– A kétezres évek elejét a honi filmgyártás mélypontjának mondhatjuk, amennyiben fesztiváldíjakat hoztak a filmek, de a közönséget nem vitték be a mozikba, mert a zsűrit ugyan érdekelte a „mélyművészet” vagy álművészet, a nézőket ellenben nem. A Post Mortem nem művészfilm.
– Világéletemben olyan filmeket csináltam és szeretnék csinálni a jövőben, amelyek egyrészt minőségi alkotások, amik esetlegesen fesztiválokon is megállják a helyüket, ugyanakkor bevonzzák a közönséget a mozikba. A filmkészítés nagyon drága, nem engedhetjük meg, hogy mindössze pár százan nézzenek meg egy-egy munkát. A horror ugyanakkor speciális műfaj, hiszen nem állnak sorok a pénztárak előtt, mint egy vígjáték esetében, de megvan a saját közönsége.
– Viszont egy zsánerfilmet nehezebb is megcsinálni, lévén a közönség konkrét műfaji elvárásokkal ül a vászon elé.
– Magyarországon nem nagyon készült még horrorfilm, ezért azt mondtam magamnak: ha nem sikerül, ráfogom, hogy művészfilm.
– Eddig Lajos Tamás producerrel készített alkotásaik mind komoly sikert arattak, pedig mindegyik zsánerfilm, mindegyik történelmi film.
– Valamilyen szinten a Post Mortem szintén történelmi film, ha a szimbólumok nyelvén szólal is meg.
Nem véletlenül játszódik az első világháború utáni Magyarországon, a legnagyobb nemzeti traumánk időszakában. Talán azért nevezték az Oscarra, mert másként ragadja meg ezt a korszakot, mint megszoktuk.
A rendezővel készített podcastunk ITT elérhető.
Borítókép: Bergendy Péter filmrendező. Fotó: Bach Máté
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!