Értékkáosz helyett értékkánont

A „puha hatalom” a legkeményebb, a tagadás normává tétele végleges torzulásukhoz, az értékek káoszához vezetett és egy radikális kulturális forradalom bontakozik ki a világban. Ez ellen csak egyet tehetünk: helyre kell állítanunk a valódi értékeket – ilyen gondolatok hangzottak el a Kánonváltás című kétnapos konferencián. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata által szervezett konferencia a kánonváltás témakörét járja körbe, a központi kérdése, hogy történt-e kánonváltás a ’89-es politikai változást követően a magyar kultúrában, a különböző művészeti ágakban, vagy lényegében a késői Kádár-rendszer értékrendje és az azt biztosító hatalmi-intézményi rendszer öröklődött tovább.

Fotó: Bach Máté

 – mondta az előadó.

Sturcz János előadásának végén leszögezte: bármely művészeti vagy kulturális kánon csak szilárd értékek alapján lehetséges, a balliberális kánon és a posztmodern teóriák ab ovo alkalmatlanok a kánonképzésre. Derrida, Foucalt és Lacan követői szerint minden értelmezés egyben félreértelmezés is, ezért mindegyik egyenértékű. Viszont ezen érvelés bármilyen értelmezést értelmetlenné tesz, mert ha igaza van Hayden White-nak, és csak elbeszélések vannak, akkor mindegyik egyenrangúan hamis. 

A Black Lives Matter művészetromboló performanszai, az Antifa, a szobordöntögetés, az újbaloldali szemlélet kultúra- és vallásellenessége túllépett a művészeti kánonon, egy radikális kulturális forradalom bontakozik ki. A militáns tagadás szellemisége elvet minden kompromisszumot

 – mondta a művészettörténész.

A „puha hatalom” a legkeményebb

Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója A kulturális szuverenitás – konzervatív korszak felé című előadásában először a címbeli fogalmat magyarázta meg: a kulturális szuverenitáson a nemzetnek a kulturális egyediségét és az általa lakott államnak a kulturális egységét érti. A történész szerint ennek az integritását, a kulturális szuverenitást meg kell őriznünk minden kezünk ügyébe akadó eszközzel – a nemzetbiztonsági apparátustól kezdve a művészeti és művelődési rendszerig, azon túl pedig az egyéni és kollektív szellemi erőfeszítésekig. Napjainkban az állami stabilitást egyre inkább kulturális eszközökkel ingatják meg, lassan, de módszeresen, a kulturális területen végbevitt operatív akciók a kulturális egység felszámolására irányulnak, de gazdasági, jogi és diplomáciai eszközök helyett a „puha hatalommal” operálnak. 

A kultúra az, ami létrehozza a társadalmat – kultúra nélkül nincs közösség, és enélkül nem működik a kultúra. Tőkéczki László történész, egyetemi tanárom szerint a kultúra az egyetlen szellemi hatalom, amely a társadalom széttartó erőit össze tudja tartani. Mindezek alapján nem nehéz belátni, hogy egy-egy állam szilárdságát a stabilitás adja, ennek előfeltétele a közös kultúra. Nemcsak a belpolitikai stabilitás az állam létérdeke, hanem a kultúra sértetlensége és állandósága. Nem a politikán keresztül kell beszélni a kultúráról, hanem a kultúrán keresztül a politikáról. A kultúra épsége a nemzeti szuverenitás előfeltétele, a kulturális szuverenitás fogalma az állami szuverenitás fatörzsének gyökérzete

– mondta Békés Márton.

Békés Márton szerint a kulturális szuverenitás az állami szuverenitás fatörzsének gyökérzete  Fotó: Bach Máté

A Terror Háza kutatási igazgatója szerint a nemzeti szuverenitást egyre inkább kulturális eszközökkel ássák alá. A huszadik században – ahogyan előtte is – birodalmi struktúrák fenyegették a nemzetállamok sérthetetlenségét, a globalizáció miatt ez átalakult, és immár nemzetközi, nem kormányzati, föderális testületek, üzleti körök akarják csökkenteni és a maguk javára kiszervezni az állami szuverenitást. 

