A világ legnagyobb ingatlanszakmai szövetsége az 1951-ben alakult párizsi székhelyű FIABCI magyar tagozata idén huszonharmadik alkalommal rendezte meg a magyar ingatlanfejlesztési nívódíjpályázatot. A megmérettetésre soha nem adtak le még annyi pályaművet, mint idén: összesen 44 épület versenyzett tíz kategóriában. A bírálóbizottságban a magyar szakemberek mellett tíz ítész is helyet kapott Európából és az Egyesült Államokból. A Nemzeti Táncszínház tavaly decemberben kulturális középület kategóriában elnyerte az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriuma (ÉMA) által életre hívott építőipari nívódíjat is.
A Nemzeti Táncszínháznak otthont adó gyárcsarnokban a 19. század második felében nemzetközi hírű mérnökök és tudósok alkottak, és olyan meghatározó találmányok születtek itt, mint a transzformátor és a dinamó. Az új házban így találkozik a tudomány és a kultúra, és kapnak játszóhelyet – a hely szellemében – a kísérletező műfajok, a rendkívül gazdag folklórra épülő néptánc, a kortárs tánc vagy a klasszikus balettprodukciók.
Az épület ugyanakkor nemcsak kulturális és művészeti tér, hanem találkozási pont és közösségi hely is a főváros egy központi helyén, a Millenáris parkban.
A tervezőiroda közleménye szerint az új színházépület tervezésekor az építészek – Zoboki Gábor, Lente András és Orlovits Balázs vezető tervezők – célja kettős volt:
kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit és úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és akár a jövőbeli igényeinek is.
A zárt ipari csarnokot egy olyan új épületrésszel és főhomlokzattal egészítették ki, amely kapcsolatot teremt a parkkal, nyitott és hívogató. Az átlátható előcsarnok egyszerre része a parknak és színháznak is: nemcsak a látogatók fogadását szolgálja, hanem olyan élő közösségi és kulturális tér, ahol egyszerre van jelen a művészet, a találkozás és a kikapcsolódás.
Borítókép: A Nemzeti Táncszínház épülete (Fotó: Hlinka Zsolt)
