E két kép a világ bármely múzeumában, a legnagyobb nemzetközi festősztárok közvetlen közelében is egyöntetű elismerést váltana ki.
A magyar fauve festészet egyik legjelentősebb képviselője, az egykor Matisse-szal is kiállító Galimberti Sándor életművét csupán 29 festmény reprezentálja.
E szám különösen annak fényében tűnik megdöbbentőnek, hogy még Csontváry legendákkal övezett művészi hagyatéka is több mint háromszor ennyi művet számlál. Ráadásul Galimberti ismert festményei közül tizennyolc közgyűjteményben van, és csupán tizenegy alkotása található magángyűjtők kezében – kevesebb, mint ahány Csontváry-kép. Szinte hihetetlen, de igaz: az elmúlt száz évben mindössze négy festmény került aukcióra e gyémántritkaságú életműből. (A szocializmus évtizedei alatt a Bizományi Áruház Vállalat további két művet bocsátott árverésre Galimberti neve alatt, de – jellemző módon – valójában egyik sem volt a festő alkotása: 1972 decemberében Simon János György Tabán című képét, 1974 tavaszán pedig Dénes Valéria festményét szerepeltették tévesen a művész alkotásaként.)
Az Enteriőr Thonet-székkel és Gauguin-metszettel nemcsak az életmű, de a magyar fauve festészet, sőt a magyar modernizmus egészének is kiemelkedő darabja.
Összefoglaló, programalkotó fő mű: tiszteletadás az ihlető elődök példája előtt, miközben a kubizmus felé vezető utat is felvillantja. Galimberti 1903 táján ismerkedett meg a Párizsból Kaposvárra visszaköltöző Rippl-Rónai Józseffel. A két művész barátsággá érő kapcsolata 1907 körül mélyült el igazán, amelynek következtében 1908 végétől kezdve a fiatal festő közel fél évre beköltözhetett a Róma-villa egyik melléképületébe. Míg Rippl-Rónai szokásához híven a téli és kora tavaszi hónapokat budapesti műtermes lakásában töltötte, addig Galimberti az idősebb mester kaposvári otthonában dolgozott. Itt és ekkor, 1909 tavaszán festette meg a most először aukcióra kerülő fő művét, az Enteriőr Thonet-székkel és Gauguin-metszettel című kompozíciót.
Az ihletet adó helyszín az 1908 nyarán megvásárolt Róma-villa, pontosabban az apró „kastély” hangulatos parkjában álló földszintes műteremház, amelynek falait Rippl-Rónai instrukciói alapján alig pár hónappal korábban festettek élénksárgára.
„Ez a sárga szobafal volt az első rezdülés a »modern« életvitelhez.” – írta a most aukcionált festményen is látható, ikonikus színről a Róma-villában többször is megforduló Bernáth Aurél. Galimberti képének másik jellegzetes motívuma a fehér kerámiaváza és a vörösre festett Thonet-szék: mindkét használati tárgy végigkísérte Rippl-Rónai életét és gyakran megjelent festményein is. A közelmúltban sikerült azonosítani a kép bal oldalán látható színezett fametszetet is. Gauguin Te Atua, vagyis Az istenek című, azóta sajnos elveszett alkotását Rippl-Rónai magától a művésztől kapta ajándékba, mikor 1894-ben Párizsban meglátogatta.
Az elmúlt 110 évben ez az ötödik és egyben a legjelentősebb Galimberti-festmény, amely aukcióra kerül: a kiviteles alkalom igazi szenzációt jelent a hazai művészeti és műkereskedelmi életben.
A Rippl-életmű egyik legjelentősebb, legnagyobb méretű kukoricás képe, a Fésülködő nő a Kieselbach Galéria aukciójának másik sztárdarabja.
A mű Galimberti festményével egy időben, 1909 kora tavaszán született a művész legendás, Kelenhegyi úti műtermében. Az akt, az enteriőr és a csendélet műfaját egyesítő, páratlanul gazdag kompozíciójú, a legtöbb motívumot egyesítő alkotás magán viseli a kukoricás stílus valamennyi erényét. A Fésülködő nő legkarakteresebb színe a Galimberti alkotásán is domináló, a Rippl-képek védjegyévé váló élénksárga, amelyet hangsúlyos vörösök, a kanapé háttámlájának türkize, a jobb oldali kendő feketéje, valamint az akt körül elhelyezett kék és fehér foltok egészítenek ki. Ami a képet elemeli a korszak jól ismert enteriőrjeitől, az szokatlanul komplex struktúrája, az a bonyolult szerkezet, amely folyamatosan izgatja és mozgásra kényszeríti a befogadó tekintetét.
A december 20-i aukcióra bocsátott képek megtekinthetők a 67. árverésig.
Borítókép: Kieselbach Galéria aukció (Fotó: Kurucz Árpád)
