Kora kultúrájának, tudományának, teológiájának, poétikájának és társadalmának szinte minden aspektusát összegzi Dante életműve. Hihetetlenül gazdag, szerteágazó munkássága pedig inspirációként szolgált magyar művészek, írók, költők számára. Pál József kurátor ezeket rendezte össze a teljesség igényével egyetlen térbe a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) izgalmas tárlatán, az olasz költő halálának 700. évfordulója alkalmából.
Dantét Magyarországon nagyon korán felfedezték: első Anjou-királyunk, Károly Róbert apja, Martell Károly szerepel a Paradicsomban.
Feltehetően Nagy Lajos király udvarában már volt egy illusztrált kódex, amely a nagy művet tartalmazta. Janus Pannonius és Balassi Bálint is felhasználta egyes motívumait. A hasonló történelmi helyzet inspirálta Arany János egyik legrejtélyesebb művét, a Dante című ódát (1852), amelyet később, 1865-ben elküldött a firenzei 600. évfordulós ünnepségek pályázatára.
Liszt Ferenc két művet komponált kedves költője művére: az Après une lecture du Dantét és a Wagnernek ajánlott Dante-szimfóniát, amely a maga zenei eszközeivel az Isteni színjáték struktúráját követi. A Dante-kultusz idehaza a millennium idején érte el csúcspontját: Zichy Mihály a Commedia néhány jelenetét illusztrálta. Molnár Árpád és Trill Géza díszlettervezők Gárdonyi Géza elképzelése alapján hatalmas körképet készítettek a pokolról a Városligeti fasor végén felállított építményben.
Valamivel később, 1907-ben Körösfői-Kriesch Aladár elkészítette a budapesti Zeneakadémia előcsarnokában A művészet forrása című festményét. A magyar szecesszió nagy alakjának, Gulácsy Lajosnak a művészetét is inspirálta Dante, a Paolo és Francesca vagy a Dante találkozása Beatricével a kor legjelentősebb alkotásai közé tartoznak, az 1906 körül született, Dante című képén pedig saját vonásait vegyítette a költőéivel. De Fáy Dezső festőt, grafikust, a XX. század első felének keresett illusztrátorát szintén megihlette Dante.
A kiállításon megtekinthető fametszetei Babits Mihály fordításához és közreműködésével készültek. Emellett belepillanthatunk Babits Fáynak írt levelébe és vázlatrajzaiba is.
Minden kép megidézi az adott helyszín egészét, képi világát pedig egyszerű, de igen kifejező formák jellemzik. Bekerült a kiállítás anyagába Kondor Béla Dante és Vergilius (1961) című alkotása is, amely a művész filozofikus festészetének egyik remeke. Ugyanitt láthatjuk Lugossy Mária szobrászművész 2002-ben készített Hommage à Dante című üveg és bronz alkotását és Hajnal János festő, grafikus az Isteni színjáték jeleneteihez készített illusztrációit az 1980-as évekből.
A tér közepén, üvegvitrinben láthatunk egy válogatást különféle Dante-fordításokból. A magyar fordítók közül csak Szász Károly, Babits Mihály és a Baranyi Ferenc–Simon Gyula páros vállalkozott a formahű, rímes magyar Isteni színjáték megalkotására. Ám a teljes művet lefordította Cs. Papp József, Kenedi Géza, Szabadi Sándor és Nádasdy Ádám is. (Bár Dante lehetetlen vállalkozásnak tartotta a költői szövegek fordítását egyik nyelvről a másikra.) Mint ismert, Babits gyakran „szólt Dante maszkja alól”, például a költő halálának 600. évfordulóján a Nyugatban megjelent két Dante-szonettjében. Az itáliai polihisztor főművével csak szegedi tanárévei alatt kezdett komolyabban foglalkozni, 1912 és 1922 között dolgozott a fordításon.
A Szegedi Tudományegyetem és a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésében létrejött tárlat december 31-ig látogatható.
(A borítókép Bach Máté felvétele)
