Felháborító nyíltsággal mondani, írni – magyarul

A tizenöt éve elhunyt Határ Győző a magyar emigráció irodalmi életének egyik motorja volt.

Budapest, 2005 november 19. Határ Győző Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, filozófus. MTI Fotó: Kollányi Péter Fotó: Kollányi Péter

Határ Győző a Békés megyei Gyomán született 1914. november 13-án Hack Viktor néven. Építészként diplomázott a Műegyetemen, több évig Hajós Alfréd mellett dolgozott, de zeneileg is képezte magát és Kodály Zoltán óráit látogatta. Műveltségének és világnézetének folyamatos fejlesztése érdekében fontosnak tartotta a nyelvtanulást, s ennek jegyében megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, angolul, szerbül, oroszul.

Irodalmi pályája – amelynek során versei, novellái, regényei, esszéi, tanulmányai, kritikái, színművei egyaránt jelentek meg – kezdetétől fogva aktív közéleti szereplő volt. 1943-ban államellenes szervezkedés miatt ítélték el, de a náci német megszállás után megszökött, Budapesten bujkált a nyilas uralom idején. 1950-ben disszidálni próbált, ám az osztrák határ közelében elfogták, és egy kihallgatás során olyan brutálisan bántalmazták, hogy egyik fülére elveszítette a hallását. Éveket töltött börtönben és kényszermunkatáborokban. Szabadulása után mű- és szakfordítóként dolgozott. 1956 után külföldre menekült feleségével és szellemi társával, Prágai Piroskával együtt.

A magyar emigráció irodalmi életének egyik motorja volt, s Londonban élve előbb a BBC, majd a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott és a brit külügyminisztérium felkérésére részt vett a közép-európai színtérre kerülő diplomaták képzésében.

A rendszerváltozás után megkapta a Kossuth-díjat, a Magyar Írószövetség pedig örökös elnökségi tagjává választotta.

 2006. november 27-én hunyt el az angol fővárosban. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A magyar irodalmi életben olyan barátokat tudhatott magáénak, mint Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Füst Milán. Regényeinek és drámáinak különös és groteszk, valamint komoly filozófiai összetettségről és történeti-társadalmi éleslátásról tanúbizonyságot tevő, egyedi hangulatú és bonyolult rétegzettségű a világa. Nyelvi leleményeivel, fiktív nevek és szavak alkalmazásával minden olvasóját magával ragadó sajátos univerzumot teremtett. Az Őrző Könyve (1974) című műve mind témaválasztását, mind regénypoétikai alapvonásait tekintve méltó módon rokonítható George Orwell 1984-ével. 

Gömöri György irodalomtörténésszel beszélgetve, 1971 novemberében munkásságáról szólva alkotói hitvallását a következőképpen fogalmazta meg. „Megtartani régről hozott fogadalmas életszentségemet, amely megőrzi írásaim tisztaságát – hogy még a trágárság is a szerelem szakrális nyelve maradjon és a szerelem édeni tisztaságát ragyogtassa. A gyarló testben megtartani erősnek a szellemet, hogy utolsó percig kész legyek tönkremenni meggyőződéseimen. Azon lenni, hogy ne essek a szeretetlenség bűnébe, némelyekkel szemben, kiknek a lábát tovább facsarja az, aminek a sebe az enyémen már begyógyult. Továbbá – hogy úgy, mint eddig, olyan

 »felháborító nyíltsággal« mondjam-írjam magyarul azt, amit mindenki gondol, de mondani nem mer

 – oly közvetlenséggel, mintha franciául, angolul írnám-mondanám. Ügyelni arra, hogy eszméim, felismeréseim megváltozása még véletlenül se legyen »szinkronban« az uralkodó eszmerendszer – rendszerváltozásával […] Naponta újrakezdeni a türelem erényének gyakorlását; végül: kitartani a rám szabott jelszó mellett – úgy, amint Epikurosz meghagyta volt: »élj ismeretlenül«.”

Borítókép: Határ Győző Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, filozófus (Fotó: MTI/Kollányi Péter)