Csaknem nyolcvan évvel a Szőts István rendezte Emberek a havason című, az 1942-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon biennálédíjjal jutalmazott alkotás után „került” újra filmre Nyirő József. A hosszú szünetet elsősorban az magyarázza, hogy az ellentmondásos megítélésű közéleti tevékenysége miatt máig „címkézett” személyiségként kezelik az írót. Idősebb Farkas György református lelkész és Imreh István történész unokájaként azonban Farkas György jóval árnyaltabb Nyirő-képet kapott, több mint húsz dokumentumfilm rendezőként való jegyzése után pedig első játékfilmjében sikerült megjelenítenie egyik kedvenc ifjúkori olvasmányát, a Most már jöhetsz, Jézuska című novellát.
Az idillikus székelységképnek a valósághoz való közelítését, illetve a karácsony igazi üzenetének átadását célzó Most már jöhetsz… című alkotás után az 1933-ban megjelenő Uz Bence című regényből ihletődő Szemfedő révén – ahogyan a rendező fogalmaz – „rossz hollywoodi módra” az előzmények is elkészültek.
A Gyimesközéplokon, Csíkszeredában és Hargitafürdőn rögzített történet röviden arról szól, hogy a feleségével a havason élő Péter – alakítója Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze – édesanyját szekéren hozzák fel a völgyből, miután az idős asszony szeretné a fiával tölteni utolsó napjait. A visszainduló szekér kínálta lehetőséget kihasználva a feleség, Anna kisgyermekével lemegy az anyjához. Néhány napra rá Péter édesanyja meghal, Péter a havason készít ravatalt, de mindenáron pénzhez kell jutnia a tisztességes temetéshez. Egy találkozás azonban sok mindent megváltoztat.
– Már az első film megerősített abban, hogy Nyirő egyszerűen az emberekről, még inkább a székely emberekről ír, és nekem arról kell filmet készítenem, amiről ő ír, ugyanakkor minden eszközt megragadva annak bizonyítására, hogy művei korántsem népszínművek, ahogyan az elmúlt évtizedek feldolgozásainak többsége mutatta, hanem izgalmas emberi sorsok sorozata
– fogalmazott Farkas György.
A rendező szerint a Nyirő-történetekben szereplő emberek folyamatosan közel vannak Istenhez, erőteljes szakralitás szövi át ezeket a regényeket, novellákat, amelyekben esetenként bűnöket is elkövetnek esendő emberek.