„A folyamatos progresszióban hiszek; minden alkalommal azt tűzöm ki magam elé célként, hogy a következő könyvem mindig valamiben jobb legyen az előzőnél, és folyamatosan olvasok; figyelő olvasó vagyok” – árulta el a szerző, aki a két rész között eltelt idő alatt sem tétlenkedett. Megírta ugyanis a Lázár evangéliuma című „apokrif történelmi rémlátomásként” aposztrofált regényét, amelyben a korszakot ugyan nem hagyja el, ő maga azonban új írói oldaláról mutatkozik be. Mint mondja, ez egyfajta stílusgyakorlat volt számára, és azon gondolkodik, hogy belefog a folytatásba. A könyvben Anjou Lajosnak kell szembenéznie az ellenséggel, aki ezúttal nem e világból érkezik, és többet is kíván, mint a puszta hatalom.
A birodalom ura Anjou Károly halálával kezdődik. Egy olyan karaktertől veszünk búcsút, aki tulajdonképpen Bíró Szabolcs hét könyvében is jelen van; nemcsak az Anjouk első hat részében, de az előzménynek tekinthető Non nobis Dominében is. Az olvasók tisztában voltak ezzel, hiszen már a 2019-ben megjelent kötet, a Királyok éneke utószavában jelezte az író, hogy Károlyt a következő részben eltemetik; de vajon milyen hatással volt ez a feladat magára az íróra? Saját elmondása alapján heteken keresztül vívódott, hogyan oldja meg úgy a király távozását, hogy az igazán jól működjön a történetben. A ravatalozásról, a temetésről ugyan alapos korabeli tudósítás maradt hátra, ez viszont abból a szempontból jelentett kihívást, hogy milyen mértékben emelje át a cselekménybe. Az is problémát okozott, hogy a krónikákban és a korabeli forrásokban a dátumok nem egyeztek meg a napokkal – így aztán sehogy sem jött ki Anjou Lajos megkoronázása vasárnapra. Persze minden csorbát sikerült kiküszöbölnie az írónak, de – mint mondja – nagy munka volt.
„Végül nagy sóhajjal engedtem el Anjou Károlyt. Nem akármilyen életút és nem akármilyen politikai pálya ért véget a távozásával” – fogalmazott. Erre utal egyébként a könyv fehér borítója is, hiszen innentől kezdve tiszta lappal indul a királyi udvar élete; mondhatjuk úgy is, hogy új fejezet kezdődik a történelemben. Lajos tizenhat évesen veszi át az ország kormányzását. Az ő személye erősebben beivódott a magyarság kollektív tudatába, mint édesapjáé, de azt is tudni kell, hogy az elképzelés sokszor teljesen más, mint amilyen a valóság volt. Bíró Szabolcs 2014-ben kezdte írni az Anjou-sorozatot, és saját bevallása szerint már ekkor várt bizonyos későbbi momentumokra. Olyanokra, mint Zách Felicián merénylete Károly Róbert ellen, a havasalföldi hadjárat, Anjou Károly halála vagy éppen Piast Erzsébet előtérbe helyezése, akivel az eddig kevéssé jelen lévő – mivel leginkább háborús eseményeknek voltunk tanúi – női erő is kibontakozik az ötödik és hatodik könyvben.
„Ugyanígy az eleje óta várok arra, hogy dolgozhassak Anjou Lajos karakterével” – mondja. Lajosról gazdag írásos anyag maradt fenn, és volt életrajzírója is, ellentétben Károllyal. Sokat tudunk róla mind a későbbi, mind pedig a korabeli történelmi munkáknak köszönhetően. Azt azonban, hogy pontosan milyen karakterként fog az oldalakon életre kelni Bíró Szabolcs keze nyomán, egyelőre még maga a szerző sem tudja, hiszen minden esetben engedi, hogy a cselekmény, a történet sodra bontakoztassa ki a szereplői egyéniségét. Elmondása alapján az biztos, hogy a lovagi eszmék fokozottan jelen lesznek, hiszen Anjou Lajos egészen a haláláig komolyan vette és képviselte ezeket az erényeket. Az eszmeiség Bíró Szabolcstól sem áll távolt, hiszen ő maga a Szent György Lovagrend tagja; 2016-ban, a rend alapításának 690. évfordulóján ütötték lovaggá.
A történelmi szereplők mellett olyan fiktív karakterekkel találkozhatunk újból, mint Bátor Szilárd, aki az örökül kapott szlavóniai birtokát igazgatja és egy önálló zászlóalj felállításán fáradozik. Neki továbbra sem szán jobb sorsot a szerző, azt viszont elárulta, hogy nem szándékozik kiírni a sorozatból. Félig fiktívnek mondható Toldi Miklós alakja, hiszen róla tudjuk, hogy valóban élt, de karakterét leginkább Arany János elbeszélő költeményéből ismerjük. „Nagy kihívás volt számomra Toldi alakjának megformálása, abban azonban biztos voltam, hogy Arany Jánost nem hagyhatom ki; művéből szófordulatokat, teljes mondatokat emeltem át” – tudtuk meg Bíró Szabolcstól, aki olyan – mindenki által ismert – cselekményeket írt bele a történetbe, mint az út megmutatása petrencés rúddal, a malomkő elhajítása vagy a nádasban történő bujdosás. De hogy miféle farkasokkal küzd meg és hogyan, abban már van egy csavar, és innentől kezdve válik fiktívvé Toldi további útja, amely később aztán kiegészül a korabeli oklevelekből ismert adatokkal a sorozat folytatásában.
Az író azt is elárulta, hogy Jankovics Marcell Toldija nagyban inspirálta a nyolcadik rész megírására, amelyre – ígérete szerint – közel sem kell majd olyan sokat várni, mint a hetedikre. Emellett készül egy történelmi képregény Várai Artúr illusztrációival, de folytatódik a Non nobis Domine rádiójáték is. Bíró Szabolcs másik szenvedélyét, a zenét sem hanyagolja; 2019-ben csatlakozott a Haddelhadd hard rock formációhoz mint énekes, mostanra pedig összegyűlt egy nagylemezre való anyag, amelynek megjelenését 2022 elejére tervezik.
Az online könyvbemutató ITT visszanézhető.
Borítókép: Bíró Szabolcs (Facebook)
