A rongyostól a Rongyos Gárdáig

A vasárnapi ebédből nem lenne szabad engedni, civilizációnkban az a vörös vonal – mondta Szarka Gyula Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, a Ghymes alapítója. Az Ének a konyhából című új lemezén jókedvű dalok mutatják be a magyar konyha csúcstermékeit. A lemezbemutató turné budapesti koncertje holnap lesz 17 órakor az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari kiállításon, a Hungexpón, a B pavilonban.

Budapest, 2019. március 24. Szarka Gyula a Ghymes együttes koncertjén a Budapest Kongresszusi Központban 2019. március 24-én. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

– Sokan mondják, hogy a magyar konyha nem egészséges.
– Nem egy frászt! Csak meg kell találni a megfelelő alapanyagokat hozzá és a mértéket. Vitathatatlan, hogy rengeteget rontott rajta a szocializmus és a menzajelenség, hisz ez a korszak lebutította a magyar gasztronómiát. Ám én inkább magamban bízok: a zenekarral végigettük a fél világot, megkóstoltunk mindent, de a Kárpát-medence ízei utánozhatatlanok. Nem hiába találtam verseket a klasszikus gasztronómia csúcstermékeiről: a vastagkolbászról, a miskolci kocsonyáról, a flekkenről, pecsenyékről és hurkákról.

– Pedig most a gasztroforradalom korát éljük, miközben a plázák népe az ipari szemetet eszi. Csak a hasunkról szól az ételek szeretete, vagy másról is?
– Jó közösen bográcsozni, sütögetni, majd együtt enni, ez közösségépítő dolog. A konyha a ház lelke és egy kicsit misztikus hely, mert hát mi az első dolog amit csinálunk, miután felkelünk? Hát kimegyünk a konyhába, főzzük a kávét, teát, nyitogatjuk a hűtőszekrényt, és közben körénk gyűlnek a többiek is. Elkezdődik a varázslat, fellobban a tűzhely lángja, összehozza a családot. Úgy hallom, hogy ma már vasárnap sem esznek együtt a családok, mindenki külön elvonul a maga tányérjával, pedig a vasárnapi ebédből nem lenne szabad engedni, civilizációnkban az a vörös vonal, hisz nemcsak az étkezésről szól, hanem a meghitt családi együttlétről. Az Ének a konyhából dalait éppen ezért úgy írtam meg, hogy énekelhetők legyenek. Ne bízzuk magunkat csak a rádióra, laptopra, bármire, énekeljünk együtt, az az igazi.

– Mostanában az új lemezével turnézik, azon kívül dolgozik valamin?
– Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatójának felkérésére egy balettelőadás zenéjén dolgozom. Sopron idén az 1921-es népszavazás századik évfordulóját ünnepli, a Petőfi Színházban Somogyváry Gyula És mégis élünk című regényét adaptáltuk színpadra, ez a Rongyos Gárda harcairól és két szerelmi történetről szól. Ha belegondolsz, ez agyrém: egy vesztes államnak ítélték egy vele szövetséges vesztes állam területét. Nem szabad elfelejteni, hogy a soproniak is ugyanúgy lehettek volna határon túliak, mint bárki más. Nem csoda, hogy voltak, akik nem nyugodtak bele, így megalakult a Rongyos Gárda és azért küzdöttek, hogy a város Magyarország része maradjon. Ez egy szimfonikus mű, a soproni szimfonikusok és a soproni balett előadásában, Demcsák Ottó rendezésében. Decemberben lesz majd a bemutató. Mi a határon túl születtünk, kint maradtunk az országból, de bárki járhatott volna így. Mindig is kihívásnak tartottam a helyzetet.

(Borítókép: MTI/Mohai Balázs)