„Valami friss pajzánság vonul át az egészen, mintha éreznők azt az üde, friss, tábori életet, mely a harcz után szellős sátorok alatt lobogó éjtüzeknél bor és dal között vígan telik. Hasonló érzés, hasonló színezet vonul át az Erdélyi hajdútáncz című darabon is. […] Sajátságos színezetet ad a költeménynek az is, hogy az erdélyi hajdú sok oláh szót vegyít dalába, ehhez hasonlóval találkozunk még a Volt tót kurucz dalában, csakhogy itt inkább a humor kedvéért, a humoros hatásért van, mit az erdélyi kurucz daláról nem mondhatunk.”
Másik kedvencem a témát ritka ihletett fenséggel tárgyaló Petőfi pesszimizmusa című:
„Bár Petőfi agyában megvillan az a bizarr gondolat is, hogy hátha egy nagy fergeteg támadna, mely meghasítaná az eget és e nyíláson keresztüldobná a földgolyót, a föld halálát mégis az egyéni elmúláshoz hasonlóan csendesnek, csakhogy csendességében is nagyszerűsége miatt irtózatosnak festi.”
Olvasáskor nyugodtan engedjük kortársi közelségbe magunkhoz Jancsó Benedeket. Ránk fér.
Jancsó Benedek nyelv- és irodalomtörténészi munkássága. Jancsó Alapítvány, 2021.
Borítókép: Jancsó Benedek mellszobra szülőfalujában, Gelencén. Petrovits István munkája Köztérkép)
