Mária Terézia magyar testőre

Bessenyei György költő, író, magyar királyi testőr felújított bakonszegi emlékházában péntektől fogadják az első csoportokat. A felvilágosodás kalandos életű képviselője 1787-től haláláig élt a nádfedeles lakóházban, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum Kontrasztok – Szemléljük az eget és a mélységeket címmel rendezett be állandó kiállítást. Az emlékezetkultúrának egy Bessenyei-adatbázis is része lesz.

Fotó: Gurzó K. Enikő

Fonott kerítés mögött tűnik fel Bakonszeg Berettyóújfalu felőli bejáratánál az a tornácos, nádfedeles vályogházikó, amelyben a bihari remeteként is emlegetett író és költő, Bessenyei György több mint húsz éven át alkotott. Udvari mellszobrát rendezett park veszi körül, amely kerékpáros pihenőhely is egyben, pecsételőhelye az Országos Kéktúra útvonalnak. Innen nyílik rálátás a felvilágosodás jeles magyar képviselőjének életére és munkásságára. A betekintésről a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai gondoskodtak, a közgyűjteményre jellemző színvonalon (projektvezető: H. Bagó Ilona). Mindez a műemlék épületbe belépve bontakozik ki az érdeklődő előtt.

Az átlátható tárlatrendezői koncepciónak tulajdoníthatóan a látogatóra Bessenyei valamennyi közkedvelt, mókás figurája köszön rá, nemcsak írásban, vizuálisan is, korrajzot kerekítve az irodalmi idézetek köré (látványtervező: Koczka István, Széki András). A mennyezeti gerendákról ereszkedik alá Tariménes, az ifjú utazó, Kukumedóniás, a mester, Trezéni, az ország bölcse, Kirakades, a nevezetes vadember, Artenis, a szépséges királynő és Tomiris, a fiatal szűz színes figurája (illusztrátor: Mezei Ildikó). Majd a változatosság kedvéért Kantakuci puczufalvi házával is megismerkedhetünk, valamint az író-költő többi művével. Részletesebben, ha Bakonszegen papírra vetett alkotásról van szó. Bessenyei kéziratait, könyveit állagmegóvási okból másolatban láthatjuk.

Bessenyei György     Fotó: Wikipedia

Maga a szerző személyisége, életpályája is tiszta kaland, ezt a kurátor, Onder Csaba is így értékelheti, hiszen kiemeli a vályogfalat eltakaró installációkon. Néhány fontos adat több szövegkörnyezetben is feltűnik, így biztosan megjegyzi az érdeklődő. Többször olvashatunk például arról, hogy Mária Terézia 1760-ban alapította Bécsben a magyar királyi testőrséget, amelybe a vármegyék delegálták a rátermett ifjú köznemeseket. Bessenyei – két bátyját követve – 1765-ben lépett be közéjük, és nyolc év szolgálat után szerelt le. A bécsi évek hasznosan teltek számára, hiszen kitárult előtte a világ: nyelveket tanult, olvasott, majd írni is kezdett. 1772-ben egyszerre négy műve jelent meg nyomtatásban, ami új irodalmi korszak nyitányát jelentette.

Ma már tudjuk, hogy az európai felvilágosodás ideológiájának ő volt az első hazai megfogalmazója. 1778-ban kiadott, Magyarság című röpiratában ezt írja: „Mozgásba, tűzbe kell hozni a nemzet elméjét újsággal, mégpedig a maga nyelvével.” Azért küzdött a magyar nyelv divatba hozásáért, hogy létrejöhessen a magyar tudományosság, és ez által a nemzet bölcsebb, okosabb és boldogabb legyen. Mivel a gárdisták között Báróczi Sándor és Barcsay Ábrahám testőríró is feltűnik, a trium­virátusra Kazinczy Ferenc is felfigyelt. Így vélekedett: „E három ifjainkkal kezdődött nyelvünknek és literaturánknak egy új szép szaka.”

Szintén Kazinczynak köszönhető, hogy fogalmunk lehet arról, hogyan festett a daliás Bessenyei. Amikor 1777-ben bécsi otthonában felkereste, ezt jegyezte fel: „Nem leltem házánál. De képét, pasztelben e vagy olajban, íróasztala felett találtam. Szép nagytestű barna férjfi, fekete szemekkel; Dámája nem választott rosszul.”

A kiállítást a Bessenyei-adatbázis egészíti majd ki        Fotó: Gurzó K. Enikő

Miután 1773-ban kilép a testőrségből, a magyarországi protestáns ügyek bécsi képviselője lesz. Nem sokáig. A királynő tanügyi tervét védve összekülönbözik a hazai protestánsokkal, ­amiért ezek megvonják fizetését. Dühből vagy sem, de áttér a katolikus hitre. Mária Terézia ekkor az udvari könyvtár tiszteletbeli őrévé nevezi ki, de ezt a megbízatását is elveszíti. 1781-ben már tokaji aszúval kereskedik Bécsben, és német nyelvű lapot szerkeszt. A Berettyó melletti birtokára, a Kovácsi pusztára (a mai Bakonszegre) családi perpatvarok elől menekül, 38 éves ekkor.

A Kovácsi pusztán összegző munkákat ír, mígnem a Természet világa című filozófiai költeményét Madarassi Ferenc cenzor veszélyesnek nyilvánítja, mivel „a vallás, erkölcs és az állami közjó” ellen irányul. A helytartótanács 1804 novemberében állítja le a kézirat terjesztését, a szerzőt megfigyelés alá helyezi. Bessenyei így reagál: „Csekélyebben írjak, mint gondolkozni tudok? Hadd legyek írásban inkább igazság, mint nyomtatásban hazugság.”

Bessenyei György 1811. február 24-én hunyt el Bakonszegen. Szóbeli végakaratának megfelelően saját kertjének végében temették el. Ez a sírhely most a Berettyó gátja alatt található. Maradványait 1882-ben a Berettyó áradása miatt 25 méterrel arrébb, a házhoz közelebb temették újra. A helyet obeliszk jelöli. Az idelátogatóknak ajánlott kulturális kincskeresésbe ennek megtalálása is beletartozik.

A Nyeregre fel! múltidéző túra a Berettyó mentén tematikus útvonal turisztikai fejlesztése 214,74 millió forintból valósult meg. A program Berettyóújfalu, Bakonszeg és Zsáka építészeti, történelmi, irodalmi értékeit és hagyományait együtt ajánlja idegenforgalmi attrakcióként. A kiállítást a Bessenyei-adatbázis egészíti majd ki.

Borítókép: A tornácos, nádfedeles vályogházikóban élt a bihari remeteként is emlegetett író és költő. Fotó: Gurzó K. Enikő