– Sok helyen járt idén küldetésen. Mi volt ezen utak célja?
– Mongólia, Kazahsztán, Georgia, Törökország, Lengyelország, Csehország, Olaszország, Dél-Korea, Oroszország, Kína, USA, Horvátország, Erdély, Hollandia és még sorolhatnám azoknak az országoknak a tudományos intézményeit, amelyekkel felvettük a kapcsolatot. A magyarság eredete szempontjából számunkra kiemelt területek Kárpát-medencén túl a Kaukázus északi előtere, a Dél-Urál környéke, a Minuszinszki-medence, a Tarim-medence, Mongólia és Belső-Mongólia, illetve a közép-ázsiai államok. A mai keleti országok többsége, ahol egykori rokonnépeink élnek, ezeket a területeket fedik le. Földjeikben, múzeumaikban, levéltáraikban vannak őseink hagyatékai, rájuk vonatkozó információk, történetek. A hiányzó láncszemek. A nyugati országokba vagy a magyar diaszpóra hívott előadni, vagy más tudományos együttműködések kötnek össze. Büszke vagyok arra, hogy ezek mind élő együttműködések. Mongóliában hatvan éve abbahagyott közös ásatást folytattunk a Mongol Tudományos Akadémiával, előadásokat tartottunk, számos más országból a legkiválóbb kutatók tartottak konferenciáinkon előadásokat. Van, ahol a magyarságra vonatkozó levéltári kutatásokat folytatunk, vagy közös archeogenetikai elemzéseket végzünk. A Magyarságkutató Intézet létrejötte óta más dimenzióba emeltük az őstörténet-kutatást. Ezeknek a nagyközönség által is látható és kézzelfogható eredményei elérhetők közösségi oldalainkon, a munkánkról beszámoló médiumokban, illetve sorra jelennek meg a nemzetközi publikációkban, kötetekben és kiállítások formájában.
– A járvány ellenére sok konferenciát szervezett az intézet. Miért ragaszkodtak ezekhez?
– Csak ebben az évben tizenhat konferenciánál járunk. Ezeken 44 saját és 124 külsős előadó tartott tudományos előadást. Itt térnék vissza az előző kérdésre, mert a 124 meghívott előadó közül több mint harminc külföldről érkezett. Tudományos konferenciáinkon mutatjuk be történelmünket, tanácskozunk egy-egy történelmi eseményről, döntésről, de mindezt közösen, a minket szorosan és tágabban körülvevő országok és más földrészek tudósaival. A hét ország részvételével lezajlott hun konferencia is tudománytörténeti teljesítmény volt. Több területen – a nemzetközi tudomány által már rég ismert – magyar paradigmaváltást hozott. Az archeogenetikai kutatások eredményeit egy ideig a szőnyeg alá lehet söpörni, de attól azok ma már velünk vannak, azok cáfolhatatlanok. Látjuk az intézményesült régi hálózatok utóvédharcait, de ettől a rendszerük már recseg-ropog.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!