időjárás 2°C Taksony 2021. November 29.
logo
Mozikban a Post Mortem, ami indulhat az Oscar-díjért

Történelmi, ugyanakkor horrorfilm

Ditzendy Attila
2021.10.27. 12:32
Történelmi, ugyanakkor horrorfilm

A Post Mortem című magyar film már azelőtt legendás lett, hogy a közönség láthatta volna. A holnapi premiert megelőzően számos díjat hozott el jeles nemzetközi fesztiválokról, noha nem művészfilm, hanem horror. Az elismerésekről, a zsűriről, a nézőkről, s arról, hogy a Post Mortem képviseli hazánkat az Oscar-mezőnyben egyaránt beszélgettünk Bergendy Péter rendezővel.

– A közelmúltban újabb díjakat nyert. Most milyen elismeréseket zsebelt be?

– A Toronto After Dark Filmfesztiválon nyertünk tíz díjat. Ez a világ egyik legjobb műfajfesztiválja, horror-, sci-fi, akció- és kultfilmek számára. Így hatalmas megtiszteltetésként ért az elismerés.

– Méghozzá egyszerre mindjárt tíz elismerés…

– Igen, s amit tudni kell, hogy nem zsűri, hanem a közönség szavazott, ami miatt, ha lehet, még értékesebbek a díjak, mint a legjobb horrorfilmnek, a legjobb rendezőnek vagy a legjobb mellékszereplőnek járó.

– Képes még számontartani, hány elismerést kapott eddig a Post Mortem?

– Még képes vagyok. Egy éve járja a fesztiválokat. Huszonhárom díjat hoztunk el huszonnyolc fesztiválról, amelyek közül tizennyolcon a fő versenyprogramban szerepeltünk. Ezek mind azt mutatják, hogy szeretik és fontosnak tartják a filmet.

– Ráadásul az utolsó tíz közönségdíj, miközben a filmet nézők még nem láthatták...

– Mit is akarnánk annál többet elérni, mint hogy a kanadai közönségnek tetszett? Sajnos több észak-amerikai fesztiválra valószínűleg nem jutunk el, mert eladták a filmet az ottani forgalmazónak. Hogy fesztiválokra küldje az alkotást, az már az ő dolga lenne, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem foglalkoznak ilyesmivel. Kár, mert Amerikában helye lenne a Post Mortemnek, hiszen olyan dramaturgiát használtunk, amit szeretnek a kinti nézők.

– Azért akad egy észak-amerikai fesztivál, ahol szerepel majd a film…

– Legalábbis remélem.

 A Post Mortem Magyarország hivatalos nevezettje az Oscar-díjért folyó versenynek.

Már az is, hogy a legalkalmasabbnak tartották a filmet – ami eljuthat erre a megméretésre – igen megtiszteltető a Nemzeti Filmintézet részéről.

– Előtte pedig következik a megméretés a hazai közönség előtt.

– Illetve világszerte, mert a magyarországi bemutató után szerte a világban mozikba kerül, olyan helyeken, ahol ritkán vetítenek magyar filmeket hivatalos mozifogalmazásban, mint Latin-Amerika, Malajzia, India, Vietnám, Dél-Korea. Ezek mellett Észak- és Dél-Amerika, Lengyelország, Szlovákia, a német és francia nyelvterületeken szintén vetítik.

– A kétezres évek elejét a honi filmgyártás mélypontjának mondhatjuk, amennyiben fesztiváldíjakat hoztak a filmek, de a közönséget nem vitték be a mozikba, mert a zsűrit ugyan érdekelte a „mélyművészet” vagy álművészet, a nézőket ellenben nem. A Post Mortem nem művészfilm.

– Világéletemben olyan filmeket csináltam és szeretnék csinálni a jövőben, amelyek egyrészt minőségi alkotások, amik esetlegesen fesztiválokon is megállják a helyüket, ugyanakkor bevonzzák a közönséget a mozikba. A filmkészítés nagyon drága, nem engedhetjük meg, hogy mindössze pár százan nézzenek meg egy-egy munkát. A horror ugyanakkor speciális műfaj, hiszen nem állnak sorok a pénztárak előtt, mint egy vígjáték esetében, de megvan a saját közönsége.

– Viszont egy zsánerfilmet nehezebb is megcsinálni, lévén a közönség konkrét műfaji elvárásokkal ül a vászon elé.

– Magyarországon nem nagyon készült még horrorfilm, ezért azt mondtam magamnak: ha nem sikerül, ráfogom, hogy művészfilm. 

– Eddig Lajos Tamás producerrel készített alkotásaik mind komoly sikert arattak, pedig mindegyik zsánerfilm, mindegyik történelmi film.

– Valamilyen szinten a Post Mortem szintén történelmi film, ha a szimbólumok nyelvén szólal is meg.

Nem véletlenül játszódik az első világháború utáni Magyarországon, a legnagyobb nemzeti traumánk időszakában. Talán azért nevezték az Oscarra, mert másként ragadja meg ezt a korszakot, mint megszoktuk.

A rendezővel készített podcastunk ITT elérhető.

Borítókép: Bergendy Péter filmrendező. Fotó: Bach Máté