Az üstökös metaforaként tökéletesen behelyettesíthető a koronavírus-járványtól a klímaváltozásig bármire.
A közösségi média, a sajtó, a politika és a Szilícium-völgy techmilliárdosai is óriási pofont kapnak, de a hangsúly mégis az emberi hülyeségen van: a társadalom zömét ugyanis jobban érdekli két popsztárocska-influenszer szappanoperája, mint a tudomány, jelen esetben a földi életet elpusztító esemény.
Felépítését tekintve a Ne nézz fel! kissé kaotikus: dramaturgiailag a rendező mintha nem tudta volna eldönteni, hogy szatírát vagy apokaliptikus világvégemozit szeretne inkább csinálni. Sok a hangulati váltás, a nagymonológok után ellenpontként érkező fekete humor. A gegek nem mindig működnek, összességében viszont üdítő látni, hogy Hollywood a szuperhősfilmek és a fantáziátlan rebootok, remake-ek és spinoffok töménytelen gyártása között még azért képes az önreflexióra. A legpontosabb kritika Neil deGrasse Tysontól érkezett, aki egy amerikai asztrofizikus, író, a Hayden Planetárium igazgatója és az Amerikai Természettudományi Múzeum asztrofizikai részlegének kutatási munkatársa:
Végre megnéztem a Ne nézz fel!-t a Netflixen, ami egy kitalált mese egy nemzetről, amit elterel a popkultúra, és megoszlik a tekintetben, hogy figyeljen-e a tudósok figyelmeztetéseire. Minden, amit a hírgyártásról, talk show-król, közösségi médiáról és politikáról tudok, azt sugallja, hogy a film inkább dokumentumfilm volt.
(Ne nézz fel! amerikai szatíra, 145 perc, rendező: Adam McKay. Forgalmazza: Netflix, premier: 2021 december 24.)
Borítókép: Jelenet a Ne nézz fel! című filmből (Netflix)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!