10.28. 07:15
„A káosz felé haladunk”

– Egy olyan spirituális impériumról énekelünk, amelyből kisarjadt az európai keresztény civilizáció értékrendszere – mondta Matláry Miklós, a Nevergreen billentyűse, zeneszerzője és dalszövegírója. A zenekar pénteken este tartja az idei év egyetlen, nagyszabású koncertjét a fővárosi Barba Negra Clubban. A szellemi birodalmakról, Naomi Campbellről és a „sosemzöldekről” beszélgettünk.

– Hogyan lett zenész?

– Szabadkán születtem, ott nőttem fel és jártam zenedébe, amit utána magánúton folytattam, mert valószínű, hogy már akkor sem voltam túlságosan autoritástisztelő. Ott jártam egyetemre is, később a Szabadkai Népszínház hangmérnökeként bejártam egész Jugoszláviát és a fél világot.

– Billentyű nélkül nehéz elképzelni a Nevergreen zenéjét. Miért ezt a hangszert választotta?

– Gyermekkoromtól kezdve zongorázni szerettem volna. Sokat hallgattam komolyzenét, Bachot, Beethovent, Wagnert. Ez valamennyire érződik a Nevergreen hangulatában. Később színházi zeneszerzőként is dolgoztam, anno a kétezres évek elején írtam jó pár színdarabra zenét a Szabadkai Népszínház és a Kosztolányi Dezső Színház részére. Ezt a körülbelül tíz színdarabnyi szimfonikus jellegű színházi zenét kiadta a Hammer Records a Kreaton Sacra Monarchia című szólóalbumomon.

– Sokan felhúzzák a szemöldöküket, amikor megtudják, hogy az első nagy magyar gótikus zenekart nem valahol „északon” gründolták, hanem a Bácskában.

– Amikor Bob Macurával [gitáros, énekes] megalapítottuk a Nevergreent, nem volt tudatos választás a gothic metal műfaj, magától jött ez a sötétebb jellegű rockzene, ami Magyarországon akkoriban ritkaságnak számított. Bobbal lelkileg kicsit sötétebb hangula­túak vagyunk, de azért teljesen jó a feketehumor-érzékünk is. A Nevergreent 1994-ben Szegeden alapítottuk, a névválasztás magától értetődik, ezzel arra utaltunk, hogy 

nem fogunk evergreen zenét, vagyis kommersz műfajt játszani.

 Mindketten mindig nagyon szerettük a Black Sabbathot, lehet, hogy innen ered a zenekar doomos hangzása. Később olyan zenei világok felé is elkalandoztunk, ami már majdnem a Nightwish szimfonikus metál műfajához hasonlíthatók. Persze csak kellő mértékkel és távolról.

– Gondolta volna akkor, hogy Nao­mi Campbell Nevergreen-zenére vonul be a catwalkon?

– Gondolni nem, de egyáltalán nem bánom! Több feldolgozást készítettünk az évek során. Madonna Frozen című dala volt az egyikük. Roberto Cavalli ezt használta a 2012-es milánói divatbemutatóján.

Középen Bob Macura, a banda frontembere látható Forrás: Facebook

– Az Ámok, az egyik legismertebb daluk metálhimnusszá vált. Elmondaná, hogy ki az a barbár, aki a dalszövegben „újra nyergeli lovát”?

– Ez lényegében egy háborúellenes szöveg, nekünk bőven kijutott belőle a 90-es években, a közönség viszont átértelmezte. Így a pejoratívnak szánt „barbár” hasonlatból a közönség értelmezésében valami heroikus, dacos lett, és a közönséggel nem szabad vitatkozni…

– Ha már dalszövegek, a Never­green nagyon sajátos, szimbolikus szövegeit mi ihleti?

– Bobbal közösen szerezzük a zenét, írjuk a szöveget. Sajnos van miből meríteni. A világ semmit nem javult a 90-es évek óta, amikor egy szörnyű és értelmetlen háború dúlt Jugoszláviában, több százezer menekülttel és közel annyi áldozattal. Azóta is vannak háborúk a világ más részein, emellett engem a történelem is érdekel, innen is sok ihletet lehet meríteni.

