„A folyamatos progresszióban hiszek; minden alkalommal azt tűzöm ki magam elé célként, hogy a következő könyvem mindig valamiben jobb legyen az előzőnél, és folyamatosan olvasok; figyelő olvasó vagyok” – árulta el a szerző, aki a két rész között eltelt idő alatt sem tétlenkedett. Megírta ugyanis a Lázár evangéliuma című „apokrif történelmi rémlátomásként” aposztrofált regényét, amelyben a korszakot ugyan nem hagyja el, ő maga azonban új írói oldaláról mutatkozik be. Mint mondja, ez egyfajta stílusgyakorlat volt számára, és azon gondolkodik, hogy belefog a folytatásba. A könyvben Anjou Lajosnak kell szembenéznie az ellenséggel, aki ezúttal nem e világból érkezik, és többet is kíván, mint a puszta hatalom.
A birodalom ura Anjou Károly halálával kezdődik. Egy olyan karaktertől veszünk búcsút, aki tulajdonképpen Bíró Szabolcs hét könyvében is jelen van; nemcsak az Anjouk első hat részében, de az előzménynek tekinthető Non nobis Dominében is. Az olvasók tisztában voltak ezzel, hiszen már a 2019-ben megjelent kötet, a Királyok éneke utószavában jelezte az író, hogy Károlyt a következő részben eltemetik; de vajon milyen hatással volt ez a feladat magára az íróra? Saját elmondása alapján heteken keresztül vívódott, hogyan oldja meg úgy a király távozását, hogy az igazán jól működjön a történetben. A ravatalozásról, a temetésről ugyan alapos korabeli tudósítás maradt hátra, ez viszont abból a szempontból jelentett kihívást, hogy milyen mértékben emelje át a cselekménybe. Az is problémát okozott, hogy a krónikákban és a korabeli forrásokban a dátumok nem egyeztek meg a napokkal – így aztán sehogy sem jött ki Anjou Lajos megkoronázása vasárnapra. Persze minden csorbát sikerült kiküszöbölnie az írónak, de – mint mondja – nagy munka volt.
„Végül nagy sóhajjal engedtem el Anjou Károlyt. Nem akármilyen életút és nem akármilyen politikai pálya ért véget a távozásával” – fogalmazott. Erre utal egyébként a könyv fehér borítója is, hiszen innentől kezdve tiszta lappal indul a királyi udvar élete; mondhatjuk úgy is, hogy új fejezet kezdődik a történelemben. Lajos tizenhat évesen veszi át az ország kormányzását. Az ő személye erősebben beivódott a magyarság kollektív tudatába, mint édesapjáé, de azt is tudni kell, hogy az elképzelés sokszor teljesen más, mint amilyen a valóság volt. Bíró Szabolcs 2014-ben kezdte írni az Anjou-sorozatot, és saját bevallása szerint már ekkor várt bizonyos későbbi momentumokra. Olyanokra, mint Zách Felicián merénylete Károly Róbert ellen, a havasalföldi hadjárat, Anjou Károly halála vagy éppen Piast Erzsébet előtérbe helyezése, akivel az eddig kevéssé jelen lévő – mivel leginkább háborús eseményeknek voltunk tanúi – női erő is kibontakozik az ötödik és hatodik könyvben.