A hagyományosan államokhoz köthető eszközök – gazdasági, kereskedelmi, katonai –  arzenálja már a múlté, most már sokkal inkább a puha hatalom által végzik a tevékenységüket, és valójában a soft power a hatalomfajták legkeményebbike. E hatalomnak aktivisták, NGO-k, külföldről finanszírozott pártok, tőkéscsoportok a kliensei. Ezek próbálnak itt „klónokat” létrehozni, melyek közvetlen veszélyt jelentenek a magyar állam szuverenitására 

– mondta a történész.

Békés Márton szerint a kulturális hatalom egy globális elitnek a kezében van, és a XXI. század első  két évtizedében pedig azt látjuk, hogy egy globális konfliktus kellős közepén vagyunk, melyben a multipoláris világ értékrendjének meghatározásáért zajlik a harc. Lothar Fritze német gondolkodót idézte, aki szerint két nagy ellentétpár létezik: az individualista, univerzalista és a kollektivista, partikularista. Ők vívják a kulturális hidegháborút. Az előbbiek a világmédiát uralják, kozmopolita individuális szövetséget hoztak létre balliberális és zöldpártokkal, rendkívül befolyásosak az egész világban. 

A kollektivista, partikularista emberek mi vagyunk. A kulturális szuverenitás aláásása még erősebben zajlik mostanában: az LMBTQ, a BLM és a nyílt társdalom ideológiája, a család hagyományos fogalmának feloldása, a nemi hovatartozás fluiddá tétele mind ugyanannak a programnak a része, melyben a természetes, megszokott rögzítettségeket akarják feloldani. Az egymástól látszólag távol álló támadások egyetlen hadjárat részei. A kultúrán keresztül véghezvitt indirekt politikai befolyásolás közvetett hatalomgyakorlásnak minősül, ezzel a hazai szövetségeseik tudnak élni a szórakoztatóiparban és a tömegtájékoztatásban elfoglalt pozíciók által 

– szögezte le a történész.

A konferenciát ma és holnap is élőben közvetítik az MMA honlapján. 

Újjáéledő tradícióellenesség

Farkas Attila filozófus A dráma új felvonása: művészet és politika című előadásában arról a felosztásról beszélt, mely a politika és a kulturális szféra között létrejött a világban a huszadik században. 

A gazdaság és a politikai vezetés a jobboldalé, a művészet és a kultúra birodalma a baloldalé. Ez a kompromisszum felbomlott a rendszerváltás környékén, amikor gazdaságilag és politikailag visszakerültünk ebbe a nyugati integrációba, és mi is vidáman bekapcsolódtunk ebbe a folyamatba. A frankfurti iskola filozófusai mondták ki, hogy komolyan kell venni a kultúripart, s ezzel megszabták a máig érvényes axiómát: irányt a kultúrába!; a politikát pedig hagyjuk meg a kapitalistáknak, konzervatívoknak. Franciaországban, Németországban és egyéb nyugati országokban ritkán kerültek vezető pozícióba szocialista politikusok, a kulturális szférát viszont a baloldali eszmék határozták meg

 – mondta a filozófus. 

Farkas Attila szomorúan látja, hogy egyre divatosabbak a marxista értelmezések Fotó: Bach Máté

A mostani jelenségeket elemezve a szakember elmondta: nemcsak arról van szó, hogy újbaloldali gondolatok kerülnek ismét elő, hanem a hagyományos 19. századi baloldaliság gondolatai is felélednek. 

A cancel culture lényegét tekintve a múltat végképp eltörölni parancsával rokon, Theodor Adorno munkásságában is jelen volt a tradícióellenesség. Egyes közgazdászok úgy vélik, hogy a fejlődés korszaka lezárult, ezért egyre hangsúlyosabban kezelik az újraelosztás problémáját, ebben csúcsosodik ki a konfliktus, hogy milyen elvek alapján történjen ez. Szomorúan látom, hogy a marxista és marxi klasszikus szövegek egyre divatosabbak ebben a tekintetben is

 – mondta Farkas Attila.

Borítókép: Előadás a Kánonváltás című konferencián (Fotó: Bach Máté)