Az Antikvárium.hu budapesti átvevőpontja utcára nyíló üzlethelyiségével – mintha a szegedi kezdeteket idézné – kicsiny, a padlótól a plafonig be van polcozva, a kilincset azonban majdnem kézről kézre adják a vásárlók – legalábbis ottjártamkor mindenképpen.
– Ennél jóval kisebbel, mindössze 18 négyzetméteressel kezdtem – árulta el Chovanecz Balázs, miközben a pult mögé invitált, s előresietve kalauzolt az üzletben.
A meglepetés akkor ért, amikor beljebb lépve feltárult a földszinten egymásba nyíló szobák sora. Végül a restaurátor-műhelyben – jobb szó híján nevezem így az udvarra tekintő ablakos szobát, lévén a műhelyt tágasabbnak gondolnánk – kötöttünk ki, ahol éppen nem dolgoztak, így alkalmasnak tetszett a fotózásra. Közben felelevenítette a kezdeteket, amikor mindössze nyolcesztendősen megkötötte élete első „könyves üzletét” – mint fogalmazott.
– Egy könyvárus a ruhatárba szorítva kínálta köteteit, teljesen sikertelenül, ezért azt ajánlottam neki, vigyük ki az utcára az asztalt. Azt mondta: vigyem. Gondolta, hadd játsszon a gyerek. Tíz perc alatt túladtam az első adagon, mentem az újabbért, aztán a még újabbakért. A nap végére eladtam 15 könyvet az utcán, ameddig ő bent egy darabot sem – mesélte Chovanecz Balázs, aki ugyan nem antikvárius család sarja, ellenben édesapja könyv- és erdélyi kerámiagyűjtő szenvedélyének hódolt. Innen érthető, miért vált a gyerekből könyvkereskedő, aki Gorka Géza keramikus műveinek legnagyobb és legteljesebb gyűjteményét birtokolja.
Tizennégy esztendős korában megkapta apja könyveit, attól fogva közösen járták a vásárokat, osztozva a költségeken. Négy évre rá többet keresett szüleinél.
– Az első boltomat úgy nyitottam, hogy apámék nem tudtak róla – vallotta be. – Elvittem sétálni őket a Tisza Lajos körútra, amikor az 59.-hez érkeztünk, kinyitottam nekik az antikváriumot, és azt mondtam: itt megtaláltok minden nap reggel 9-től este 6-ig.
Induló könyvállományát egy száz ládát kitevő hagyaték gazdagította, amellyel felkeresték, ő pedig megvásárolta a megboldogult professzor könyvtárát. Mindössze három év, s a 18 négyzetméteres mellett megnyitotta tízszer akkora üzletét, mindössze húsz méterrel odébb. Ma már száz alkalmazott segíti, míg a kezdetben négyezer kötet a nagy boltban 12 ezerre, mostanra pedig 920 ezerre gyarapodott. Az internetes kereskedést 2001-ben, 45 ezer könyvvel kezdte.
– Már 1999-ben nekiálltunk feltölteni az állományt, amihez hatalmas gyűjtés társult, hogy legyen mit eladni az interneten – mondta el.
– Azért az igencsak érdekel, miként sikerült ezt a pazar domainnevet megszereznie? – érdeklődtem.
– Kisorsolták 891 igénylő között. Sokaknak nyilván csak a név kellett, hogy aztán eladhassák, nem voltak antikváriusok.
Az első pillanattól kezdve nyereségesen működött az Antikvárium.hu a maga egyedülálló készletével, amelyben kis túlzással mindent fel lehetett lelni. Chovanecz Balázs elmagyarázta, hogy a használtkönyv-piac keresleti piac, ahol sokan, sok időt várnak megrendelésük teljesülésére.
Emlékszem, jó három évtizede, amikor színházban dolgoztam, megszerezhetetlen hiánycikknek számított Domanovszky Endre Korok ruhái című kötete, amelyet a jelmeztervezők és -kivitelezők szakmai bibliájaként tartottak számon. Chovanecz Balázs bólintott, majd megjegyezte: P. Brestyánszky Ilona Ismerjük meg a kerámiát című könyve volt húsz éve az egyetlen olyan munka, amely összegyűjtötte a magyar porcelánjeleket, ami segít egy régiség meghatározásában – az a munka is elérhetetlen volt.
– A mai napig a legkeresettebb könyv a Parancsolsz egy kézigránátot? című, 1975-ös regény, ezres nagyságrendű előjegyzővel – avatott be az érdekességbe beszélgetőtársam.
Bevallom, nekem nem sokat mondott a cím, így utánanéztem írójának, aki Kiss József Lászlóként publikálta művét, illetve a Jó szelet, kapitány! címűt, ami meglehetősen közismert ifjúsági munka. Kiss József amúgy tanár, iskolaigazgató, előtte pedig partizán, később káder volt.
Chovanecz Balázsnak elmondta: az a gond, hogy nem tudják előkeríteni az örökösöket, így nem lehet szó újrakiadásról.
– A könyv egyetlenegyszer jelent meg, 1975-ben, ezért rendkívül ritkán lelhető fel belőle példány – magyarázta, hozzáfűzve: különleges, mivel egy regény, nem pedig egy szakkönyv vezeti az előjegyzési listát.
– Én, mint magyar könyvekkel foglalkozó kereskedő éppolyan fontosnak tartom, hogy kiszolgáljam az antik könyv- és a krimigyűjtő igényeit – közölte az antikvárius, rámutatva: ezért rendeznek háromféle aukciót: az újkori könyvekét, a dedikált kötetekét és a régi könyvekét.
Öt éve kezdték, most pedig már az ötvenedik online licit zárult. Chovanecz Balázs e könyvárverésekben látja annak a lehetőségét, hogy sokakban felébred a vágy a könyvek, az olvasás, a művelődés iránt, eme vízióját megerősíti az árveréseket figyelő érdeklődők jelentős száma.
– Nem hanyatlik a könyves szakma. Az internet kimondottan jót tett neki, nyitottabbá tette az embereket, akik sokkal gyorsabban eljutnak oda, mivé akarnak válni, amihez elengedhetetlenek a jó szakkönyvek – fogalmazott a szakember, majd hozzátette: a magyar könyvkiadás világszínvonalú.
– A világnyelveken kiadottakkal szemben úgy nyernek a könyveink világszerte, hogy a magyar egy mikronyelv, amelyen körülbelül hárommillióan olvasnak rendszeresen – világosított fel Chovanecz Balázs. – Van, aki úgy gondolja, a könyv lassan eltűnik a világból. Ha ez így lenne, akkor az utolsó könyvesbolt biztosan egy antikvárium lesz.
Ebben valószínűleg igaza van, abban pedig – amit adatokkal is alátámasztott – biztosan, hogy a vevőik évente 948 500 kilogramm szén-dioxid kibocsátását gátolják meg az antikvár könyvek megvásárlásával, vagyis a használtkönyv-ágazat környezetkímélő, valódi zöldágazat.
Borítókép: Chovanecz Balázs, az Antikvárium.hu tulajdonosa (Fotó: Havran Zoltán)
