Különösen izgalmas, mikor ugyanezzel a közvetlenséggel megy el a metafizikáig a szerző, például a Bölcsek című, költői eszmefuttatásban, aminek első sorainál még nem sejtjük, hogy némi apokrif réteget is érintve jutunk el az üdvtörténet előhívta önvizsgálatig: „Valami részeg vagy beszívott fazon tántorgott oda az egyik asztalhoz. Három, mondjuk három férfi beszélgetett, az épp megérkezett rendelésüket fogyasztották a bevásárlóközpont adventi forgatagában. Egy csillagász, egy történész és egy biológus. A férfi invitálta őket az egyik környékbeli házhoz, hogy nézzék meg, csodálatos dolog történt, megszületett egy gyermek, egy gyermek, akinek a születését megjósolták, és valójában a fogantatása is varázslatos. (…) Karsudas, Hior és Bazantor, az ötödik századtól Kaspar, Melkhior és Baltazar. Köthetjük a neveket egykori mágusokhoz, prófétákhoz, bolygók neveihez, bár nagyon sok kutatás folyt és folyik a titokzatos születés körül, az isteni titkok titkok maradnak. Hozzánk már Gáspár, Menyhért és Boldizsár jutott el, költők faragtak rímeket a születés köré, megfestették, kőbe vésték, zeneműveket komponáltak Jézus születéséről, és szinte az egész világ ismeri a történetet. De a három férfi elzavarja a hírhozót, ajándékért sietnek.”
Lőrincz P. Gabriella: Reflexiók – Esszék, tárcák. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021.
Borítókép: Lőrincz P. Gabriella (Forrás: Facebook)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!