– Melyik a kedvenc történelmi korszaka?

– Leginkább a „sötét” középkor fogott meg, valószínű, hogy innen származik a gótikus érzelemvilág, de az utóbbi időben egyre jobban érdekel az ókor. Mostanában igyekszem minél messzebbre „elmenekülni” a múltba, annyira nem rajongok a huszonegyedik századért. 

De itt kell élnünk, most kell megharcolnunk a mindennapok harcát, és ki kell állnunk a meg­győződésünkért.

– Imperium. Új birodalom. Monarchia – csak hogy pár lemezcímüket említsem. Van egyfajta Monarchia-nosztalgia önben, a szövegeiben, vagy milyen birodalomról énekelnek?

– Ez nem annyira konkrét nosztalgia, inkább a történelemhez való vonzódás, és nem az Osztrák–Magyar Monarchiára gondolok, hanem egy általános nosztalgia a múltunk, az európai múlt iránt. 

Egy olyan spirituális impériumról énekelünk, amelyből kisarjadt az európai keresztény civilizáció értékrendszere.

 A demokrácia, a tolerancia és végül a liberalizmus eszméi nem véletlenül nem az iszlám, a buddhista vagy bármelyik másik civilizáció világában születtek meg. Ha elfelejtjük a keresztény civilizáció értékrendszerét, amire az úgynevezett nyugati demokratikus politikum épült, el fogjuk veszíteni a demokráciát is abban a formájában, ahogy mi megismertük. Vagyis óvakodni kellene az extremitásoktól.

– Meglehetősen sötéten látja a világ folyamatait.

– A káosz felé haladunk, ez nagyrészt a mai politika szélsőségessége ­miatt van, valamint a demokrácia téves értelmezése vagy a demokrácia fogalmával történő visszaélés miatt. 

A józan ész politikáját hiányolom leginkább a mai világból.

 Az új generációk már a kommersz kereskedelmi tévék szülöttei, egy újfajta primitivizmust tettek divatossá a fiatalok körében, aminek nem lesz jó vége.

– Sok lemezüket angol nyelvű szöveggel is kiadták. Miért nem lett egy Nightwish-szerű jelenség a Never­greenből?

– Én a Nightwisht nagyon tisztelem, nagyszerű zenészek alkotják, és a nem túl szerencsés énekesnőcsere után újra magukra találtak. Floor Jansen az egyik legjobb rockénekesnő manapság. 

A Nightwishnek határozottan kommersz – ezt most nem pejoratív értelemben mondom – dallamvilága van, amit szimfonikus metál hangszerelésbe „csomagolnak”.

 A Nevergreen súlyosabb zenét játszik, lemezenként különböző műfajok felé kanyarodtunk el. Sajnos mindezek mellett ott vannak a nyelvi korlátok meg a menedzsment. Ahhoz, hogy egy magyar rockzenekar európai szintű áttörést tudjon produkálni, nem elég nagyon jó dalokat írni angolul, kell euró­pai menedzsment is. Ez mindig így volt. Bármilyen átlagos európai zenekar egy átlagos dal által világhírűvé válhat a globális média segítségével, a magyar rockzene gyémántjait meg csak a magyarok ismerik.

– Holnap tartják az idei egyetlen koncertjüket a Barba Negrában. Csak nem az egyik utolsó fellépésük ez? 

– Egyáltalán nem! A járvány miatti kényszerszünetet tartottunk, ezt be szeretnénk pótolni a jövőben. Sok koncertet tervezünk, valamint egy életműszerű válogatáslemezt akarunk kiadni a húsz legkedveltebb dalunkból, újravéve és korszerű hangzással. Csupa sosemzöldet.

A borítóképen Matláry Miklós látható koncert közben. Fotó: Facebook