Kanczler Klára Csévharaszton él, ahol ma is emlékeznek a Kralovánszky családra. Egykori kúriájukban most több család lakik. Az emlékek hatására kezdett Kanczler Klára a család történetével foglalkozni, így talált rá a Budapesten álló épületre.
Kutatásai közben felfedezte, hogy is alakult a Kralovánszky-bérházként emlegetett épület sorsa. 1805-ben húzták fel a házat a Váci utcában található telekre, melyet Lechner József építtetett át Hild József terve alapján 1834-ben. Több tulajdonos után vette meg a házat Oberbauer Alajos, akinek özvegyét Kralovánszky László ügyvéd vette feleségül. A házat lebontatták és helyére egy háromemeletes épületet építettek 1900 és 1901 között, ezt nevezik Kralovánszky-bérháznak. A Hofhauser Lajos által tervezett ház emeletei más-más stílust képviselnek. Az épület legfelső szintjén velencei stílusú ablakok láthatók, melyeket lentebb a német gótika építészeti elemei váltják fel. Az oromzat mezőiben szimmetrikus, tulipánokkal és gránátalmákkal gazdagon díszített, domborított virágminta ível, a motívumot régi magyar hímzések alapján tervezték. A harmadik emelet magasságában festett faszobor áll. Az alsó három szintet gazdag faragású faburkolat fedi. A faburkolat egyes részein visszaköszön a párkány alatti magyaros kerámiamotívum. Az épület legalsó részén historizáló stílusú faragott tölgyfa portál, egyfajta kirakat látható, jelenleg söröző működik benne. A portál szlavón fából készült velencei gót stílusban, a homlokzat bizonyos részleteiben, a díszítés egyes motívumaiban valószínűleg a Lechner Ödön-féle magyaros szecesszió hatása is érvényesült.
Csévharaszt Budapesttől délre, nagyjából félúton fekszik Inárcs és Monor között, itt töltötte a nyarakat a Kralovánszky család. A településtől négy kilométerre áll egy pusztatemplom maradványa. Ide érve úgy érezzük, mintha visszarepülnénk az időben. Homokbuckák, földutak, akácosok, tölgyesek, itt-ott fenyves, és köztük egyszer csak ott áll a templom fala, egy akácligettel szegélyezett dombtetőn, mintha őrizné a múltat. A mai Csévharaszt területén hajdan két település volt, Pusztacsév és Pótharaszt, ez utóbbit 1280 körül említik először egy oklevélben. A falu a XIV. században jómódú település lehetett, erre vitt ugyanis a Pestről a mai Nagykőrös felé vezető hadi és marhahajtó út. Pótharaszt templomát a XV. században építették, de az 1997-ben itt zajló feltárások során az Árpád-kori templom maradványai is előkerültek. Valószínűleg a török időkben pusztulhatott el. Az egykori épületből csupán a nyugati fal maradt meg, mintegy mementóként.
Kanczler Klára elmesélte, hogy Kralovánszky László a Csévharaszton álló kúriát is a saját elképzelése alapján építtette meg. A főépület klasszicista stílusban épült, magán viseli ma is a vidéki kúriákra jellemző meleg, sárga színt. Az épülethez szépen gondozott park, nagy birtok és igényes istálló is tartozott. Kanczler Klárától megtudtuk, hogy több majorsági és egyéb értékes épület a föld színével vált egyenlővé a történelem viharaiban. Nemcsak a környezete megjobbításán munkálkodott az ügyvéd, hanem adott a közösségnek is. Nagyon jó viszonyt ápolt a helyiekkel. Ezt bizonyítja a Pusztacsévnek ajándékozott harang is, melyet maga a földbirtokos tervezett.
– A 90-es évek elején kezdett foglalkoztatni a harang története – mesélte Kanczler Klára. – Nem csak az idősek, a fiatalabbak is tudták, hogy a harangot ajándékba kapták az itt élő emberek a földbirtokostól. Az elején fa harangtoronyban volt, később lecserélték egy modernebb, masszívabb vasszerkezetre. A harangon lévő felirat is mutatja, hogy az adományozó Kralovánszky László és felesége, Gróza Mariska. Egyre jobban kezdett érdekelni, ki is volt ez a nagylelkű birtokos, akinek a nevét megőrizte az emlékezés. Így néhány évtized eltelte után a netnek és segítőkész település- és családfakutatóknak köszönhetően sikerült utánajárni, ki is volt ő. Kralovánszky László ügyvéd evangélikus volt, egy közismert család leszármazottja. Nyíregyházán született 1855-ben. Nagyapja Kralovánszky András főbíró volt Nyíregyházán, aki az 1848–49-es szabadságharcban hat fiával vett részt. Róluk a város is megemlékezik. A legkisebb László, aki honvédszázados volt. Az ő fia Kralovánszky László ügyvéd – sorolta a helytörténeti kutató.
Kanczler Klára elmondta, hogy az ügyvéd nagy erőkkel dolgozott azon a XX. század elején, hogy Csév és Pótharaszt puszta érintésével vasútvonal épüljön. – Közel harminc cikk, okirat számol be erről. Több változat született, a legmerészebb terv szerint egészen Nagykőrösig vezetett volna a vasút. Kiderült, 1902-től egészen 1925-ig foglalkoztak vele. A gazdasági válság, a háború azonban elmosta a tervet. A 50-es évek sem hoztak felemelkedést, mint oly sok érték, ezek közül is sok veszendőbe ment, pedig a Kralovánszky családnak virágzó gazdasága volt. A főépületet államosították, a családot szinte mindenétől megfosztották. Az épület ma is áll, a régi bálterem helyén lakások vannak. A harang is őrzi a nevüket. Szívem szerint a Kralovánszky-kúriát is bevenném a helyi védelem alá ajánlott épületek közé, hogy legyen valami, ami az utókort emlékezteti rá, hogy élt itt egykoron egy nagylelkű földbirtokos – mondta mély meggyőződéssel Kanczler Klára.
Borítókép: A Kralovánszky-kúria Csévharaszton (Fotó: Ottinger Viola)
